Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #2 - Augusztus 11-12.

Szombaton elkezdődött a Sziget azon két napja, amiket a leginkább vártam, még ha nem is minden úgy alakult, ahogy elterveztem. Valahol itt éreztem a holtpontot, leginkább fizikailag, de gyorsan feledtették a koncertek. Mielőtt viszont ezt a beszámolót elkezdeném, némi háttérinfó arról, hogy hogyan működik a koncerten/fesztiválon fotózás: 

Alapvetően ahhoz, hogy "a színpad elé" - szaknyelven a fotósárokba - bemehessünk, a Szigeten ki kellett kérni egy külön karszalagot regisztráció után, ami alapján a biztonságiak tudják, hogy mi itt fotósok vagyunk. Általában az első három szám alatt maradhatunk bent, annyi idő alatt kell megcsinálni a legjobb képeket, utána kitessékelnek bennünket - vagyis hát, kimegyünk magunktól, mert jólneveltek vagyunk. Ha valaki mégis bent marad, vagy netalán a színpadról fotóz, az általában az előadó külön embere. Én általában nem szeretek bemenni, mindig inkább a közönségből fotózok, mert jobban tetszik az a fajta szög, plusz a koncert hátralevő részében is csinálhatok képeket, és valljuk be, az első három szám alatt nem nagyon szokott történni semmi. 

Van egy dokumentum, amibe minden aznapi koncertre vonatkozóan felteszik naponta, hogy mik a szabályok, a Sziget esetében most háromféle kategória van: 

• az "általános", amikor minden fotósnak/videósnak - már ahol lehet videózni, mert azt sokszor nem engedik - megvan az esélye arra, hogy fotózhasson bentről, viszont érkezési sorrendben csak az első x embert engedik be, aki sorban áll a kordonnál - én így maradtam le a Bastille-ról, későn érkeztem
• a "listás", amikor csak az előadó menedzsmentje által kiválasztottak fotózhatnak, ezek általában a legnagyobb médiumok, mint az Index, Origo, HVG, satöbbi - ez volt például a Gorillazon, Mumford & Sonson, Liam Gallagheren, Dua Lipán, engem egyik alkalommal sem választottak ki, de nem is számítottam rá
• a harmadik pedig, amikor egyáltalán senki sem fotózhat/videózhat az árokból, ilyen volt Kendrick Lamar, vagy Lana Del Rey

Ezutóbbi két esetben, ha egy nem-kiválasztott fotós mégis szeretne felvételeket készíteni, akkor bizony be kell mennie a tömegbe, ahogy én szoktam csinálni.

Augusztus 11., szombat

Everything Everythingen bentről fotóztam, de ez mondhatni csak egy próba volt, hogy megnézzem a körülményeket, meg hogy mennyi idő is pontosan az a három szám, ami ezesetben elég rövid volt, ugyanis eleve rövid számokat is játszottak. (Rémálom volt őket fotózni amúgy, mert az énekes folyamatosan az arcát fogdosta, emiatt a képek 90%-án a feje helyén a kézfeje van, plusz imádták a füstgépet is.) 

A koncert hátralevő részére nem maradtam ott, mert egyrészt még találkoztam barátokkal, másrészt pedig úgy tervezem, hogy Bastille-on is bemegyek előre, de ugyebár ez meghiúsult, mivel "csak" tíz perccel a kezdés előtt értem oda. 

Egy képet azért csináltam Danről

Igazából az eddigi öt Szigetem alatt ez volt a harmadik alkalom, hogy élőben látom őket, és már kicsit unom, ezért nem is maradtam lent a tömegben, hanem inkább készítettem magamat Mumford & Sonsra, amit semmiképpen sem szerettem volna távolról nézni. Az első albumuk óta hallgatom őket, és bár egyszer felléptek Budapesten, arra a koncertre sajnos nem jutottam el, így körülbelül nyolc éve vártam már arra, hogy lássam a zenekart élőben. Éreztem, hogy jó lesz, de ami történt, az még a várakozásaimat is felülmúlta, és szerintem így kéne kinéznie minden nagyszínpados fellépésnek. Zavarni szokott, hogy a színpad előtti kifutót szinte senki sem használja, vagy legalábbis nem tud mit kezdeni vele, na hát ők kipakolták a hangszereket, és mini színpadot csináltak belőle, fényekkel, konfettivel, mindennel, amit csak el lehet képzelni. Még barátnőm, aki amúgy nem ismerte korábban a zenekart is azt mondta, hogy hihetetlenül tetszett neki, és nem tudom, melyik koncerten voltak azok az újságírók, akiknek "nem jött át". Egyébként Európában csak itt léptek fel ezen a nyáron, szóval még kiváltságosak is voltunk. 

Felhívták a színpadra az egyébként aznap délután fellépő Lianne La Havas-t

Augusztus 12., vasárnap

Enyhe szívrohammal kezdődött a nap, ugyanis vasárnap lévén az összes bolt zárva volt már délután, a HÉV állomáson sem voltak nyitva a pékségek, végül a Sziget melletti benzinkúton sikerült valami kaját vennem, amivel kihúzom estig. Kaleon végre bejutottam a nagyszínpados fotósárokba is, ahol szerintem kicsit hülyének néztek, mert amíg mindenki nagyon professzionális fapofával lőtte, addig én még énekelgettem is. Meglepődtem egyébként, hogy mennyi rajongójuk volt itt, mert az ismerőseim közül például senki sem ismeri őket. 

Aztán pedig jött az est - és valahol az egész Sziget - fénypontja, Liam Gallagher. Aki nem ismerné, ő volt az Oasis énekese, aki jelenleg szólókarriert folytat, csakúgy, mint a testvére, Noel - akit két éve szintén láttam már a Szigeten. (Pontosabban Noelnek egy új zenekara van, de valljuk be, igazából róla szól az is.) A dolog eleve úgy kezdődött, hogy ahol álltam, oda szinte teljesen a mikrofonnal szembe beállt a saját kamerása, így tehát a képek oldalába szinte minden alkalommal belelógott, pedig próbáltam néha-néha kicsit arrébb menni. Ettől függetlenül a koncert maga fantasztikus volt, játszottak saját dalokat, meg persze olyan régi Oasis örökzöldeket is, mint a Whatever, Rock and Roll Star, vagy a kihagyhatatlan Wonderwall. Itt megint eléggé elfogult vagyok, szóval semmi negatívat nem tudok felhozni, meg nem is akarok. Látványosnak nem volt mondható, mert Liam minden koncerten egy helyben áll, de szerintem nem is várta senki, aki konkrétan miatta volt ott, hogy bármi extra fog történni. Természetesen elég nagy számban voltak a tömegben olyanok is, akik már Dua Lipa miatt álltak ott, és amint befejeződött, úgy megindultak befelé, mintha nem lenne holnap, de ez már lassan általános.

Dua Lipán körülbelül fél óráig maradtam, de gyorsan rájöttem, hogy ez abszolút nem az én stílusom, és bár a csaj gyönyörű és energikus, a hangja is jó, nekem ez a zene nagyon nem.

A mai, tehát hétfői nap nagyrészt a pihenésé lesz, nem igazán érdekel egy előadó sem, az utolsó nap viszont ismét durva lesz, mivel jön az Arctic Monkeys...
A harmadik, és egyben utolsó beszámolót ide kattintva olvashatjátok el.