Személyes | Dolgok, amiket sosem reklámoznék bloggerként

Nagyon ragaszkodom az elveimhez, és ez nem csak a hétköznapi életben, hanem a blogomon és a közösségi felületeimen is megmutatkozik. Minden együttműködést alaposan átgondolok - fizetett módon pedig az elmúlt majdnem öt év alatt mindössze egyetlen márkával dolgozom -, és ennek megfelelően megvannak azok a dolgok is, amiket valamilyen oknál fogva sosem reklámoznék a saját felületeimen. Természetesen mindenkinek a saját döntése, hogy mit vállal el, mi fér még bele, és közel sem biztos, hogy a bloggerek többségénél ott van a határ, ahol nálam, így ezesetben is, csakúgy, mint máskor, a saját nevemben beszélek. 

Forrás: https://www.someecards.com/

Otthoni fogfehérítő termékek: a családom nagy részének genetikusan rosszak a fogai, így már gyerekkorom óta igyekszem nagyon odafigyelni arra, hogy a lehető legkíméletesebb termékeket használjam, és kerülön minden olyat, ami gyengíti a fogzománcot, vagy potenciálisan sérülést okozhat a fogakban és az ínyben. Nincsenek hófehér fogaim, nem is lesznek soha, és bár tinikoromban én is sokszor bújtam az internetet mindenféle házi fogfehérítő módszerek után kutatva, hálistennek gyorsan leszoktam ezekről, mert mára már tudom, hogy a fogaim egészsége sokkal fontosabb némi fehérségnél. Úgy gondolom, hogy bármi is van írva az ilyen otthon használható fehérítő készülékekre, soha nem használnám és reklámoznám őket anélkül, hogy egy fogorvossal ne konzultáltam volna. Ha valaha fehérítésre adnám a fejem, biztos, hogy csak professzionális körülmények között csináltatnám, hiszen a fogorvosnak ez a munkája, tudja, hogy mi az, ami működhet, mi az, amit inkább érdemes elkerülni. 

Fogyasztó/zsírégető teák, kapszulák, porok: hihetetlenül károsnak tartom, ha valaki pénzszűkében bevállal ilyesmit, aki pedig ténylegesen hisz is ezekben, annak azt ajánlom, hogy olvasson utána ezeknek valódi tudományos forrásból. Lehet, hogy a mindenféle levek és turmixok kifejezett kárt nem okoznak - bár ki tudja ugye, haltak már bele emberek a léböjtbe, és ehhez hasonló marhaságokba -, ettől viszont még sosem lenne pofám átverni az embereket, és arra buzdítani őket, hogy drága pénzen olyasmit vegyenek, ami legjobb esetben sem csinál semmit. 

"Ránctalanító" termékek: a tudatos bőrápolásban és megelőzésben hiszek, nem pedig a csodákban, mert a meglevő ráncokon maximum a botox segít. Kaptam egyszer egy megkeresést egy cégtől, akik őssejtes termékeket árultak, és igazából nem hallottam rosszakat a termékekről, mégsem voltam benne száz százalékig biztos, hogy nem csak valami hangzatos humbugról van szó, ezért végül nem vállaltam el az együttműködést - meg aztán 23 évesen nem gondolom, hogy hitelesen tudnék ránctémában nyilatkozni, hiszen nincsenek ráncaim. 

Örökrózsa, virágdobozok: reneszánszukat élik Instagramon a mindenféle tartósított rózsák, virágdobozok, ehhez hasonló túlárazott szolgáltatások, amiknek amellett, hogy lehúzásnak tartom őket, őszintén semmi értelmét nem látom. Én személy szerint a cserepes növényeket preferálom, de el tudom képzelni, hogy valakinek nincs helye, ideje, lehetősége élő növényt gondozni, ezzel nincs is gond, de ha már vágott virágot vesz az ember, akkor vegye azt az utcán áruló nénitől, vagy a piacon, ne az ilyen drága cégektől. 

Társkeresők: nem mondom, hogy az internetes társkeresés ördögtől való dolog, és nem működik, mert jópár embert ismerek, aki online találta meg a párját, és adott esetben évek óta boldog házasságban élnek, én viszont személy szerint nem tudnám ezeket teljes szívből ajánlani - főleg, mivel egyébként nem vagyok regisztrálva egy ilyen oldalra, vagy appra sem, és nem is tervezem. Emellett úgy gondolom, hogy ez egy rendkívül személyes dolog, mindenkinek teljes mértékben a saját dolga, hogy milyen módon keres párt, már csak ezért sem szívesen reklámoznék ilyesmit.

