Teszt | Maybelline Instant Anti-Age Effekt / Age Rewind korrektor

Körülbelül egy éve mindenhol csak erről a korrektorról lehetett hallani, szinte már a legjobbnak tüntették fel a különböző videókban és blogokon, de hozzánk sajnos azóta sem hozták be. Egészen idén nyárig vártam a beszerzésével, és Berlinben ez volt az első, amit az egyik DM utam során megvásároltam. (Angol nyelvterületen egyébként Age Rewindnak hívják, ezért tüntettem fel a címben azt is, hátha valaki úgy keresné.) A sok pozitív vélemény után természetesen hatalmas elvárásokkal indultam neki a kipróbálásnak, lassan két hónap rendszeres használat után az érzéseim viszont meglehetősen vegyesek, de ne szaladjunk ennyire előre: olvassatok tovább, és mindent elmesélek.

A csomagolása elég megosztó, ugyanis sokak szerint a szivacsos applikátor nem a leghigiénikusabb. Én úgy vagyok vele, hogy mivel mindig megtisztított bőrre sminkelek, és csak magamon használom, nem lehet belőle gond. Tekerve adagolható, és másoknál úgy láttam, hogy szinte az utolsó cseppig kinyerhető így a termék, ami elég gazdaságos ahhoz képest, hogy az applikátoros korrektorok alján vagy oldalán mindig marad még számtalan használatra való adag. Illata egyáltalán nincs, és az összetevők között sem látok parfümöt.

Két színben láttam a kinti drogériákban, az enyém a világosabb, ami a 01 Light nevet viseli. Sárgás tónusú, pont illeszkedik a bőrömhöz, de mivel leginkább szem alá ajánlják, szerintem elfért volna még 1-2 világosabb árnyalat is a kínálatban. A fedése viszonylag gyenge, és bár rétegezhető, e tulajdonsága és gyér színválaszték azt eredményezi, hogy annyira nem érzem nélkülözhetetlennek, mondhatni semmi extra. Az állaga könnyű, már-már habos, nedves szivaccsal eldolgozva szinte észrevehetetlen, a ráncokba nem ül be, és egész nap tökéletes marad - púderrel fixálva -, szóval a tartósságára és a formulájára nem lehet panaszom.

Korrektor nélkül

Korrektorral

A tartalma 6.8 ml, tehát egy átlag mennyiség, és 8.94 euróba került, ami átszámolva nagyjából 2800 forint. Az árát sokallom, mert olcsóbban is találni jó korrektorokat a drogériában. Magyarországra rendelhető például a Feelunique-ról vagy a Lookfantastic-ról - ráadásul jobb áron, mint amennyiért én vettem.

Nem mondom, hogy rossz, mert a képen is láthatjátok, hogy nagyon természetes és szép a finishe, de van, amiért többet nyúlok. Valószínűleg belejátszik, hogy mekkora felhajtás volt körülötte, és ezért túlságosan sokat vártam tőle, ugyanakkor örülök, hogy végül megvettem és kipróbáltam, biztosan el fog fogyni. 

Szerzemények #24 | Berlini zsákmány

Olyan szépen lemaradtam ezzel a poszttal, hogy arra szavak sincsenek, ráadásul ezután nem sokkal várható majd egy következő szerzeményes bejegyzés is. Sok terméket egyébként még a mai napig nem sikerült kipróbálnom, kicsit el vagyok havazva mostanában, de igyekszem szépen lassan mindent bemutatni majd. Mindenesetre rengeteg érdekesség lesz itt, úgyhogy kezdjünk is bele. 

Pontosan már nem emlékszem, hogy mit hol vettem, de annyira talán nem is lényeges, mert a legtöbb dolog az összes drogériában fellelhető. A bal felső sarokban két kakukktojást látható,  amik igazából nem illenek egy kategóriába sem, mégpedig illatos gyertyák a Primarkból. Az egyik levendulás-tengeri sós, a másik pedig nektarinos-citromvirágos, és mindössze 1 euróba kerültek.

Hajápolás fronton elképesztően megörültem, amior megtaláltam a L'oreal EverRich 6-in-1 tisztító balzsamot, mert említettem már, hogy ilyesmit itthon nem igazán lehet kapni, de mindenképpen szerettem volna kipróbálni más fajtát az Uniq-on kívül. Ugyanez a helyzet a Pantene Pro-V Repair & Care hajbalzsam habbal, mert ezt sem hozták be hozzánk, de már Krémmánián látva felkeltette az érdeklődésem. Németországban már visszatért a polcokra az imádott Trend It Up szárazsamponom utódja Balea név alatt - legalábbis ezt mondták róla, akik már próbálták -, amiből nem mertem többet venni, de ha beválik, örülnék, ha itt is lenne. Az Isana hővédő olaja kint olcsóbbra jött ki, az OGX Argan Oil of Morocco balzsamot pedig már régen ki szerettem volna próbálni, de itthon nincs belőle utazó kiszerelés.

