Személyes | 10 beauty érdekesség rólam

Ez a bejegyzés már hónapok óta a piszkozatok között volt, de eddig nem sikerült 10 tényt összeszednem magamról, hogy elkészüljön. Mostanra viszont megembereltem magam, gondolkodtam egy kicsit rajta, úgyhogy íme. 

Egy ideje már nem használok arcmaszkokat. Sokáig mondhatni rávettem magam, mert mindenkitől azt hallottam, hogy milyen nyugtató feltenni egy arcmaszkot és milyen jó a bőrnek, de rá kellett jönnöm, hogy engem inkább idegesítenek. A fátyolmaszkokat alig vártam, hogy levehessem magamról, ráadásul az összes kétszer akkora volt, mint a fejem, az összes többinél pedig utáltam, hogy le bénázni kell a lemosással. Kivételt képeznek a nem lemosható maszkok, amik inkább intenzív hidratálók, azokat szeretem.

Szinte mindig kádban fürdöm. Csak akkor szoktam zuhanyozni, ha éjszaka érek haza és gyorsan ágyba akarok kerülni. Nem tudom, miért alakult így, gyerekként is mindig kádban fürödtem, és megmaradt. 

Nem bontok ki egyszerre több ugyanolyan kozmetikumot. Ez leginkább a tusfürdőkre, testápolókra, samponokra, balzsamokra, szempillaspirálokra és egyéb nem színes termékekre vonatkozik. Sokan furcsán néznek rám, amikor megtudják, hogy bloggerként ezt az elvet vallom, hiszen így például az újdonságokat sem biztos, hogy azonnal ki tudom próbálni, mivel hiába veszem meg, nem bontom ki addig, amíg más el nem fogy. Ugyanakkor viszont nem szeretnék beleesni abba, hogy mondjuk 7-8 félig elfogyott szempillaspirált kelljen egyszerre kidobnom, mert beszáradtak, vagy már nem higiénikus őket használni.

Szelektíven gyűjtöm az elfogyott termékeket. Tavaly kaptam egy kérdőre vonó emailt ezzel kapcsolatban - nem csak én egyébként, másoknak is elküldték -, ami akkor eléggé felidegesített, mivel mi itthon mindent szelektíven gyűjtünk, így természetesen a lehető legtöbb szépségápolási termékem csomagolását is kimosom és szétválogatom, miután elfogyott, de sosem gondoltam, hogy erről bárki felé is beszámolási kötelezettséggel tartozom. De igen, a termékek lefotózása után minden megy a maga helyére. 

Sosem nyúlt kozmetikus az arcomhoz. Járni jártam már kozmetikusnál, de akkor is csak a lábamat gyantázta le. Tény, hogy szerencsésen megúsztam olyan komolyabb bőrproblémák nélkül, amihez szükségem lett volna rá. 

Érzékeny vagyok a szalicilsavra. Talán néhányan emlékezhettek rá, hogy tavaly nyáron hónapokon át szenvedtem a szemeim alatt ekcémával, orvosnál is voltam vele, szteroidos krémmel kentem, de azóta sem tudni pontosan, hogy mitől lehetett. Miután viszont elmúlt, észrevettem, hogy ha szalicilsav tartalmú kozmetikumot használok, akkor néhány órával később - akkor is, ha már lemostam -, a korábbi ekcémás helyeken újra kipirosodik, ég és viszket a bőröm, így valószínűleg összefügg a kettő. Érdekes ugyanakkor, hogy samponokban például semmilyen hatással nincs rám, és a Bioderma Sébium Pore Refiner krémre sem reagál így a bőröm, pedig abban is van.

Munkába mindig, otthonra soha nem sminkelek. Kivétel mostanában, hiszen home office-ban vagyok, és azért hiányzik a dolog. Összességében viszont nem bírom elviselni, ha itthon smink van rajtam, amint hazaérek valahonnan, az az első, hogy lemosom.

Utálom, ha ki vannak festve a körmeim. Körülbelül 3 éve használtam utoljára bármilyen körömlakkot, pedig régebbről még van itthon egy csomó. Béna is vagyok a lakkozásban, de főként egyszerűen idegennek érzem a kezem magamtól kifestett körmökkel.

Régebben volt fekete hajam. A blog indulásakor már pont szerettem volna megszabadulni tőle, mostanra pedig már semmi sem látszik belőle. Soha nem lett leszívva, leginkább lenőtt, meg én próbáltam aszkorbinsavval kiszedni a színt párszor, és valójában nem is fekete volt tervben, de a sötétbarnából az lett.

Nem szeretem a ragyogó bőrt. Sok embertől hallom - köztük "elismert" hazai beauty influencerektől is -, hogy a matt bőr nem szép, a matt ajkak is kimentek már a divatból, és mindenkinek sokkal, de sokkal jobban áll a ragyogó, "dewy" smink, de nekem az nem tetszik magamon. Highlightert persze szoktam használni, de nem kenem fel mindenhova, és azt kijelenteni, hogy a matt bőr csak természetellenes és csúnya lehet, szerintem hülyeség. 

Volt olyan ezek között, amiről már tudtatok? :)

Decemberi kedvencek | 2019

Remélem nem unjátok még a rengeteg kedvences bejegyzést, de nem szerettem volna kihagyni az utolsót, legyen teljes az év. A decemberem sok szempontból elég jó volt, más részről viszont sajnos nem igazán kapott el a karácsonyi hangulat, egyáltalán nem éreztem azt a fajta izgalmat, mint a korábbi években. 

