Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #1 - Augusztus 8-9-10.

Ha augusztus, akkor Sziget, amiből három nap már seperc alatt le is ment, nekem pedig már most nincs hangom. Idén először bizonyos napokon sajtósként vagyok kint, ami egyrészt hatalmas megtiszteltetés, másrészt viszont féltem, hogy emiatt nem fogom annyira élvezni a dolgot, mert túlságosan rágörcsölök majd, viszont ez körülbelül abban a másodpercben elmúlt, ahogy szerdán beléptem a fesztivál területére. Ebben az évben három részre bontottam a heti beszámolót, ez itt az első, úgyhogy lássuk az első három napot.

Augusztus 8., szerda

Kifejezetten örültem, hogy ezen a napon mindössze egy koncert érdekelt igazán, mert kellett egy nap azért az akklimatizációra, hiába voltam kint már kedden is a sajtóbejáráson. Ahogy már a Facebookos minibeszámolóban írtam, furcsa volt Lykke Li-t a nagyszínpadon látni, és a neten megjelent beszámolók alapján mások is így voltak ezzel, tekintve, hogy nem kifejezetten pörgős dalai vannak. Azért az I Follow Rivers-t mindenki örömmel énekelte, bár én pont azt a dalt nem szeretem tőle. 

A Kendrick Lamar buliból kimaradtam, vagyis hát részben, mert azért mi is csodálkoztunk, hogy tíz óra felé még senki sem volt a színpadon, majd betévedtünk a Magic Mirrorba - ami a lehető legjobb döntésnek bizonyult. Kiderült, hogy a FAMEfatal német színpadi produkció főpróbája lesz ott, amely a helyszínből már kideríthető, hogy meleg témájú, de ember legyen a talpán, aki ilyen látványvilág mellett csak erre tud koncentrálni. (Mellesleg szerintem semmi polgárpukkasztó, vagy ízléstelen nem volt benne, az meg, hogy elcsattant egy csók...) Sok mindent láttam már életemben, ami akrobatika és torna, de amit ezek a fiúk tudnak, arra szavak nincsenek.

Ha kíváncsiak vagytok rá, és kint vagytok a fesztiválon, minden este 11-től megy a produkció, nagyon ajánlom. 

Augusztus 9., csütörtök

Hajnali négykor kerültem ágyba, de korán kimentem, nehogy lekéssem az Apey & The Pea-t, hiszen írtam már, hogy idén meglehetősen kicsi a metál felhozatal, de a lelkemnek szüksége van rá. És te jó ég, imádtam, és ahogy láttam, nem csak én.

Bonoboig elzarándokoltam az Aldiba, ami nem kevés séta, de az egyik legjobb hely a fesztiválon a 100 forint körüli jékrémekkel, sőt, még 400 forintra leárazott áfonyát is találtam. A Bonobo DJ set nem egy kifejezetten látványos dolog, ezért egy-két kép készítése után le is ültem hátrébb. Emlékeztek, amikor az ajánlós posztban azt írtam, hogy a Kiarát szeretném naplementében hallgatni? Hát, pont így történt. Egyébként az egyik kedvenc időtöltésem, hogy leülök a nagyszínpad mellett, és csak nézem a mászkáló embereket, próbáljátok ki.

Meglepve tapasztaltam, hogy a Cigarettes After Sex-re rengeteg magyar kíváncsi volt. Szerintem ők élőben sokkal jobbak, mint felvételről, de nem a dalok minősége miatt, hanem hangulat tekintetében. Nem látványos, nem fenszi, nem zúzós, mégis csodálatos. Aztán Gorillaz...utoljára gyerekkoromban hallgattam őket, de azért mégiscsak Damon Albarnról van szó - ő a Blur frontembere is, a Blur pedig csodálatos -, és örülök, hogy végül maradtam (és még néhány képet is sikerült csinálnom, pedig azt hittem, hogy ez lehetetlenség lesz abban a tömegben), mert gyerekként valahogy nem igazán tudtam még értékelni ezt a hangzásvilágot, talán ezért sem vártam őket különösebben, amikor publikussá vált a lineup. Ahhoz képest, hogy valójában egy virtuális zenekar, ez a koncert minden volt, csak virtuális nem. Ezentúl fogok Gorillazt hallgatni ismét.

