Áprilisi kedvencek | 2019

Április nem volt egy könnyű hónap, sokszor éreztem, hogy semmihez sincs kedvem, utálok mindent, nem érdekel semmi, és ebből még most sem nagyon sikerült kikecmeregnem, de igyekszem. Kedvenceim viszont azért voltak, mutatom is őket. 

Az üzletek tele vannak mostanában a különböző márkák agyagos tusfürdőivel, amelyeknek én sem tudtam ellenállni, gyakorilatilag az összes létező fajtából bevásároltam nemrég. Jelenleg a NIVEA Clay Fresh gyömbéres-bazsalikomos változatát használom, ami illat tekintetében talán nem lesz mindenki kedvence, számomra viszont abszolút szerelem. A többi illat annyira nem nyűgözött le, ez viszont egyszerre zöld, friss és kissé citrusos. 

Az utóbbi években arra kellett rájönnöm, hogy nem szeretem az arcmaszkokat. A fátyolmaszkok túl nagyok a fejemre, tocsognak, és gyűlölöm őket állandóan igazgatni, a lemosós maszkokkal meg pont az a bajom, hogy le kell őket mosni. Egyedül a lehúzható fajták azok, amikkel rendben vagyok, azoknak viszont a nagy részét valójában képtelenség rendesen eltávolítani. Nemrég egy eseményen kaptam a NIVEA Urban Skin Detox termékcsalád mattító hatású lehúzható maszkjából, amit legnagyobb meglepetésemre tényleg le lehet húzni egyetlen mozdulattal. Az összetevői nem a legszebbek, mert van benne denaturált alkohol is sajna, de hetente egyszer megengedem magamnak. Nem szabad tőle csodát várni, de úgy érzem, hogy némi tisztító hatása azért mégis van.

Visszatértem a Revlon Orofluido hajápoló olajához, mert kicsit beleuntam, hogy már egy éve ugyanazt a Bleach London terméket fogyasztom. Több ilyen mini kiszerelésen is túl vagyok belőle, és azt hiszem, hogy meg fogom venni a teljes kiszerelést is, mivel gyakorlatilag nem tudok rá rosszat mondani.  

A Moschino I Love Love parfüm életem illata már évek óta, és nem valószínű, hogy bármikor is rá fogok unni, viszont régen nem volt róla szó, úgyhogy gondoltam, ismét megmutatom. Gyakorlatilag a Dolce & Gabbana Light Blue parfüm olcsóbb mása ez, használtam mindkettőt, és nem igazán van különbség, úgyhogy aki szereti azt, de drágállja, annak ez egy jó alternatíva lehet. 

Kicsit túl sok primert halmoztam fel mostanában, ezért igyekszem felváltva használni őket, de legtöbbször a Maybelline Master Prime hidratáló darabjához nyúlok. Nem gondoltam, hogy valaha szeretni fogok egy hidratáló hatású sminkalapot, de ez anélkül kölcsönös csodaszép bőrképet, hogy pluszban zsírosítana. 

Nemrég beruháztam az Estée Lauder Double Wear alapozóra, és az a helyzet, hogy ezesetben abszolút megértem a körülötte levő felhajtást. Szinte beleolvad a bőrbe, szuper a fedése, egész nap tökéletesen tart...egyszerűen nem tudok rá rosszat mondani, bár száraz bőrűeknek nem kifejezetten ajánlanám. A hozzá tartozó korrektort is használom, amely a legutóbbi Pixiboxban volt. A Medium árnyalat került a dobozba, ami a világosabb alapozóimhoz túl sötét, önmagában viszont pont tudom használni a szemem alá - erről is csak pozitív véleményem van. 

A Benefit BADgal Bang! szempillaspirálból csak egy utazó kiszerelésem van, de már most azon gondolkodom, hogy újraveszem majd, mert csodaszép pillákat varázsol. Amit  viszont nem szeretek benne, hogy elég nehéz lemosni, sokadik nekifutásra távolítható el csak maradéktalanul. 

Aki követ Instagramon, annak egyáltalán nem meglepetés, hogy totálisan rákattantam a Riverdale című sorozatra, semmi mást nem nézek már hetek óta. Az elején még viccelődtem azzal, hogy annyira rossz, hogy már jó, de mostanra már tényleg élvezem, és nagyon szomorú vagyok, hogy hamarosan vége az új évadnak, a következőre pedig minimum őszig kell várni. Stílusra olyan, mintha összerakták volna a Pretty Little Liars-t a Gossip Girl-lel, csak ezeknél ezerszer nagyobb agymenések vannak benne.

A másik dolog, amivel tele volt az Instagramom mostanában, a Five Feet Apart című film. Ez Amerikában már március óta megy a mozikban, itthon azonban még csak ezen a héten jött ki. Jellegében leginkább A csillagainkban a hibára hajaz - tehát borzasztó sokat lehet rajta sírni -, számomra viszont a mögöttes tartalma miatt fontos igazán. A film rendezője, Justin Baldoni nevéhez fűződik a YouTube-on futó My Last Days sorozat, ahol olyan embereket ismerhetünk meg, akiknek az orvosok már csak heteket, hónapokat, éveket jósolnak. Nem megyek bele hosszan, de készült egy rész Claire Wineland-del, aki azóta sajnos már nincs köztünk, életében viszont végig azért harcolt, hogy felhívja a figyelmet a cisztás fibrózisra - arra a betegségre, amivel ő is élt. A színészeket többek között ő is segítette a szerepükre való felkészülésben, így a film orvosilag akkurátus, és edukálja is a nézőket. 

Kedvenc dalok:
Tom Odell - Summer Day
Ken Yates - Roll Me On Home
Novo Amor - State Lines
Novo Amor - Anchor
CLOVES - Don't Forget About Me

Ezzel le is zárom ezt a posztot, mert nem tudok ide többet írni :D