A Batiste Damage Control szárazsampon azt hiszem, hogy a kedvencem ebből a vonalból, mert ennek a legkellemesebb az illata, de a Hydrate változatot is szeretem. Ősszel újra megrendeltem a Geek & Gorgeous 101 HA 5 szérumot, de ezúttal a Rich formulát választottam, mert hiába kombinált a bőröm, télen hajlamos jobban kiszáradni. Az állagában nem vettem észre különbséget a Light-hoz képest, ugyanolyan folyékony és gyorsan be is szívódik. Egy ideje teljesen odavagyok a sminklemosó balzsamokért, állandóan nézem, hogy van-e újabb, amit kipróbálhatnék, így akadtam rá a Huda Beauty Makeup Remover Balm-ra is. Használat közben úgy érzem magam, mintha szilikonos primerrel dörgölném az arcom, és hagy is maga után némi csúszós réteget, cserébe viszont hatékonyan lehozza még a vízálló sminket is, és ami számomra nagyon fontos, hogy a szememet sem csípi. Negatívum, hogy ebben az egy mini kiszerelésben kapható, ahhoz képest pedig elég drága. Még ősszel meghívást kaptam a Revitalash bemutató bloggereseményére, amire sajnos a munka miatt nem tudtam elmenni, de voltak olyan kedvesek, hogy így is elküldték nekem a termékeket kipróbálásra. Több külföldi videósnál, például Shaaanxo-nál is hallottam már a márkáról, de elég szkeptikus voltam, mivel kifejezetten borsos árú kozmetikumokról van szó. Nincs gondom a szempilláimmal, hosszúak és dúsak, de azért kíváncsi voltam, hogy tud-e még rajtuk javítani a szempillaszérum, és néhány hónap távlatából a válasz egyértelmű. Megpróbáltam lefotózni az eredményt, de nem igazán látszott, tekintve, hogy tényleg szerencsés vagyok ilyen szempontból, a kiinduló állapot sem katasztrofális. Valaki írta kommentben a Facebook oldalamon egyébként, hogy nála irritációt okozott, de ez engem szerencsére elkerült. 

Szinte már szégyen, hogy mennyi korrektorom van jelenleg kibontva, decemberben mégis szinte csak a L'Oréal Infallible More Than Concealer korrektorhoz nyúltam sminkeléskor. Sokan a tarte Shape Tape korrektorához hasonlítják, de tapasztalatból mondom, hogy szerintem köze sincs hozzá, mivel ez sokkal krémesebb állagú, lassabban szárad és egyáltalán nem szárít. Van, hogy alapozó helyett is ezt használom a teljes arcomra, a 322 Ivory árnyalat az enyém. Nagyon elégedett vagyok a PUPA Gold Me! limitált kiadásával, rögtön két termék is a kedvencemmé vált belőle decemberben. A szemhéjpúder paletta főleg a színösszeállítása miatt fogott meg, mert 2019-ben rájöttem, hogy bármennyire is nem szeretem az arany színt, sminkben kifejezetten jól áll. Az arany festékek állaga nagyon érdekes, kissé krémes-darabos, és aki nem szereti a csillámokat, annak nem ajánlom. (A feketéről és a fényes fehérről nem készítettem színmintát.) Az All In One Eye Stylo szemceruza 002 árnyalatát is szinte az összes sminkemhez használtam decemberben, leginkább a vízvonalamra, mert nagyon különleges ez a lilás beütésű barna szín, és ráadásul tartós is.
A Stila Glitter & Glow folyékony szemhéjfesték smoldering satin árnyalata mini kiszerelésben van meg - amibe egyébként az első használatkor sikerült beletörnöm az applikátorát, úgyhogy most jobb híján egyszer használatos ajak applikátorokkal használom, de annyi baj legyen. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fogok szeretni egy ilyesmi terméket, mivel alapvetően nem vagyok híve a glitternek, de fantasztikusan mutat a szemhéjon. Nem önmagában használom, hanem szemhéjalap és szemhéjpúder fölé, így egész nap tart. Elgondolkodtam, hogy több árnyalatot is be kéne belőle szereznem...Végül pedig a már unásig emlegetett Maybelline SuperStay Matte Inkek 20 Pioneer árnyalata került ide, mivel még mindig ez a legszebb és legtartósabb piros folyékony rúzsom. 

Az ünnepek alatt természetesen megnéztük az összes "kötelező" filmet, mint a Reszkessetek betörők 1-2, Dennis, a komisz vagy az Igazából szerelem, a legnagyobb kedvencem mégis a A beavatott-sorozat: A hűséges lett, mivel miután leadták a második részt jöttem rá, hogy én ezt nem is láttam még, úgyhogy gyorsan pótoltam. Nagyon sajnálom, hogy az utolsó rész - pontosabban A hűséges második epizódja - végül nem készült el, mert így azért nem teljesen kerek a történet. (Tudom, hogy a könyvekben lezárják, de azokat nem szerettem.)

Az Instagramon kívül sehol sem említettem még, hogy december elején ismét felmondtam. Az okokba nem mennék bele, volt némi konfliktusom a felettesemmel, a közeg sem volt az igazi, és őszintén ha rágondolok rosszul leszek, úgyhogy nagyon jót tett ez a kis pihenés.
Anyával a hónap elején láttuk Sinéad O'Connort az Akváriumban, amivel egy régi álmom vált valóra, és bár fotózni sajnos nem tudtam, de kárpótol, hogy az első sorba sikerült kerülnöm.

Kedvenc dalok:
Jake Bugg - Kiss Like The Sun
The Script - The Last Time
ALEKSEEV - Камень и Вода
USEME - Óvó
half•alive - still feel.

2020-ra nincs semmi bölcsességem, úgyhogy le is zárom ezt a bejegyzést. :) 

Személyes | The Beauty Consumer TAG

Ezt a kérdéssort az egyik kedvenc beauty videósom, Jen töltötte ki a napokban. Úgy gondolom, hogy így év végén pont aktuális ez a téma, így lefordítottam a kérdéseket, és most én is megválaszolgatom őket.

1. Mennyi pénzt költesz egy hónapban/évben szépségápolási termékekre? Átlagosan havi 20-30 ezer forintot tuti...persze ez nem egy kőbe vésett dolog, néha több, néha kevesebb, de nagyjából ez lehet az átlag.

2. Érezted valaha bűnösnek magad emiatt? Előfordult már. Főleg akkor, ha valami nagyon nem válik be, és úgy érzem, hogy csak elszórtam rá a pénzt. Régebben olyan is volt, hogy azért halmozódott fel itthon rengeteg smink vagy hajápolási termék, mert úgy éreztem, hogy a blog miatt muszáj megvennem abban a pillanatban az újdonságokat, amikor megjelentek - holott szükségem nem lett volna rá, mert volt kibontva más, amit használtam -, mert ha nem teszem, akkor senkit sem fog érdekelni a mondanivalóm később. Manapság már bármennyire is erősködik valaki, hogy ő igenis minél előbb akar tesztet xy termékről, addig nem fogom felbontani, amíg más el nem fogy. 

3. Érzel "FOMO-t" (fear of missing out = félelem attól, hogy valamiből kimarad az ember) új sminkes kollekciókkal kapcsolatban? Néha igen, főleg akkor, ha egy adott terméket vagy kollekciót mindenki letesztelte már rajtam kívül. De ez inkább tartalomgyártói dolog, csak simán sminkkedvelő emberként nem szoktam ilyesmit érezni.