Természetesen a fürdősók környékén is körülnéztem, és meglepve tapasztaltam, hogy a legtöbbet már itthonra is behozták, de azért akadt pár, ami újdonság volt. Napokon át vadásztam a Maybelline Instant Anti-Age Effekt korrektort, mert a legtöbb drogériában csak hűlt helyét találtam, de végül mégis szerencsével jártam. A p2 ajakceruzák közelébe már eleve úgy mentem, hogy a 011 aubergine árnyalatot mindenképpen hazahozom, csakúgy, mint a körömlakkszárító spray-t - mindkettőt Évinél láttam egyébként. Vettem még a márkától egy lehúzható alaplakkot, amit leginkább a köröm körüli bőrre kenve szeretnék kipróbálni, mert állandóan összefestem magam, és remélem, hogy ezzel szebb lesz majd a manikűr. Kíváncsi voltam az Ebelin mini sminktojásaira is, amit korrektorozáshoz ajánlanak, és eddig ilyennel még csak a Müllerben találkoztam. 

Később elmentem egy kevésbé központi helyen fekvő DM-be is, mert sok helyen le voltak már fosztva az állványok, és a nyereményjátékra válogatás közben szúrtam ki még egy ígéretes p2 ajakceruza színt, ami a 020 brown névre hallgat, és egy kellemes nude árnyalat. Ugyanitt bukkantam rá a p2 sminkfixáló spray-re, és a Maybelline Fit Me korrektorra a legvilágosabb, 15-ös színben, aminek máshol még csak a helyét sem találtam. Két limitált terméket is megkaparintottam, az egyik a Trend It Up Nomadic Elegance szemöldökzselé, a másik pedig egy Essence pirosító a Juice It trendkollekcióból, utóbbi kemény 0.95 euróra volt leárazva. Az Ebelin sminkszivacs árán nagyon meglepődtem, mert kint 2.50 euróért árulják, ami átszámítva nagyjából 750 forint, ezzel ellentétben a magyar üzletekben 1500 forint körül mozog az ára, így majdnem féláron jutottam hozzá.

Az Original Source tusfürdők közül egyedül a zöld banános-bambusztejes tetszett, amit egyébként már itt is lehet kapni azóta a Müllerben. Ugyanez a helyzet a Nivea tusolóhabbal is, azzal a különbséggel, hogy kint kettő helyett három változatot kapni. Végezetül két mini Batiste szárazsampon is hozzám került a Douglasből, mert mindenképpen szerettem volna táskába dobálós kiszerelést belőlük. 

Ezúton pedig szeretném üzenni a forgalmazóknak, hogy nagyon szeretnénk mi is p2 állványt! :D

Beszámoló | Berlin - 2016.06.27. - 07.01.

Végre sikerült összehoznom a berlini beszámolót, és bizony nem spóroltam a képekkel, szóval lesz mit nézni. A pakolós bejegyzésben már említettem, hogy vonatos utazásról volt szó, méghozzá nem is akármilyenről, ugyanis odafelé hálókocsiban utaztam éjszaka. Hétfőn este nyolckor indult a vonat a Keletiből, majd Szlovákián és Csehországon keresztül jutottunk Németországba. A jegyvizsgáló már az első fél órában figyelmeztetett mindenkit, hogy éjszaka a cseh területen minden alkalommal szállnak fel rablók, akik végigmennek a kocsikon és próba szerencse alapon megpróbálnak benyitni a fülkékbe, ezért rendesen be kell zárkózni. Rabló ezúttal nem volt, de utólagos elmondás alapján egy részeg punk igen, aki végül a mosdóban szándékozott hajat mosni és úgy egyébként sem spórolt a hangerővel. Mindenesetre kedd reggel fél hatkor a cseh rendőrök ébresztettek, akik az egész vonatot igazoltatták valami miatt.

Kilenc körül végre megérkeztünk Berlinbe, de a szállást csak kettőtől lehetett elfoglalni, így némi német-angol keveréknyelven kommunikáció után a csomagokat ott hagyva a belváros felé vettem az irányt, azon belül is az Alexanderplatz volt az úticél, ahol rengeteg vásárlási lehetőség van, mert nem titkolt célom volt bevenni a DM-et, a Rossmannt és a Primarkot, ami végül sikerült is. Egyébként Berlinnek elég jó és kiterjedt metróhálózata van, ami Londonhoz hasonlóan néha a felszín felett is halad, szinte bárhova el lehet jutni vele és még este is általában 3-4 percenként jár. Mondanom sem kell, hogy főleg a DM-ben olyan bőség zavara fogott el, hogy tíz percig csak mászkáltam a pultok között hogy te jó ég, mennyi újdonság. Ezzel ellentétben a Primark Londonban jobban tetszett, nem tudom, hogy ugyanolyan-e mindenhol, de kétlem. A szállást elfoglalva jutottam először internetközelbe körülbelül 14 óra után - sem a vonaton, sem a belvárosban nem találtam ingyenes wifit -, ami lassúcska volt ugyan, videót például képtelenség volt nézni vele, de a célnak megfelelt.  A szoba egy kis kertre nyílt, ami tökéletes volt fotózáshoz, és egészen biztosan nem néztek hülyének a környező házakból, hogy a kipakolt vásárolmányok fölött guggolok :D Ezután aznap már nem nagyon történt semmi.

