Beszámoló | Berlin - 2016.06.27. - 07.01.

Végre sikerült összehoznom a berlini beszámolót, és bizony nem spóroltam a képekkel, szóval lesz mit nézni. A pakolós bejegyzésben már említettem, hogy vonatos utazásról volt szó, méghozzá nem is akármilyenről, ugyanis odafelé hálókocsiban utaztam éjszaka. Hétfőn este nyolckor indult a vonat a Keletiből, majd Szlovákián és Csehországon keresztül jutottunk Németországba. A jegyvizsgáló már az első fél órában figyelmeztetett mindenkit, hogy éjszaka a cseh területen minden alkalommal szállnak fel rablók, akik végigmennek a kocsikon és próba szerencse alapon megpróbálnak benyitni a fülkékbe, ezért rendesen be kell zárkózni. Rabló ezúttal nem volt, de utólagos elmondás alapján egy részeg punk igen, aki végül a mosdóban szándékozott hajat mosni és úgy egyébként sem spórolt a hangerővel. Mindenesetre kedd reggel fél hatkor a cseh rendőrök ébresztettek, akik az egész vonatot igazoltatták valami miatt.

Kilenc körül végre megérkeztünk Berlinbe, de a szállást csak kettőtől lehetett elfoglalni, így némi német-angol keveréknyelven kommunikáció után a csomagokat ott hagyva a belváros felé vettem az irányt, azon belül is az Alexanderplatz volt az úticél, ahol rengeteg vásárlási lehetőség van, mert nem titkolt célom volt bevenni a DM-et, a Rossmannt és a Primarkot, ami végül sikerült is. Egyébként Berlinnek elég jó és kiterjedt metróhálózata van, ami Londonhoz hasonlóan néha a felszín felett is halad, szinte bárhova el lehet jutni vele és még este is általában 3-4 percenként jár. Mondanom sem kell, hogy főleg a DM-ben olyan bőség zavara fogott el, hogy tíz percig csak mászkáltam a pultok között hogy te jó ég, mennyi újdonság. Ezzel ellentétben a Primark Londonban jobban tetszett, nem tudom, hogy ugyanolyan-e mindenhol, de kétlem. A szállást elfoglalva jutottam először internetközelbe körülbelül 14 óra után - sem a vonaton, sem a belvárosban nem találtam ingyenes wifit -, ami lassúcska volt ugyan, videót például képtelenség volt nézni vele, de a célnak megfelelt.  A szoba egy kis kertre nyílt, ami tökéletes volt fotózáshoz, és egészen biztosan nem néztek hülyének a környező házakból, hogy a kipakolt vásárolmányok fölött guggolok :D Ezután aznap már nem nagyon történt semmi.

A másnap délelőtt szintén a városban mászkálásé volt, méghozzá a Potsdamer Platz környékén, majd este jött a lényeg - a koncert. Az út egyébként 50 perc volt a stadionig, és hiába imádok metrózni, ez már az elképesztően unalmas kategóriába tartozott. Mondanom sem kell, hogy egy fél Budapestnyi ember volt a helyszínen, beletelt némi időbe, amíg megtaláltam a szektoromat és elfoglaltam a helyem. Szerencsére nagyon jó társaságba kerültem, bár voltak körülöttünk, akiknél őszintén nem értettem, hogy mit keresnek ott, mert a koncert közben sem igazán ült ki az izgalom és az élvezet az arcukra, de ki tudja. Aztán elkezdődött...Igazából képtelenség szavakba önteni azt a csodát, ami a színpadon történt, de találtam Youtubeon egy videót, ami nagyon jó minőségű, éppen ezért ha valakit érdekel, megnézheti. Új és régi számokat egyaránt játszottak, ez számomra még fantasztikusabbá tette az estét, hiszen nagyrészt a régi albumokon nőttem fel. Nyilvánvalóan végig a könnyeimmel küszködtem, de aztán a David Bowie Heroes feldolgozáskor (a videóban 1:05:22) eltört a mécses, tuti teljesen hülyének néztek, hogy mit sírok :D Tényleg életem legnagyobb álma vált valóra ezzel, pedig nem vagyok az a fangirl típus, a Coldplay tényleg az a zenekar, akiket valószínűleg soha nem fogok megunni. Mivel a stadion közeléből az autón kívül egyedül szinte csak metróval lehet hazajutni, ennyi ember pedig nem fér fel rá, csoportokban engedték fel a tömeget, akik meglepően nyugodtan fogadták a dolgot, meglepődtem, hogy mennyire problémamentesen ment a dolog. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem aludtam el majdnem hazafelé...

Csütörtökre a Reichstag meglátogatása volt a terv, mert ugyebár ha Berlin, az körülbelül annyira kihagyhatatlan, mint a Brandenburgi kapu. A látogatás alapvetően ingyenes, de szükséges hozzá egy előzetes online foglalás, amit egyébként sokan nem tudnak, és már csak a helyszínre érve mondják nekik, hogy ez bizony kellett volna. Többféle opció van, én a legegyszerűbbet, a kupolát választottam, mert oda csak felvisznek lifttel és utána szabadon bejárható. A város nagy részét be lehet látni, érdemes ellátogatni ide. Ezek után gyalog mentem vissza az Alexanderplatzig, ami kissé kalandosnak bizonyult, ugyanis a belvárosban jelenleg készül az új metróvonal, ezért szinte mindenhol felújítások és építkezések vannak. Ettől függetlenül tízszer jobb a helyzet, mint mondjuk ilyen esetekben Budapesten, mert ugyanúgy el lehet jutni mindenhova nagyobb akadályok és lezárások nélkül, mint egyébként. A Brandenburgi kapu előtt mondjuk pont valami eseményre készültek, ezért az egészet kordonokkal vették körbe, és nem sokat lehetett látni belőle. Délután a szállásra visszaérve pakolás és ilyesmik volt a program, ugyanis pénteken reggel kilenckor indult a vonat haza.

Ha egy valamit tanácsolhatok: ne utazzatok fülkés kocsiban ilyen hosszú távon úgy, hogy még van mellettetek hely idegeneknek. Az első három órában, amíg még nem hagytuk el az országot, csak kedves és aranyos emberek ültek velünk, például egy anyuka a kislányával, meg egy néni. Nem akartak mindenáron beszélgetni, semmi ilyesmi. Aztán amikor Drezdába értünk, és leszálltak, éreztem, hogy lesz ez még ennél rosszabb, és milyen igazam volt: egy kényszerbeteg, NAGYON furcsa középkorú negyvenes nő ült be hozzánk. Nem részletezném, katasztrófa volt, de szerencsére kaptam magam mellé még egy német lányt is, akivel végigbeszélgettük az utat - értékelhető némettudás hiányában leginkább angolul. (De így megúsztam a fura német nő társaságát, és legalább nekem nem magyarázott.) Hazaérve leginkább az tűnt fel, hogy mennyivel melegebb volt itthon, mert kint végig olyan 23-24 fok volt, ami a kedvenc időjárásom.

Mindenképpen szeretnék majd még visszatérni ide, akár hosszabb időre is, mert nagyon változatos és izgalmas városnak tűnt az ott töltött négy nap alapján, és ajánlom, ha valami vásárolgatós-mászkálós-városnézős úticélt kerestek :)