4. Megveszel vagy megtartasz termékeket csak azért, mert limitált kiadásúak voltak? Vannak limitált kiadású termékeim, de nem elsősorban azért vásároltam meg őket, mert limitáltak voltak. Ha valami nem válik be, megválok tőle, függetlenül attól, hogy limitált vagy nem. 

5. Hajlandó vagy többet fizetni egy olyan termékért, ami már nem kapható? Nem, és főleg azért nem, mert ha már valami nem kapható, akkor lehet, hogy akár éveket is állt valaki fiókjában használtan. 

6. Szeretnéd, ha többet költhetnél? Vagy kevesebbet? Ha nem is mennyiségileg többet,  de annak örülnék, ha nem kéne hónapokat vagy éveket gondolkodnom egy-egy drágább termék megvásárlásán, ami amúgy nagyon érdekelne.

7. Érzel késztetést, hogy valamit megvásárolj, ha más kollekciójában látod? A legtöbb inspirációt mások tartalmaiból gyűjtöm, de sosem azért vágyom valamire, mert egy bizonyos ember használja. Ha a termék maga jól működik, akkor mindegy, kinek a kollekciójában láttam meg. 

8. Az átlagosnál többet vásárolsz az ünnepekkor? Nem jellemző, de ha azt vesszük, hogy Lush cuccokból a karácsony utáni leárazáskor szoktam betárazni, akkor talán mégis. :D Összességében tényleg nem, bár a karácsonyi szetteken azért eléggé el szoktam gondolkodni. 

9. Eltitkoltál már valaha vásárlást a családod vagy barátaid elől? Nem, nincs értelme, mert úgyis látják a blogon vagy az Instagramon. :D 

10. Fel tudnál sorolni tíznél több olyan terméket a kollekciódban, amit több mint egy hónapja nem használtál? Hogyne, talán még százat is. Ugyanakkor nem érzem magam rosszul emiatt, mivel csak akkor sminkelek, ha megyek valahová, és például rúzst nem is használok minden alkalommal. Ha valamit egy éve nem használtam, na, azon már el lehet gondolkodni. 

11. Éreztél valaha nyomást, hogy megvásárolj valamit, amit nem engedhettél meg magadnak vagy nem volt szükséged rá? Utóbbit igen, szintén a blog miatt. Sokan vannak, akik úgy írnak rám, hogy mondhatni meg akarnak velem vetetni termékeket csak azért, mert ők kíváncsiak rá, függetlenül attól, hogy engem izgat-e az adott dolog vagy magamtól megvenném-e. Régebben rosszul éreztem magam, ha az ilyesmit nem tudtam vagy akartam teljesíteni, most viszont megmondom, hogy nem, nem érdekel, nincs keretem erre, nem fogom letesztelni. 

Olyasmit sosem veszek, amit nem engedhetek meg magamnak, annál zsugoribb vagyok...

12. Vásárolsz sminket gyűjtőszenvedélyből? Nem, csak olyasmit veszek, amit ténylegesen használni is fogok. Na meg aztán a beauty cuccok egy idő után le is járnak, ezért sem látnám értelmét tartogatni őket. 

13. Az évek során kevésbé vagy jobban hat rád a fogyasztói társadalom? Is-is. Amikor elkezdtem érdeklődni a szépségápolás iránt, még nem igazán volt saját keresetem, így nyilván az utóbbi időben többet költök, mivel már van miből, ugyanakkor jobban meg is tervezem a vásárlásaimat.

Ha gondoljátok, írjátok meg a válaszaitokat kommentben, kíváncsi vagyok rá. :) 

Személyes | A tökéletes feliratkozó TAG

Elég sok külföldi videós megválaszolta már a kérdéssort, így úgy gondoltam, hogy érdekes lehet, ha én is kitöltöm. A TAG kérdései Katie Marie-től származnak egyébként és főként a YouTube-ra vonatkoznak, de megpróbáltam őket a lehető legjobban lefordítani magyarra, és nem csak videókra vonatkozóan megválaszolni őket. 

1. Azonnal feliratkozol, ha rátalálsz egy új csatornára, vagy előbb megnézel pár videót? Nagyon ritka, hogy valakire az első megnézett videó után feliratkozom, de volt már rá példa. Általánosságban viszont előbb megnézek néhány videót, körbenézek, hogy általában milyen tartalmat gyárt az illető, és ha a nagy része érdekel, csak akkor iratkozom fel.

2. Hatott rád valaha az "iratkozz fel a csatornára" mantra? Nem. Ha szeretnék, úgyis fel fogok iratkozni, de nem azért, mert a videós emlékeztetett rá.

3. Hány csatornánál van bekapcsolva az új videót jelző csengő? Egynél sem, mivel utálok mindennemű értesítést, a telefonomon is ki vannak kapcsolva. Ha kíváncsi vagyok az új videókra, bemegyek a feliratkozásaim közé és végigpörgetem őket.

4. Minden videót megnézel a feliratkozási listádból? Nem feltétlenül, de a legtöbbet igen. Ha pedig azt veszem észre, hogy valakinek már hónapok óta nem kattintottam rá egy videójára sem, arról rendszerint le is iratkozom. 

5. Hány olyan csatorna van, akitől minden videót megnézel akkor is, ha nincs időd ilyesmire? Viszonylag sok, 15-20 legalább.

6. Milyen fajta kommentelő vagy? Régen elég sokat kommenteltem, de mostmár nem igazán szoktam. Instagramon kommentelek a legkevesebbet, Facebookon és YouTube-on néha-néha azért szoktam, de ritkán - inkább mások kommentjeire szoktam reagálni. Igazság szerint utálok legörgetni a kommentekhez, mert idegesít az elsőzés és az öncélú idiótaság, amikor emberek csak azért írnak oda valami teljesen random dolgot, mert közléskényszerük van. Kevés az a tartalomgyártó, akinél élvezet kommenteket olvasni, vagy adott esetben értelmes diskurzus folyik a hozzászólásoknál, éppen ezért igyekszem én is csak akkor kommentelni, ha értelmes és építő véleményem van, nem csak odaböfögök valami jelentéktelen hülyeséget.

7. Átugrod vagy végignézed a hirdetéseket? Fene a pofámat, használok AdBlockert, viszont van jópár csatorna, ami fehér listára van téve nálam, tehát az ő tartalmaiknál megjelennek a hirdetések - pont azért, mert valamilyen formában szeretném a kedvenceimet támogatni. A 2-3 perces videókat általában azért átugrom, de a rövidebbeket végig szoktam nézni.