Alkoholtartalmú italok, dohánytermékek: páran talán már tudhatjátok, hogy absztinens vagyok - tehát egyáltalán nem fogyasztok alkoholt -, így képmutatás és hazugság lenne a részemről alkoholos italokat mutogatni. Emellett dohányozni sem dohányzom, soha még csak ki sem próbáltam, és ez sem olyan dolog, amit tervezek kipróbálni a jövőben, így ez nálam abszolút kizárt dolog.

Hitel, személyi kölcsön: igen, bizony láttam már ilyet...csakúgy, mint a társkeresés, úgy gondolom, hogy a pénzügyi szolgáltatások is olyan dolgok, amikről egyénileg, vagy legfeljebb a családjával dönt az ember. Vannak innovatív funkciók, mint például a mobilfizetés, ami hasznos, jópofa, és nincs káros hatása, nem kockázatos, de ebbe a karácsony előtti hitelfelvétel, vagy kölcsön szerintem nem tartozik bele. Egyébként is az a véleményem, hogy ezek csak kivételes esetben jelentenek megoldást, és komolyan meggondolandó dolgok, amikről egy Instagram vagy Facebook hirdetés alapján egyszerűen nem felelősségteljes lépés dönteni.

Ez lett volna az én listám, és kíváncsi vagyok, hogy számotokra mik azok a dolgok, amikhez nem szívesen adnátok az arcotokat, akár elméleti síkon is, amennyiben nem blogoltok, vagy videóztok. 

Ja, és ez az 500. közzétett bejegyzés a blogon! 

Személyes | Kapcsolatom az Instagrammal

2012-ben regisztráltam az Instagramra szórakozásból. Akkortájt indult a platform, híre-hamva sem volt az énmárkának, meg az influencer marketingnek, az ismerőseim közül szinte senki sem használta még, és megvolt a varázsa, hogy mindenféle random történést kipakolhatott az ember képes formában anélkül, hogy különösebb kommentárt fűzött volna hozzá. Ebben az időben még egyáltalán nem volt asztali felület, mindenki a kis telefonjával próbálta meg a lehető legjobb képeket megalkotni, akkor és ott, spontán módon. A blog első egy-másfél évében engem is csak ezen a privát, zárt profilon követhettetek - sokan azóta is megmaradtatok ott egyébként, ami számomra tök érdekes -, majd utána regisztráltam egy profilt direkt arra, hogy a blogos háttérmunkákat, és olyan plusz infókat megosszak, amik nem "érdemelnek" külön posztot. Sokáig a kedvenc alkalmazásom volt az, mostanra viszont azt veszem észre, hogy több ízben idegesít fel, mint amennyiszer szórakoztat. Talán tudjátok már, de néhány hónapja már csak nem saját magamhoz, de más profilokra is gyártok tartalmat, de az az igazság, hogy rengeteg téren eltér a véleményem attól, amit a kifejezetten social mediával, és azon belül az Instagrammal foglalkozó szakemberek állítanak. Nem azt mondom, hogy nem működik az, amit mondanak, hanem inkább elkeserít, hogy igen. A mindenféle "hogyan legyen tökéletes Instagram feeded" posztokról meg inkább ne is beszéljünk...

Kép forrása: https://www.huffingtonpost.com/

Így végül hirtelen felindulásból összeszedtem néhány olyan dolgot, amit aggályosnak, vagy zavarónak tartok a platformon, vagy abban, ahogyan manapság használjuk azt, több helyen kiterjesztve általánosságban a közösségi médiára, és az online tartalomfogyasztásra. Itt is jelezném, hogy ez az én személyes véleményem, lehet egyetérteni, vagy nem egyetérteni, a felesleges vitát viszont kerüljük el, ha lehet. 