A másnap délelőtt szintén a városban mászkálásé volt, méghozzá a Potsdamer Platz környékén, majd este jött a lényeg - a koncert. Az út egyébként 50 perc volt a stadionig, és hiába imádok metrózni, ez már az elképesztően unalmas kategóriába tartozott. Mondanom sem kell, hogy egy fél Budapestnyi ember volt a helyszínen, beletelt némi időbe, amíg megtaláltam a szektoromat és elfoglaltam a helyem. Szerencsére nagyon jó társaságba kerültem, bár voltak körülöttünk, akiknél őszintén nem értettem, hogy mit keresnek ott, mert a koncert közben sem igazán ült ki az izgalom és az élvezet az arcukra, de ki tudja. Aztán elkezdődött...Igazából képtelenség szavakba önteni azt a csodát, ami a színpadon történt, de találtam Youtubeon egy videót, ami nagyon jó minőségű, éppen ezért ha valakit érdekel, megnézheti. Új és régi számokat egyaránt játszottak, ez számomra még fantasztikusabbá tette az estét, hiszen nagyrészt a régi albumokon nőttem fel. Nyilvánvalóan végig a könnyeimmel küszködtem, de aztán a David Bowie Heroes feldolgozáskor (a videóban 1:05:22) eltört a mécses, tuti teljesen hülyének néztek, hogy mit sírok :D Tényleg életem legnagyobb álma vált valóra ezzel, pedig nem vagyok az a fangirl típus, a Coldplay tényleg az a zenekar, akiket valószínűleg soha nem fogok megunni. Mivel a stadion közeléből az autón kívül egyedül szinte csak metróval lehet hazajutni, ennyi ember pedig nem fér fel rá, csoportokban engedték fel a tömeget, akik meglepően nyugodtan fogadták a dolgot, meglepődtem, hogy mennyire problémamentesen ment a dolog. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aludtam el majdnem hazafelé...

Csütörtökre a Reichstag meglátogatása volt a terv, mert ugyebár ha Berlin, az körülbelül annyira kihagyhatatlan, mint a Brandenburgi kapu. A látogatás alapvetően ingyenes, de szükséges hozzá egy előzetes online foglalás, amit egyébként sokan nem tudnak, és már csak a helyszínre érve mondják nekik, hogy ez bizony kellett volna. Többféle opció van, én a legegyszerűbbet, a kupolát választottam, mert oda csak felvisznek lifttel és utána szabadon bejárható. A város nagy részét be lehet látni, érdemes ellátogatni ide. Ezek után gyalog mentem vissza az Alexanderplatzig, ami kissé kalandosnak bizonyult, ugyanis a belvárosban jelenleg készül az új metróvonal, ezért szinte mindenhol felújítások és építkezések vannak. Ettől függetlenül tízszer jobb a helyzet, mint mondjuk ilyen esetekben Budapesten, mert ugyanúgy el lehet jutni mindenhova nagyobb akadályok és lezárások nélkül, mint egyébként. A Brandenburgi kapu előtt mondjuk pont valami eseményre készültek, ezért az egészet kordonokkal vették körbe, és nem sokat lehetett látni belőle. Délután a szállásra visszaérve pakolás és ilyesmik volt a program, ugyanis pénteken reggel kilenckor indult a vonat haza.

Ha egy valamit tanácsolhatok: ne utazzatok fülkés kocsiban ilyen hosszú távon úgy, hogy még van mellettetek hely idegeneknek. Az első három órában, amíg még nem hagytuk el az országot, csak kedves és aranyos emberek ültek velünk, például egy anyuka a kislányával, meg egy néni. Nem akartak mindenáron beszélgetni, semmi ilyesmi. Aztán amikor Drezdába értünk, és leszálltak, éreztem, hogy lesz ez még ennél rosszabb, és milyen igazam volt: egy kényszerbeteg, NAGYON furcsa középkorú negyvenes nő ült be hozzánk. Nem részletezném, katasztrófa volt, de szerencsére kaptam magam mellé még egy német lányt is, akivel végigbeszélgettük az utat - értékelhető némettudás hiányában leginkább angolul. (De így megúsztam a fura német nő társaságát, és legalább nekem nem magyarázott.) Hazaérve leginkább az tűnt fel, hogy mennyivel melegebb volt itthon, mert kint végig olyan 23-24 fok volt, ami a kedvenc időjárásom.

Mindenképpen szeretnék majd még visszatérni ide, akár hosszabb időre is, mert nagyon változatos és izgalmas városnak tűnt az ott töltött négy nap alapján, és ajánlom, ha valami vásárolgatós-mászkálós-városnézős úticélt kerestek :)