8. Felgyorsítod a videókat? Nem, sem a gyorsítás, sem a lassítás funkciót nem használom. Egyedül a statisztika vizsgámra való felkészüléskor gyorsítottam fel a feladatmegoldós próbavideókat :D

9. Használod az infóboxban levő affiliate linkeket és kódokat? Aki nem tudná, ezek olyan linkek és kódok, amiket használva a tartalomgyártó a vásárlásod után jutalékot kap, de neked ez nem kerül semmibe, sőt, sokszor te is kedvezményhez jutsz vele. Külföldön ezt már kötelező feltüntetni, szóval a nagyobb videósoknál általában tudni lehet, hogy melyik link ilyen. Ha ténylegesen le van kommunikálva, akkor nincs vele bajom - a piackutatós posztjaimnál én is használok néhol ilyet, de mindig feltüntetem, ha ezzel én pontokat vagy pénzt kapok -, a kódokat szoktam is használni, a linkeket viszont azért nem, mert általában olyan oldalakra vezetnek, amik nem szállítanak hozzánk, vagy szívesebben rendelek máshonnan.

10. Milyen hosszúságú videókat nézel a legszívesebben? A hosszú videókat szeretem, az sem tántorít el, ha egy órás dologról van szó. Sosem értettem azokat az embereket, akik amiatt panaszkodnak, hogy egy videó túl hosszú, mivel a YouTube szépsége pont az, hogy meg lehet állítani, majd később folytatni a tartalom nézését, én sem nézek végig mindent egyben. Azért sincs gondom a hosszú videókkal, mert legtöbbször a reggeli készülődéshez rakom be őket, és mivel inkább korábban felkelek, hogy mindenre legyen bőven időm, általában nem szoktam sietni.

11. Használod a videók alatti like és dislike gombot? (Ez alapvetően két külön kérdés, de összevontam őket.) Mindkettőt szoktam, de a like gombot lényegesen többet. Dislikeolni csak akkor szoktam, ha ténylegesen dühítő, felháborító dolgot látok, vagy egy hatalmas bullshit az egész, ha csak szimplán nem tetszik, általában csak szó nélkül kikapcsolom az adott videót.

12. Megosztod más tartalomgyártók videóit a közösségi média felületeiden? Igen, rendszeresen, főleg a Facebook oldalamon. Többek között ezért is zavar, hogy Instagramon nem lehet tízezer követő alatt likeolni story-ban, mert szívesen osztanék meg érdekes tartalmakat ott is.

Remélem, hogy érdekesnek találtátok, és ha gondoljátok, válaszoljátok meg ti is a kérdéseket. 

2018 kedvencei | Minden, ami nem kozmetikum

Néhány napja bemutattam a sminkes, illetve egyéb kozmetikumos kedvenceimet a 2018-as évből, így végezetül az egyéb kedvenceket veszem sorra. Nem lesz belőle túl sok, mert valamiért a tavalyi évben szinte egyáltalán nem néztem filmeket és sorozatokat, főleg a YouTube videók voltak nálam előtérben, és túl sok olyan helyen sem jártam, amit érdemes lenne megemlítenem. 

Amikor elkezdtem összeszedni, hogy kiket és miket szeretnék ebben a bejegyzésben megemlíteni, rá kellett jönnöm, hogy nem sok újonnan felfedezett videós volt rám nagy hatással 2018-ban, mindössze öt csatornát tudtam összeszedni. A Beauty News-t még 2016 végén ismertem meg, és azonnal a kedvencemmé vált, ugyanis én az ilyen leplezetlen, alapos és szókimondó beauty témájú csatornákat hiányolom leginkább a YouTube-ról az utóbbi években. Hailey-nek és Kat-nek külön-külön is van csatornája, azokra is fel vagyok iratkozva, és nagyon szeretem mindkettőjük videóit. Hasonló okokból fogott meg Lauren Mae Beauty is, akitől egyébként sok idei TAG kapcsán inspirálódtam. Van nála sok project pan, visszatekintés, reflexió, és hihetetlenül ötletes tartalmai vannak. Szabó Lucát valószínűleg nem kell bemutatnom a legtöbbeteknek, ő idén indított saját csatornát, ahol leginkább kreatív témákat dolgoz fel, leginkább olyasmit, amivel mások nem igazán foglalkoznak. Nyilván nem mehetek el amellett, hogy Luca a privát életemben is jó barátnőm, és pontosan olyan sminkfanatikus, mint én - többek között a Beauty News-t is ő ismertette meg velem -, ez viszont nem befolyásolja azt, hogy tényleg érdemes ránéznetek a videóira. 

A végére pedig két társadalmi témájú csatornát hagytam: a Jubilee és a Cut alkotói csapata nem riad vissza a megosztó témáktól, de még a legpolgárpukkasztóbbnak tűnő ötletet is úgy tudják előadni, hogy az szórakoztató, fogyasztható és elgondolkodtató legyen, ezeket is csak ajánlani tudom. 

Nem túl sok film hagyott bennem nyomot, sőt. Kettőt tudnék kiemelni, amik közül mindkettőt moziban láttam, és mindkettőről volt szó havi kedvencek között, ezért nem is írnék róluk túl sokat: az egyik a Love, Simon, a másik pedig a Legendás állatok - Grindelwald bűntettei.
Sorozatot nem tudok mondani, mivel amennyire sorozatfüggő voltam néhány éve, annyira hanyagolom őket mostanában.



Zenészek és zenekarok közül nagyrészt olyanokat hallgattam, akiket már korábban is, viszont sokaknak jött ki tavaly új albuma, nyilván ezek voltak rám a legnagyobb hatással. Így tehát a 2018-as kedvenc előadóim: George Ezra, The Kooks, Tom Odell, Gregory Alan Isakov, Passenger, The 1975, Atreyu.

Események közül a legjelentősebb az volt, hogy nyáron lediplomáztam, ezen kívül pedig tavaly sem maradhatott ki a Sziget, ahol két napot sajtósként töltöttem. Jártam több érdekes és izgalmas bloggerrendezvényen is, amelyek közül nem mindegyikről sikerült írnom külön, de mindig beszámoltam róluk Instagramon, vagy a Facebook oldalon.