• Körülbelül egy éve már szinte csak fényképezőgéppel fotózok a blogos profilomra, ugyanis a "sima" telefonnal készült képek egyszerűen eltűnnek az éterben, senki sem foglalkozik velük, legyen bármilyen jó minőségű, vagy kreatív. Itt is elterjedt az a fajta gondolkodásmód, hogyha el van mosva a háttér, akkor az biztos jó, "művészi" és csodálatos. Mindegy, hogy az adott képen konkrétan nincsen éles rész, vagy rosszul van komponálva, ha a háttér elmosott, az illetőt rögtön "profi" fotósnak titulálják. Elég néhány Brandon Woelfel stílusában megszerkesztett teljesen átlagos kép, máris dőlnek a dicsérő kommentek. Persze, hogy jól néz ki egy olyan kép, amit hatféle szerkesztőprogrammal másfél órán keresztül csináltak, de annak nem sok köze lesz az eredetihez, de a fotózás azért nagyon nem itt kezdődik. Egy "profi" fotó nem attól profi, hogy szanaszét van szerkesztve. Az meg, hogy lassan tényleg tízmillió fotós országa leszünk, egy teljesen külön bejegyzés témája lehetne. Tény, hogy számomra könnyebb fényképezőgéppel, mivel többet használom, mint a telefonomat, de olyan jó lenne néha egy-egy mobillal elkapott pillanatot megosztani a sztorin kívül a feedemben is tudván, hogy legalább annyi embert megmozgat, mint egy szépen összerakott flatlay. (Igen, telefonnal is lehet zseniális képeket lőni.)
• Amit viszont nem tudok, és nem is akarok alkalmazni, az az egy színsémára vagy stílusra épülő képfolyam. Én nem az Instagramra fotózom, hanem az elkészült fotóimat töltöm fel oda, így egyszerűen képtelen vagyok átállítani az agyam arra, hogy akkor innentől minden képem csak rózsaszín színezetű, vagy fehér alapú legyen, és nem is fogok azért valamit leszedni, vagy nem feltölteni, mert megbontja az egységet. Tény, hogy szép, de végeredményben úgysem azt nézegetem, hanem a képeket a hírfolyamban egyesével. Lehet, hogy valaki csakis az első 9 látható kép összlátványa alapján követ be valakit, de én nem, és éppen ezért azonosulni sem tudok a történettel.
• Kétségkívül azok a képek mennek a legjobban, amelyeken az illető (arca) is rajta van, én viszont elmondhatatlanul utálom, ha fotóznak, és nem is tartom egészségesnek, ha valaki minden adandó alkalommal magáról készít / készíttet képet. Nem tudom elképzelni, hogy egy baráti találkozó, vagy nyaralás közben megszólaljak, hogy "figyu már, kellenének képek rólam az Instagramra, csinálj már légyszi néhányat". Rengetegszer fordult elő, hogy valaki - általában férfi - bekövetett, visszakereste azokat a képeket, amiken rajta vagyok, és CSAK azokat tetszikelte. (Általában innen tudom, hogy az illetőt nem is a tartalmam érdekli, hanem én magam, de nem szeretném, ha valaki csak azért követne, mert dekoratív lány vagyok. Egyébként sincs szükségem arra, hogy állandóan ajnározzanak, hogy mennyire szép és stílusos vagyok, meg nem is igazán tudok mit kezdeni a külsőmre irányuló dicséretekkel, mivel ez egy adottság, nem az én érdemem.) Az Instagramot elárasztó reklámok egy másik téma, de nagyrészt illik ide, mivel kifejezetten rossz reklámfotó az, amire ránézel, és azonnal megmondod, hogy az illető ezért pénzt kapott, annyira kínosan arcbanyomós. Márpedig a legtöbb sajnos ilyen, le se kell nyitnom a leírást ahhoz, hogy megállapítsam. Ásványvízzel, gyümölcslével, ki tudja mivel pózolás, holott mindezek néha sokkal ízlésesebben és hitelesebben mutatnának egy finom ebéd háttereként, mint valakinek a kezében, miközben szépen mosolyog az utca kellős közepén. Lehet, hogy kevesebb reakció lesz rajta, de megéri? Mint már említettem, én is rengeteg képet készítek influencerek számára, amelyek nagy része reklám, de ezek mögött durva ötletelés van, sokszor órákon át próbálgatjuk a lehető legtermészetesebb beállítást. Egyáltalán nem vagyok a fizetett tartalom ellen, ugyanakkor kétségkívül visszatetsző, ha valaki egyrészt nem tud már posztolni anélkül, hogy valaki ne perkálna érte, bele sem illik a profiljába, vagy pedig jobban az ember arcába van tolva a hirdetés, mint egy tévéreklámban. ("Véletlenül bukkantam rá erre a fantasztikus oldalra..." Ja, meg még hatan veled egyidőben...a nagy fenéket bukkantál rá véletlenül, legalább találnál ki valami hihetőbb szöveget.) Lehet, hogy tévedek, de a bloggerek, videósok általi hirdetés az anyagiakon kívül elvileg pont azért népszerű, mert kevésbé beállított, mint a hagyományos médiumok megjelenései, mégis mintha azt várnánk el, és várnák el tőlünk, hogy pont ugyanolyanok legyünk. Ugyanitt említeném meg, hogy Gazdasági Versenyhivatal állásfoglalása szerint a fizetett tartalmat minden esetben kötelező feltüntetni a kép leírásában ilyen formában, ennek elmaradása pedig jelenleg figyelmeztetést, később pedig büntetést vonhat maga után. Ezen kívül pedig a közönség számára is illúzióromboló, amikor két, vagy több embert ugyanaz a cég szponzorál, ám valamelyikük "elfelejti" jelezni, hogy nem csak úgy kipattant a fejéből a dolog.
