Beszámoló | Sziget Fesztivál 2018 #3 - Augusztus 13-14.

Véget ért a Sziget, ez az idei befejező beszámoló a fesztiválról, amely az utolsó két teljes napot foglalja magában. Egész jól bírtam, nem vagyok nagyon fáradt, és remélhetőleg semmit nem is kaptam el, mert tavaly már szerencsére sikerült megúszni a "Sziget-betegséget" - de ez néhány nap múlva úgyis kiderül.

Augusztus 13., hétfő

Ez a nap volt a pihenőnapom, amikor különösebben egy koncert sem érdekelt, és nem is nagyon szerettem volna fotózni. Így is lett, inkább járkáltunk a fesztiválon, üldögéltünk, ehhez hasonlók. Én végre ettem pizzát, miután egy héten át azt kívántam, a választásom pedig a Digó Pizzára esett, ami egy magyar vállalkozás, és nápolyi pizzát sütnek - még kemencét is hoztak hozzá! Míg máshol egy szelet került 800-900 forintba, itt egy komplett margherita 2000 forint volt - ennyiért persze a városban biztos, hogy nem ennék pizzát, de a Szigeten ez egy teljesen átlagos ár, sőt, még talán olcsónak is számít. 

Persze azért a nagyszínpados előadókat megnéztük távolról: MØ-ra lehet táncolni, Shawn Mendes cuki, de semmi extra, és úgy éreztem, mintha másfél órán át ugyanazt a számot játszaná egyhuzamban - cserébe a kislányok imádták, ezen a napon még talán öregnek is számítottam kint -, Kygo alatt pedig csak a viselkedni nem tudó külföldiekre tudtam figyelni, akik körülöttünk álltak, és egy hét alatt sem sikerült megtanulniuk, hogy a hátizsákot a tömegben le szokás venni, hogy ne lökdösse vele az ember másodpercenként a mögötte és mellette állókat. Egyébként ez sem az én zeném, szóval nem tudom, mennyit dobott volna a dolgon, ha nincs állandóan valakinek a haja a számban. A sátorban előtte még belehallgattunk a Goo Goo Dollsba, na az volt az én zeném. 

Augusztus 14., kedd

Végig abban reménykedtem, hogy Budapestet elkerüli a vihar, de természetesen nem így lett. Napsütésben értünk ki, de a Blossoms koncertjének első fél órájában megérkezett a szél, majd szépen lassan a felhőszakadás is. A fiúkat a színpadon mondjuk ez nem zavarta túlzottan, poénosan meg is jegyezték, hogy elnézést kérnek, ha ők hozták az időjárást. Sokan egyébként az esőtől függetlenül a színpad előtt maradtak, mi viszont behúzódtunk egy fedett részre, és mivel csak nem akart elállni, ezért a The War On Drugs koncertjét is ott hallgattuk végig - ami egyébként szuperül szólt, sajnálom, hogy nem lehettünk kint -, így erről nincsenek képeim.

Arctic Monkeys-ra szerencsére viszonylag jó idő lett, össze is gyűlt a tömeg, és sajnos baromi szerencsétlen helyet sikerült kifogunk, csupa - már elnézést, de - hülyével. Az összes pohárdobálós, itallocsolós, ordibálós ember előjött, és egyszer még összetűzésbe is kerültem egy csapat külföldivel, akik a koncert teljes időtartama alatt fennhangon beszélgettek egymással mellettem, miközben folyamatosan lökdöstek és ordibáltak, egy idő után pedig megmondtam nekik, hogy nem az ő műsorukra vagyunk kíváncsiak, hanem arra, ami a színpadon van. Fotózni szinte lehetetlen volt, mert amellett, hogy nettó 190 centis fiúk álltak előttem, néha még nyakba is kapták egymást...tényleg érik már az a poszt a fesztiválon való viselkedésről. A koncert egyébként nem tetszett túlzottan. A legutóbbi VOLT-os fellépésükön is ott voltam, ami híresen rossz volt, és bár most talán kicsit energikusabbra vették a formát, a setlist nem igazán jött össze, sokszor nem is igazán értettem, hogy mi történik a színpadon. Mintha csak maguknak zenélgettek volna, vagy nem tudom...

Összességében idén is nagyon jól éreztem magam, és külön köszönettel tartozom a Sziget Sajtóirodának is az akkreditációért, hatalmas élmény és megtiszteltetés volt kint dolgozni :) (Hozzátenném egyébként, hogy én idén is megvettem magamnak a bérletet már valamikor februárban, a fesztivál csak kiegészítette a sajtós napijegyekkel, tehát nem ingyen voltam kint.)

Jövőre folytatása következik!