Összességében sajnos 2018 nem volt egy jó év, nem igazán úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem, vagy szerettem volna, hogy alakuljanak, és ezt sajnos bárhogyan is próbálnám tagadni, nem tudom. 2019-ben éppen ezért nem szeretnék tervezgetni - nem mintha egyébként annyira közel állna hozzám ez a dolog -, történjen minden úgy, ahogy történnie kell, jelenleg így vagyok most vele. 

Személyes | Dolgok, amiket sosem reklámoznék bloggerként

Nagyon ragaszkodom az elveimhez, és ez nem csak a hétköznapi életben, hanem a blogomon és a közösségi felületeimen is megmutatkozik. Minden együttműködést alaposan átgondolok - fizetett módon pedig az elmúlt majdnem öt év alatt mindössze egyetlen márkával dolgozom -, és ennek megfelelően megvannak azok a dolgok is, amiket valamilyen oknál fogva sosem reklámoznék a saját felületeimen. Természetesen mindenkinek a saját döntése, hogy mit vállal el, mi fér még bele, és közel sem biztos, hogy a bloggerek többségénél ott van a határ, ahol nálam, így ezesetben is, csakúgy, mint máskor, a saját nevemben beszélek. 

Forrás: https://www.someecards.com/

Otthoni fogfehérítő termékek: a családom nagy részének genetikusan rosszak a fogai, így már gyerekkorom óta igyekszem nagyon odafigyelni arra, hogy a lehető legkíméletesebb termékeket használjam, és kerülön minden olyat, ami gyengíti a fogzománcot, vagy potenciálisan sérülést okozhat a fogakban és az ínyben. Nincsenek hófehér fogaim, nem is lesznek soha, és bár tinikoromban én is sokszor bújtam az internetet mindenféle házi fogfehérítő módszerek után kutatva, hálistennek gyorsan leszoktam ezekről, mert mára már tudom, hogy a fogaim egészsége sokkal fontosabb némi fehérségnél. Úgy gondolom, hogy bármi is van írva az ilyen otthon használható fehérítő készülékekre, soha nem használnám és reklámoznám őket anélkül, hogy egy fogorvossal ne konzultáltam volna. Ha valaha fehérítésre adnám a fejem, biztos, hogy csak professzionális körülmények között csináltatnám, hiszen a fogorvosnak ez a munkája, tudja, hogy mi az, ami működhet, mi az, amit inkább érdemes elkerülni. 

Fogyasztó/zsírégető teák, kapszulák, porok: hihetetlenül károsnak tartom, ha valaki pénzszűkében bevállal ilyesmit, aki pedig ténylegesen hisz is ezekben, annak azt ajánlom, hogy olvasson utána ezeknek valódi tudományos forrásból. Lehet, hogy a mindenféle levek és turmixok kifejezett kárt nem okoznak - bár ki tudja ugye, haltak már bele emberek a léböjtbe, és ehhez hasonló marhaságokba -, ettől viszont még sosem lenne pofám átverni az embereket, és arra buzdítani őket, hogy drága pénzen olyasmit vegyenek, ami legjobb esetben sem csinál semmit. 

"Ránctalanító" termékek: a tudatos bőrápolásban és megelőzésben hiszek, nem pedig a csodákban, mert a meglevő ráncokon maximum a botox segít. Kaptam egyszer egy megkeresést egy cégtől, akik őssejtes termékeket árultak, és igazából nem hallottam rosszakat a termékekről, mégsem voltam benne száz százalékig biztos, hogy nem csak valami hangzatos humbugról van szó, ezért végül nem vállaltam el az együttműködést - meg aztán 23 évesen nem gondolom, hogy hitelesen tudnék ránctémában nyilatkozni, hiszen nincsenek ráncaim. 

Örökrózsa, virágdobozok: reneszánszukat élik Instagramon a mindenféle tartósított rózsák, virágdobozok, ehhez hasonló túlárazott szolgáltatások, amiknek amellett, hogy lehúzásnak tartom őket, őszintén semmi értelmét nem látom. Én személy szerint a cserepes növényeket preferálom, de el tudom képzelni, hogy valakinek nincs helye, ideje, lehetősége élő növényt gondozni, ezzel nincs is gond, de ha már vágott virágot vesz az ember, akkor vegye azt az utcán áruló nénitől, vagy a piacon, ne az ilyen drága cégektől. 

Társkeresők: nem mondom, hogy az internetes társkeresés ördögtől való dolog, és nem működik, mert jópár embert ismerek, aki online találta meg a párját, és adott esetben évek óta boldog házasságban élnek, én viszont személy szerint nem tudnám ezeket teljes szívből ajánlani - főleg, mivel egyébként nem vagyok regisztrálva egy ilyen oldalra, vagy appra sem, és nem is tervezem. Emellett úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül személyes dolog, mindenkinek teljes mértékben a saját dolga, hogy milyen módon keres párt, már csak ezért sem szívesen reklámoznék ilyesmit.

Alkoholtartalmú italok, dohánytermékek: páran talán már tudhatjátok, hogy absztinens vagyok - tehát egyáltalán nem fogyasztok alkoholt -, így képmutatás és hazugság lenne a részemről alkoholos italokat mutogatni. Emellett dohányozni sem dohányzom, soha még csak ki sem próbáltam, és ez sem olyan dolog, amit tervezek kipróbálni a jövőben, így ez nálam abszolút kizárt dolog.

Hitel, személyi kölcsön: igen, bizony láttam már ilyet...csakúgy, mint a társkeresés, úgy gondolom, hogy a pénzügyi szolgáltatások is olyan dolgok, amikről egyénileg, vagy legfeljebb a családjával dönt az ember. Vannak innovatív funkciók, mint például a mobilfizetés, ami hasznos, jópofa, és nincs káros hatása, nem kockázatos, de ebbe a karácsony előtti hitelfelvétel, vagy kölcsön szerintem nem tartozik bele. Egyébként is az a véleményem, hogy ezek csak kivételes esetben jelentenek megoldást, és komolyan meggondolandó dolgok, amikről egy Instagram vagy Facebook hirdetés alapján egyszerűen nem felelősségteljes lépés dönteni.

Ez lett volna az én listám, és kíváncsi vagyok, hogy számotokra mik azok a dolgok, amikhez nem szívesen adnátok az arcotokat, akár elméleti síkon is, amennyiben nem blogoltok, vagy videóztok. 

Ja, és ez az 500. közzétett bejegyzés a blogon! 

Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #3 - Augusztus 13-14.