• Nemrég csináltam egy közvéleménykutatást közöttetek, amiben arra szerettem volna választ kapni, hogy maradjon-e meg a blogos profil kizárólag a beauty témájú tartalmaknak, ugyanis egyszer valaki azt mondta nekem, hogy sokan biztos azért nem követnek be, mert nem csak egy féle témában posztolok, ők meg a többire nem kíváncsiak. Ez ismét olyasmi, amivel nem tudok azonosulni, ugyanis ha én valakit bekövetek, azt azért teszem, mert összességében érdekel, nem azért, mert csak utazik, csak sminkel, csak zenél. Ugyan nemrég indítottam egy profilt a koncertképeimnek, ennek viszont mindössze annyi volt az oka, hogy ezzel viszont tényleg nem szeretném szétspamelni a blogos felületet, és egyébként is egy kis réteget érdekel. Nonszensz elvárni, főleg a mai világban, hogy ha valaki több lábon áll, akkor máris legyen 4-5 accountja 4-5 különböző témában, amiket mind tervezzen meg előre, gyártson rájuk rendszeresen tartalmat, és ha lehet, ne hanyagolja egyiket a másik rovására. Ez egyszerűen nem életszerű, főleg nem akkor, ha valaki nem a blogolásból és a közösségi felületeiből él. 
• A követővásárlás egy olyan téma, amivel kapcsolatban nem tudok uralkodni az indulataimon, éppen ezért erről nem is szeretnék most bővebben szót ejteni, mindössze annyit mondanék: ne csináljátok! Tudom, hogy a cégek nagy része rá sem bagózik, és úgy vagytok vele, hogy úgysem tűnik fel senkinek, ellenben pár tízezer forintból már dőlni fognak az ingyen termékek és megkeresések, ám ha valaki egyszer levágja, hogy a követőid 70-80%-át vetted, hatalmasat fogsz zuhanni a szemében, hidd el. Én több ismerősömről is tudom, hogy így vannak 10-20 ezres számaik - bár feléjük sosem kommunikáltam -, és ami a legszomorúbb, hogy a legtöbbjük nem rossz ember, és keményen dolgozik, csak gondolom elkeseredettségében inkább a könnyű utat választotta. Egyszer próbaképp egyébként én is vettem száz embert - aztán másnapra egy darab nem maradt belőle -, és már attól rosszul éreztem magam, hogy rendkívül furcsa létező, vagy nem létező profilok követnek. A botok meg egyébként is jönnek-mennek maguktól, felesleges ezzel még pluszban rontani az arányokat. (Kivétel, ha egyidőben likeokat is veszel a fotóidra, de azt meg végképp hagyjuk.) Mindez pedig akkora szakadékot képez a "tisztességes" és a vásárolt követős influencerek között, hogy nemrég még egy, az ilyesmit maximálisan ellenző és megvető barátom is azt mondta, hogy talán nincs más megoldás, tényleg ezt kell csinálni ahhoz, hogy "ne maradjon le" az ember. Nekem is vannak napjaim, amikor frusztrál, hogy nemhogy nem nő, hanem napról-napra csökken a követőim száma, de kénytelen voltam megbarátkozni a ténnyel, hogy az elveim nem hozhatók összhangba azzal, ami mostanában népszerű. És hiába állítják szakemberek, hogy követőket vásárolni felesleges, és nem megoldás: de, sajnos megoldás, és simán átvágható vele nem egy pr-os, vagy marketinges. (Tisztelet a kivételnek természetesen.)
• Bár odavagyok a sztori funkcióért, és az egyik legjobb dolognak tartom, az Máté-effektus tökéletes példája mutatkozik meg az ottani linkelési rendszerben. Tudvalevő ugyanis, hogy csak a minimum 10 ezer követővel rendelkező felhasználók helyezhetnek el linkeket, így a micro-influencerek nemhogy alig kapnak lehetőséget, de még a tartalmukat sem tudják hatásosan reklámozni, mivel ugyebár linket egyedül a bemutatkozásba lehet tenni, az viszont pont két kattintással többre van annál, amire az emberek többsége hajlandó. A saját posztjaimon kívül én például szívesen osztanék meg zenét, egyéb cikkeket, így viszont lehetőség hiányában inkább a Facebookot, vagy a Twittert szórom tele ilyesmivel. Állítólag később általánossá teszik majd a linkelést, de ki tudja, mikor...
• Hivatalosan az applikációban sehol sem tekinthető meg az, hogy ki követett ki, de számos weboldal és third-party alkalmazás létezik ennek monitorozására, amiket meglehetősen sokan ki is használnak. De könyörgöm, azért felháborodni, és számonkérő hangnemben ráírni valakire, vagy elkezdeni pocskondiázni a közös ismerőseiteknek, mert kikövetett, egyszerűen nevetséges. Mindenki azt követ be, és követ ki, akit csak akar, és ehhez a másiknak semmi köze. Lehet, hogy nem érdekli már a tartalmad, lehet, hogy véletlen volt, de akár az is lehet, hogy haragszik rád. (Ha utóbbit sejted, akkor sem úgy érdemes ráírni, hogy "AZÉRT KÖVETTÉL KI INSTAGRAMON, MERT HARAGSZOL RÁM?") Mindegy, mi az oka, ez egészen addig csak rá tartozik, amíg úgy nem dönt, hogy megosztja veled is. Ha pedig tudod, hogy utál, mégis követ, és ez téged zavar, akkor ott a tiltás gomb, tessék használni, aztán onnantól már nem követ. Én magam soha nem néztem meg, hogy ki követett ki, és nem is fogom, mert teljesen felesleges stresszfaktornak érzem. Viszont ha azt a stratégiát alkalmazza valaki a figyelemfelkeltésre, hogy folyamatosan ki-be követgeti az embert, az nemhogy nem vonzó, de kifejezetten idegesítő, és csak azért sem fogom bekövetni az illetőt a többedik ilyen próbálkozás után. 