Augusztus 10., péntek

Természetesen a The Kooks volt a fő műsorszám, de szerencsére kiértünk még a Shame koncertjére, akik egyelőre még nem túl ismertek, tekintve, hogy januárban jött ki az első albumuk. 20 év alattiak, mégis olyan zenét csinálnak, ami miatt én anno elkezdtem indie-t hallgatni, és magabiztosabbak a színpadon, mint néhány ismertebb zenekar.

A The Kooks pedig...elfogult vagyok, mert hatalmas kedvenceim gyerekkorom óta, így számomra ez a koncert tökéletes volt, csakúgy, ahogy a 2014-es is. Általában a legtöbb zenekar legújabb albumai már nem annyira szoktak tetszeni, de azok a dalok, amik már kijöttek a Let's Go Sunshine-ról, egytől egyig kedvenceim. Luke Pritchard arcáról szinte végig süt a kedvesség, és az, hogy nem muszájból játszanak. El tudom képzelni, hogy aki nem igazán hallgatja a zenekart, annak nem mondott semmi különöset, "rajongóként" viszont...

Amint vége lett, rohantunk kaját venni, és bár én nem vagyok az a fajta, aki több tízezer forintot elkölt bent ilyesmire, most megengedtem magamnak egy kecskesajtos vega hamburgert a Zingben, csak éppen azt felejtettem el, hogy nem igazán szeretem a kecskesajtot. De egyébként semmi gond nem volt vele, azon kívül, hogy random a VIP padlóján kellett megennünk, mivel nem volt egy darab ülőhely sem. A VIP egy külön történet...a sajtós karszalagokhoz jár a VIP jogosultság is, de az emberek java része ott nem sajtós, hanem...őszintén fogalmam sincs. Lehet, hogy híres emberek mind, csak én nem ismerem őket, de legalább láttam Rubint Rékát.

Életem legdrágább vacsorája, avagy Hungry Hipster a Zing Burgertől

A Parov Stelar számomra semleges, és ha már ott voltam, azért megvártam, hogy Lana Del Rey mit alakít. A történethez hozzátartozik, hogy én nem vagyok oda érte, és őszintén meglep, hogy mennyien viszont totálisan igen, mert hát valljuk be, a közönség nem igazán szokott odalenni a sírós-sóhajtozós-melankólikus lassú dalokért, neki meg abból azért van rendesen. Nyilván ez így volt előre kitalálva, de számomra szimpatikus volt, hogy két szám között lement a közönségbe, aláírogatott, beállt képeket csinálni, és igazából végig interakcióban volt az emberekkel. Ettől függetlenül továbbra sem lesz a kedvencem, viszont a színpadképe baromi jó volt, Kooks alatt végig azon gondolkodtam, hogy mégis kinek az ötlete volt egy bazinagy pálmafát berakni a színpad oldalába, és miért csinált ilyet, majd este jöttem rá, hogy ez már a Lana koncert kelléke volt. Valószínű, hogy akik szeretik ők, azok elégedettek, én viszont kicsit ideges voltam, hogy hazafelé végig a Summertime Sadness-t énekelgettem.

A mai szombati, és a holnapi vasárnapi nappal jön az, amire egész héten a leginkább várok, egészen konkrétan a Mumford & Sons, valamint Liam Gallagher, erről a két napról majd hétfőn láthatjátok a bejegyzést. Remélem, hogy át tudtam adni kicsit a hangulatot, és további jó bulit annak, aki keddig még kilátogat :)
A második beszámolót ide kattintva olvashatjátok el.