Véget ért a Sziget, ez az idei befejező beszámoló a fesztiválról, amely az utolsó két teljes napot foglalja magában. Egész jól bírtam, nem vagyok nagyon fáradt, és remélhetőleg semmit nem is kaptam el, mert tavaly már szerencsére sikerült megúszni a "Sziget-betegséget" - de ez néhány nap múlva úgyis kiderül.

Augusztus 13., hétfő

Ez a nap volt a pihenőnapom, amikor különösebben egy koncert sem érdekelt, és nem is nagyon szerettem volna fotózni. Így is lett, inkább járkáltunk a fesztiválon, üldögéltünk, ehhez hasonlók. Én végre ettem pizzát, miután egy héten át azt kívántam, a választásom pedig a Digó Pizzára esett, ami egy magyar vállalkozás, és nápolyi pizzát sütnek - még kemencét is hoztak hozzá! Míg máshol egy szelet került 800-900 forintba, itt egy komplett margherita 2000 forint volt - ennyiért persze a városban biztos, hogy nem ennék pizzát, de a Szigeten ez egy teljesen átlagos ár, sőt, még talán olcsónak is számít. 

Persze azért a nagyszínpados előadókat megnéztük távolról: MØ-ra lehet táncolni, Shawn Mendes cuki, de semmi extra, és úgy éreztem, mintha másfél órán át ugyanazt a számot játszaná egyhuzamban - cserébe a kislányok imádták, ezen a napon még talán öregnek is számítottam kint -, Kygo alatt pedig csak a viselkedni nem tudó külföldiekre tudtam figyelni, akik körülöttünk álltak, és egy hét alatt sem sikerült megtanulniuk, hogy a hátizsákot a tömegben le szokás venni, hogy ne lökdösse vele az ember másodpercenként a mögötte és mellette állókat. Egyébként ez sem az én zeném, szóval nem tudom, mennyit dobott volna a dolgon, ha nincs állandóan valakinek a haja a számban. A sátorban előtte még belehallgattunk a Goo Goo Dollsba, na az volt az én zeném. 

Augusztus 14., kedd

Végig abban reménykedtem, hogy Budapestet elkerüli a vihar, de természetesen nem így lett. Napsütésben értünk ki, de a Blossoms koncertjének első fél órájában megérkezett a szél, majd szépen lassan a felhőszakadás is. A fiúkat a színpadon mondjuk ez nem zavarta túlzottan, poénosan meg is jegyezték, hogy elnézést kérnek, ha ők hozták az időjárást. Sokan egyébként az esőtől függetlenül a színpad előtt maradtak, mi viszont behúzódtunk egy fedett részre, és mivel csak nem akart elállni, ezért a The War On Drugs koncertjét is ott hallgattuk végig - ami egyébként szuperül szólt, sajnálom, hogy nem lehettünk kint -, így erről nincsenek képeim.

Arctic Monkeys-ra szerencsére viszonylag jó idő lett, össze is gyűlt a tömeg, és sajnos baromi szerencsétlen helyet sikerült kifogunk, csupa - már elnézést, de - hülyével. Az összes pohárdobálós, itallocsolós, ordibálós ember előjött, és egyszer még összetűzésbe is kerültem egy csapat külföldivel, akik a koncert teljes időtartama alatt fennhangon beszélgettek egymással mellettem, miközben folyamatosan lökdöstek és ordibáltak, egy idő után pedig megmondtam nekik, hogy nem az ő műsorukra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, ami a színpadon van. Fotózni szinte lehetetlen volt, mert amellett, hogy nettó 190 centis fiúk álltak előttem, néha még nyakba is kapták egymást...tényleg érik már az a poszt a fesztiválon való viselkedésről. A koncert egyébként nem tetszett túlzottan. A legutóbbi VOLT-os fellépésükön is ott voltam, ami híresen rossz volt, és bár most talán kicsit energikusabbra vették a formát, a setlist nem igazán jött össze, sokszor nem is igazán értettem, hogy mi történik a színpadon. Mintha csak maguknak zenélgettek volna, vagy nem tudom...

Összességében idén is nagyon jól éreztem magam, és külön köszönettel tartozom a Sziget Sajtóirodának is az akkreditációért, hatalmas élmény és megtiszteltetés volt kint dolgozni :) (Hozzátenném egyébként, hogy én idén is megvettem magamnak a bérletet már valamikor februárban, a fesztivál csak kiegészítette a sajtós napijegyekkel, tehát nem ingyen voltam kint.)

Jövőre folytatása következik! 

Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #2 - Augusztus 11-12.

Szombaton elkezdődött a Sziget azon két napja, amiket a leginkább vártam, még ha nem is minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Valahol itt éreztem a holtpontot, leginkább fizikailag, de gyorsan feledtették a koncertek. Mielőtt viszont ezt a beszámolót elkezdeném, némi háttérinfó arról, hogy hogyan működik a koncerten/fesztiválon fotózás: 

Alapvetően ahhoz, hogy "a színpad elé" - szaknyelven a fotósárokba - bemehessünk, a Szigeten ki kellett kérni egy külön karszalagot regisztráció után, ami alapján a biztonságiak tudják, hogy mi itt fotósok vagyunk. Általában az első három szám alatt maradhatunk bent, annyi idő alatt kell megcsinálni a legjobb képeket, utána kitessékelnek bennünket - vagyis hát, kimegyünk magunktól, mert jólneveltek vagyunk. Ha valaki mégis bent marad, vagy netalán a színpadról fotóz, az általában az előadó külön embere. Én általában nem szeretek bemenni, mindig inkább a közönségből fotózok, mert jobban tetszik az a fajta szög, plusz a koncert hátralevő részében is csinálhatok képeket, és valljuk be, az első három szám alatt nem nagyon szokott történni semmi. 

Van egy dokumentum, amibe minden aznapi koncertre vonatkozóan felteszik naponta, hogy mik a szabályok, a Sziget esetében most háromféle kategória van: 

• az "általános", amikor minden fotósnak/videósnak - már ahol lehet videózni, mert azt sokszor nem engedik - megvan az esélye arra, hogy fotózhasson bentről, viszont érkezési sorrendben csak az első x embert engedik be, aki sorban áll a kordonnál - én így maradtam le a Bastille-ról, későn érkeztem
• a "listás", amikor csak az előadó menedzsmentje által kiválasztottak fotózhatnak, ezek általában a legnagyobb médiumok, mint az Index, Origo, HVG, satöbbi - ez volt például a Gorillazon, Mumford & Sonson, Liam Gallagheren, Dua Lipán, engem egyik alkalommal sem választottak ki, de nem is számítottam rá
• a harmadik pedig, amikor egyáltalán senki sem fotózhat/videózhat az árokból, ilyen volt Kendrick Lamar, vagy Lana Del Rey

Ezutóbbi két esetben, ha egy nem-kiválasztott fotós mégis szeretne felvételeket készíteni, akkor bizony be kell mennie a tömegbe, ahogy én szoktam csinálni.