Összességében tehát talán az zavar leginkább, hogy ma már aligha lehet egy sikeres Instagram oldalt felépíteni anélkül, hogy annak megtervezése és üzemeltetése időben és energiában ne legyen egyenlő egy részmunkaidős állással, ugyanis eléggé elszálltak az egymással szembeni elvárásaink. Valahogy kialakult az a kép az emberekben, hogy kettő fajta blogger / videós létezik: aki csak, és kizárólag hobbiból csinálja, nem vár, és nem is várhat el semmilyen ellenszolgáltatást ezért, meg az, aki ebből él, és emiatt kötelessége mindent megosztani, és az összes közösségi felületeit magazinszerűen a tökélyre fejleszteni, holott ez baromira nem így van, és nem is így kéne lennie. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vágyom arra, hogy a kedvenc márkáimmal együtt dolgozhassam, ez viszont nem jelenti azt, hogy főállású blogger szeretnék lenni. Valaki azért jusson el oda, hogy ebből megélhet, mert hiteles, és minőségi tartalmat gyárt - ami nem feltétlenül egyezik meg az életszerűtlennel és tökéletessel -, ne pedig azért, mert jól elő tudja adni magát, mindenki irigykedik rá, és olyan szeretne lenni, mint ő. Vegyük észre, hogy influencernek lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valaki felsőbbrendű, vagy más, mint akármelyikünk, és végeredményben mi, a közönség tesszük őt azzá. Ugyanilyen logikával viszont az mutatkozik meg, hogy valahogy mégis ez kell az embereknek. Felfoghatatlan számomra, amikor bloggereket, vagy videósokat "különlegesnek"  titulálnak csupán azért, mert több embert érdekel a tartalmuk, mint az "egyszerű emberé". 