Augusztus 11., szombat

Everything Everythingen bentről fotóztam, de ez mondhatni csak egy próba volt, hogy megnézzem a körülményeket, meg hogy mennyi idő is pontosan az a három szám, ami ezesetben elég rövid volt, ugyanis eleve rövid számokat is játszottak. (Rémálom volt őket fotózni amúgy, mert az énekes folyamatosan az arcát fogdosta, emiatt a képek 90%-án a feje helyén a kézfeje van, plusz imádták a füstgépet is.) 

A koncert hátralevő részére nem maradtam ott, mert egyrészt még találkoztam barátokkal, másrészt pedig úgy tervezem, hogy Bastille-on is bemegyek előre, de ugyebár ez meghiúsult, mivel "csak" tíz perccel a kezdés előtt értem oda. 

Egy képet azért csináltam Danről

Igazából az eddigi öt Szigetem alatt ez volt a harmadik alkalom, hogy élőben látom őket, és már kicsit unom, ezért nem is maradtam lent a tömegben, hanem inkább készítettem magamat Mumford & Sonsra, amit semmiképpen sem szerettem volna távolról nézni. Az első albumuk óta hallgatom őket, és bár egyszer felléptek Budapesten, arra a koncertre sajnos nem jutottam el, így körülbelül nyolc éve vártam már arra, hogy lássam a zenekart élőben. Éreztem, hogy jó lesz, de ami történt, az még a várakozásaimat is felülmúlta, és szerintem így kéne kinéznie minden nagyszínpados fellépésnek. Zavarni szokott, hogy a színpad előtti kifutót szinte senki sem használja, vagy legalábbis nem tud mit kezdeni vele, na hát ők kipakolták a hangszereket, és mini színpadot csináltak belőle, fényekkel, konfettivel, mindennel, amit csak el lehet képzelni. Még barátnőm, aki amúgy nem ismerte korábban a zenekart is azt mondta, hogy hihetetlenül tetszett neki, és nem tudom, melyik koncerten voltak azok az újságírók, akiknek "nem jött át". Egyébként Európában csak itt léptek fel ezen a nyáron, szóval még kiváltságosak is voltunk. 

Felhívták a színpadra az egyébként aznap délután fellépő Lianne La Havas-t

Augusztus 12., vasárnap

Enyhe szívrohammal kezdődött a nap, ugyanis vasárnap lévén az összes bolt zárva volt már délután, a HÉV állomáson sem voltak nyitva a pékségek, végül a Sziget melletti benzinkúton sikerült valami kaját vennem, amivel kihúzom estig. Kaleon végre bejutottam a nagyszínpados fotósárokba is, ahol szerintem kicsit hülyének néztek, mert amíg mindenki nagyon professzionális fapofával lőtte, addig én még énekelgettem is. Meglepődtem egyébként, hogy mennyi rajongójuk volt itt, mert az ismerőseim közül például senki sem ismeri őket. 

Aztán pedig jött az est - és valahol az egész Sziget - fénypontja, Liam Gallagher. Aki nem ismerné, ő volt az Oasis énekese, aki jelenleg szólókarriert folytat, csakúgy, mint a testvére, Noel - akit két éve szintén láttam már a Szigeten. (Pontosabban Noelnek egy új zenekara van, de valljuk be, igazából róla szól az is.) A dolog eleve úgy kezdődött, hogy ahol álltam, oda szinte teljesen a mikrofonnal szembe beállt a saját kamerása, így tehát a képek oldalába szinte minden alkalommal belelógott, pedig próbáltam néha-néha kicsit arrébb menni. Ettől függetlenül a koncert maga fantasztikus volt, játszottak saját dalokat, meg persze olyan régi Oasis örökzöldeket is, mint a Whatever, Rock and Roll Star, vagy a kihagyhatatlan Wonderwall. Itt megint eléggé elfogult vagyok, szóval semmi negatívat nem tudok felhozni, meg nem is akarok. Látványosnak nem volt mondható, mert Liam minden koncerten egy helyben áll, de szerintem nem is várta senki, aki konkrétan miatta volt ott, hogy bármi extra fog történni. Természetesen elég nagy számban voltak a tömegben olyanok is, akik már Dua Lipa miatt álltak ott, és amint befejeződött, úgy megindultak befelé, mintha nem lenne holnap, de ez már lassan általános.

Dua Lipán körülbelül fél óráig maradtam, de gyorsan rájöttem, hogy ez abszolút nem az én stílusom, és bár a csaj gyönyörű és energikus, a hangja is jó, nekem ez a zene nagyon nem.

A mai, tehát hétfői nap nagyrészt a pihenésé lesz, nem igazán érdekel egy előadó sem, az utolsó nap viszont ismét durva lesz, mivel jön az Arctic Monkeys...
A harmadik, és egyben utolsó beszámolót ide kattintva olvashatjátok el.

Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #1 - Augusztus 8-9-10.

Ha augusztus, akkor Sziget, amiből három nap már seperc alatt le is ment, nekem pedig már most nincs hangom. Idén először bizonyos napokon sajtósként vagyok kint, ami egyrészt hatalmas megtiszteltetés, másrészt viszont féltem, hogy emiatt nem fogom annyira élvezni a dolgot, mert túlságosan rágörcsölök majd, viszont ez körülbelül abban a másodpercben elmúlt, ahogy szerdán beléptem a fesztivál területére. Ebben az évben három részre bontottam a heti beszámolót, ez itt az első, úgyhogy lássuk az első három napot.

Augusztus 8., szerda

Kifejezetten örültem, hogy ezen a napon mindössze egy koncert érdekelt igazán, mert kellett egy nap azért az akklimatizációra, hiába voltam kint már kedden is a sajtóbejáráson. Ahogy már a Facebookos minibeszámolóban írtam, furcsa volt Lykke Li-t a nagyszínpadon látni, és a neten megjelent beszámolók alapján mások is így voltak ezzel, tekintve, hogy nem kifejezetten pörgős dalai vannak. Azért az I Follow Rivers-t mindenki örömmel énekelte, bár én pont azt a dalt nem szeretem tőle. 