Hiányzik az az idő, amikor még nem kellett görcsölnöm, hogy vajon elég fancy és eladható-e a tartalmam, mert bloggerként minden egyes nap szélmalomharcot vívok a saját elveim és a kereslet közötti ellentétekkel. A mindennapjaimban sem másoknak szeretnék megfelelni, az meg aztán végképp nem célom, hogy kifelé azt mutassam, nekem mennyire szuper az életem, mivel ez nettó hazugság lenne. Ne higgyétek, hogy amit mások párkapcsolatáról, nyaralásáról, vizsgaidőszakáról, akármijéről láttok, az teljes mértékben valós. Gondoljatok bele, milyen kínkeserves lehet úgy szállást foglalni, vagy bútorokat választani a lakásba, hogy illeszkedjen az illetőről online kialakított képbe.

Ettől függetlenül nem fogom magam törölni sem Instagramról, sem Facebookról, sem egyéb más közösségi felületről, ugyanis nem gondolom, hogy az a megoldás, ha homokba dugom a fejem, vagy kapitulálok, valamint az a szomorú igazság, hogy a blogra érkező kattintások jókora része például a Facebookról jön, és ma már lehetetlen egyet fenntartani ezek nélkül. Hiszem, hogy a trendek idővel változni fognak, méghozzá valószerűbb irányba, ha pedig nem...na, arról majd elég lesz akkor beszélgetnünk.

Személyes | Influencerek társadalmi felelősségvállalása - igen, nem, hogyan?

Valószínűleg sokatoknak feltűnhetett, hogy rendszeresen foglalkozom társadalmi témákkal, legfőképpen a Facebook oldalon, és a tanulmányaim miatt valamilyen tekintetben kötelességemnek érzem, hogy ilyen témában is megszólaljak, és kifejtsem a véleményem. Ám mi van akkor, ha egy szervezet, vagy közösség saját maga keres fel egy adott bloggert / videóst / influencert, hogy említse meg őket és a tevékenységüket? 