A Kendrick Lamar buliból kimaradtam, vagyis hát részben, mert azért mi is csodálkoztunk, hogy tíz óra felé még senki sem volt a színpadon, majd betévedtünk a Magic Mirrorba - ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult. Kiderült, hogy a FAMEfatal német színpadi produkció főpróbája lesz ott, amely a helyszínből már kideríthető, hogy meleg témájú, de ember legyen a talpán, aki ilyen látványvilág mellett csak erre tud koncentrálni. (Mellesleg szerintem semmi polgárpukkasztó, vagy ízléstelen nem volt benne, az meg, hogy elcsattant egy csók...) Sok mindent láttam már életemben, ami akrobatika és torna, de amit ezek a fiúk tudnak, arra szavak nincsenek.

Ha kíváncsiak vagytok rá, és kint vagytok a fesztiválon, minden este 11-től megy a produkció, nagyon ajánlom. 

Augusztus 9., csütörtök

Hajnali négykor kerültem ágyba, de korán kimentem, nehogy lekéssem az Apey & The Pea-t, hiszen írtam már, hogy idén meglehetősen kicsi a metál felhozatal, de a lelkemnek szüksége van rá. És te jó ég, imádtam, és ahogy láttam, nem csak én.

Bonoboig elzarándokoltam az Aldiba, ami nem kevés séta, de az egyik legjobb hely a fesztiválon a 100 forint körüli jékrémekkel, sőt, még 400 forintra leárazott áfonyát is találtam. A Bonobo DJ set nem egy kifejezetten látványos dolog, ezért egy-két kép készítése után le is ültem hátrébb. Emlékeztek, amikor az ajánlós posztban azt írtam, hogy a Kiarát szeretném naplementében hallgatni? Hát, pont így történt. Egyébként az egyik kedvenc időtöltésem, hogy leülök a nagyszínpad mellett, és csak nézem a mászkáló embereket, próbáljátok ki.

Meglepve tapasztaltam, hogy a Cigarettes After Sex-re rengeteg magyar kíváncsi volt. Szerintem ők élőben sokkal jobbak, mint felvételről, de nem a dalok minősége miatt, hanem hangulat tekintetében. Nem látványos, nem fenszi, nem zúzós, mégis csodálatos. Aztán Gorillaz...utoljára gyerekkoromban hallgattam őket, de azért mégiscsak Damon Albarnról van szó - ő a Blur frontembere is, a Blur pedig csodálatos -, és örülök, hogy végül maradtam (és még néhány képet is sikerült csinálnom, pedig azt hittem, hogy ez lehetetlenség lesz abban a tömegben), mert gyerekként valahogy nem igazán tudtam még értékelni ezt a hangzásvilágot, talán ezért sem vártam őket különösebben, amikor publikussá vált a lineup. Ahhoz képest, hogy valójában egy virtuális zenekar, ez a koncert minden volt, csak virtuális nem. Ezentúl fogok Gorillazt hallgatni ismét.

Augusztus 10., péntek

Természetesen a The Kooks volt a fő műsorszám, de szerencsére kiértünk még a Shame koncertjére, akik egyelőre még nem túl ismertek, tekintve, hogy januárban jött ki az első albumuk. 20 év alattiak, mégis olyan zenét csinálnak, ami miatt én anno elkezdtem indie-t hallgatni, és magabiztosabbak a színpadon, mint néhány ismertebb zenekar.

A The Kooks pedig...elfogult vagyok, mert hatalmas kedvenceim gyerekkorom óta, így számomra ez a koncert tökéletes volt, csakúgy, ahogy a 2014-es is. Általában a legtöbb zenekar legújabb albumai már nem annyira szoktak tetszeni, de azok a dalok, amik már kijöttek a Let's Go Sunshine-ról, egytől egyig kedvenceim. Luke Pritchard arcáról szinte végig süt a kedvesség, és az, hogy nem muszájból játszanak. El tudom képzelni, hogy aki nem igazán hallgatja a zenekart, annak nem mondott semmi különöset, "rajongóként" viszont...

Amint vége lett, rohantunk kaját venni, és bár én nem vagyok az a fajta, aki több tízezer forintot elkölt bent ilyesmire, most megengedtem magamnak egy kecskesajtos vega hamburgert a Zingben, csak éppen azt felejtettem el, hogy nem igazán szeretem a kecskesajtot. De egyébként semmi gond nem volt vele, azon kívül, hogy random a VIP padlóján kellett megennünk, mivel nem volt egy darab ülőhely sem. A VIP egy külön történet...a sajtós karszalagokhoz jár a VIP jogosultság is, de az emberek java része ott nem sajtós, hanem...őszintén fogalmam sincs. Lehet, hogy híres emberek mind, csak én nem ismerem őket, de legalább láttam Rubint Rékát.

Életem legdrágább vacsorája, avagy Hungry Hipster a Zing Burgertől

A Parov Stelar számomra semleges, és ha már ott voltam, azért megvártam, hogy Lana Del Rey mit alakít. A történethez hozzátartozik, hogy én nem vagyok oda érte, és őszintén meglep, hogy mennyien viszont totálisan igen, mert hát valljuk be, a közönség nem igazán szokott odalenni a sírós-sóhajtozós-melankólikus lassú dalokért, neki meg abból azért van rendesen. Nyilván ez így volt előre kitalálva, de számomra szimpatikus volt, hogy két szám között lement a közönségbe, aláírogatott, beállt képeket csinálni, és igazából végig interakcióban volt az emberekkel. Ettől függetlenül továbbra sem lesz a kedvencem, viszont a színpadképe baromi jó volt, Kooks alatt végig azon gondolkodtam, hogy mégis kinek az ötlete volt egy bazinagy pálmafát berakni a színpad oldalába, és miért csinált ilyet, majd este jöttem rá, hogy ez már a Lana koncert kelléke volt. Valószínű, hogy akik szeretik ők, azok elégedettek, én viszont kicsit ideges voltam, hogy hazafelé végig a Summertime Sadness-t énekelgettem.

A mai szombati, és a holnapi vasárnapi nappal jön az, amire egész héten a leginkább várok, egészen konkrétan a Mumford & Sons, valamint Liam Gallagher, erről a két napról majd hétfőn láthatjátok a bejegyzést. Remélem, hogy át tudtam adni kicsit a hangulatot, és további jó bulit annak, aki keddig még kilátogat :)
A második beszámolót ide kattintva olvashatjátok el.