Forrás: https://outreach.un.org/

Ez egy rendkívül összetett téma, aminek szerintem több oldala is van: először is, engem kifejezetten azért frusztrál az ilyesmi, mert a témából adódóan automatikusan szívtelenségnek és szemétségnek tűnik egy ilyen üzenetet, vagy felkérést ignorálni, ugyanakkor az is tény, hogy egy idő után nem lehet már az összes ilyet teljesíteni, főleg, hogyha valakit arra kérnek, hogy kifejezetten posztban, vagy videóban beszéljen róluk. A személyeskedést pláne nem szeretem, értsd: ha olyan indoklással próbálják rávenni az adott személyt az említésre, hogy "láttam egy videódban / a blogodon / az Instagramodon, hogy te is / téged is érint...". Igen, lehet, hogy valaki ételérzékeny / xy származású / xy betegséggel él, ám ettől még közel sem biztos, hogy szeretné mindezt hangsúlyozni is, mindattól függetlenül, hogy a legtöbben azért beállnak egy-egy személyes érintettségű ügy mögé. Ha valaki nem általánosságban az életéről gyárt tartalmat, hanem mondjuk főként szépségápolással foglalkozik, akkor lehet neki több tíz- vagy százezer követője is, egyszerűen sokszor nincs helye az ilyesminek a platformjain. Persze, léteznek "beszélgetős" sminkvideók, de azok sem szólhatnak állandóan különféle szervezetekről csak azért, mert oda "fér el". Nekem könnyű dolgom van, mert bár a blogom alap esetben beauty témájú, a Facebook oldalamon szeretek más témákat is érinteni, de tény, hogy ezek sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mondhatni alig érdekel valakit. Ez engem annyira nem üt szíven, mivel nem a megélhetésem múlik a közösségi média felületeimen, nem keresek ebből az egészből pénzt, így azt teszek ki, amit csak szeretnék, ám nem titok, hogy a nagy követőbázissal rendelkező influencerek főként a szponzorációkból keresik a kenyerüket, és ha egy dolgot elvállalnak ingyen, szimplán "jófejségből", akkor jön majd a többi cég, vagy szervezet, hogyha őket igen, akkor minket miért nem. Mindettől függetlenül én személy szerint nem értek egyet azzal, ha valaki (csak) pénzért cserébe ajánl vagy beszél egy jótékonysági akcióról, közösségi megmozdulásról, társadalmi témájú eseményről - főleg akkor nem, ha nem felajánlották neki -, viszont ma már a civil szervezetek is kőkemény összegeket fordítanak marketingre és pr tevékenységre, hiszen a tv reklámok, plakátok, Facebook hirdetések sincsenek sajnos ingyen csak azért, mert ők civilek - a társadalmi célú hirdetés támogatását, hasonlókat most nem veszem ide.
És itt jön a DE! Számomra a vízválasztó a dolog direkt megkeresés, vagy felfedezés jellege. Ha egy influencer internetes böngészés közben rábukkan egy számára szimpatikus akcióra, dönthet úgy, hogy figyelemfelkeltésből beszél / ír róla. Ám a direkt felkérés valamilyen tekintetben már üzleti megkeresés, és nem várható el az adott személytől, hogy szimplán társadalmi téma miatt mindenféleképpen - és ingyen - elvállalja, márpedig ha valaki egy ilyesmit visszautasít, sokszor azonnal kapja a savazást - gyakran egyenesen a szervezet képviselőitől -, hogy önző, pénzsóvár, és érzéketlen, holott honnan tudhatjuk, hogy csak a pénz miatt teszi? Lehet, hogy egyszerűen nem fér bele a profiljába, nem tudna róla akkora lelkesedéssel beszélni, netalán úgy érzi, hogy nem tud eleget mindehhez. (Zárójelben jegyzem csak meg, hogy néhány ilyen esetben jobban is járnánk, ha olyasvalaki nyilvánítana véleményt, aki legalább egy kicsit ért a témához, nem pedig félrebeszél és hamis információt állít.) Ha más esetben állva tapsoljuk azt, aki csak olyan szponzorációt vállal el, amivel azonosulni tud, ezesetben miért járunk el másképp? A jó, hatékony és hiteles tartalomnak ez a feltétele. És igen, sok esetben azt érzem - főleg a magánszemélyek által beérkezett megkeresések esetében -, hogy ez a bloggerek / videósok / influencerek ingyen reklámtáblának nézése, és nem, nem az anyagi vonzat hiánya miatt, hanem szimplán azért, mert kötelezni akarják őket arra, hogy az összes beérkező ajánlatot teljesítsék, ráadásul kivételekkel. Igen, szomorúnak érzem, hogy ma már az ilyesmit is pénzben mérik, de ez a XXI. századi valóság, ma már majdhogynem a levegőnek is ára van. Természetesen itt is kitérhetnék azokra, akik egy idő után úgy érzik, hogy a hatalmas követőbázisuk predesztinálja őket arra, hogy innentől bármit, akármit csak fizetség ellenében említsenek meg, de mivel megtehetik, hiába alkotunk erről véleményt, változni csak akkor fognak, ha ők is akarják.

Összességében én kifejezetten örülnék, ha a médiaszemélyiségek és influencerek több hangsúlyt fektetnének a társadalmi felelősségvállalásra, és nyitott szemmel járnának a világban, de csakúgy, mint egy termék vagy szolgáltatás reklámozása esetében is, megtehetnék, hogy azt és úgy vállalnak el, ami számukra kényelmes, és amit hitelesnek éreznek. Azért, mert valaki szociálisan érzékeny, nem kell a világ összes témájába beleállnia, hiszen akkor egyúttal elmehetne főállású aktivistának, ezt pedig a szervezeteknek is fel kell ismerni, nem pedig személyes támadásnak, és főleg nem érzéketlen köcsögségnek venni egy-egy visszautasítást. Ja, és a megkeresés módja: nem Facebook üzenetben,  nem privátban, nem Instagramon, emailben! 

Ti hogyan álltok ehhez, mit gondoltok minderről? Kíváncsi vagyok a véleményetekre, de mivel ennyire érzékeny témáról van szó, kérlek benneteket, hogy tartsátok tiszteletben az álláspontomat, és legfőképpen másokét, mert semmi szükség arra, hogy ellenségeskedjünk.