2017. november 24., péntek

Személyes | Miért NEM lesz YouTube csatornám?

Amióta blogolok, a leggyakoribb kérdés, amit emberek feltesznek nekem az, hogy mikor kezdek majd el én is videózni. Nem titok, hogy sok videós barátom és ismerősöm van, néhányuk csatornáján láthattatok már, ettől függetlenül viszont a kérdésre mindig az a válaszom, hogy soha, és ezt komolyan is gondolom. A legtöbben nem értik, miért döntöttem így, hiszen ki ne akarna híres lenni a YouTube-on? Így most itt is kifejtem a legfőbb okokat.



Sztárkultusz: az a helyzet, hogy az évek múltán egyre inkább elborzaszt az a fajta rajongás, ami a videósokat körülveszi. Nem értem az aláírásokat, a közös képeket, és azt, hogy valakit "különlegesnek" gondolnak azért, mert tartalmat gyárt az internetre, amit nem csak a közeli hozzátartozói látnak. Ez manapság már a bloggereknél is jelen van - azt sem értem -, de talán a videósok esetében a legdurvább. Engem is ismertek már fel az utcán, üzletben, eseményen, amivel egyrészt nem tudtam mit kezdeni, másrészt persze örültem neki, de nem azért, mert akkor hú, most ismernek az emberek. Nyilván jó érzés, ha elmondják, hogy az én ajánlásomra vettek, vagy nem vettek meg valamit, segítettem nekik, szeretik olvasni a posztjaimat, de én az ilyen emberekre mindig partnerként, nem "rajongóként" tekintek, de valljuk be, ez csak akkor lehetséges, ha van közöttünk valamilyen kapcsolat. 22 éves múltam, és nem hiszem, hogy egy 10-13 éves kislánnyal ugyanolyan kapcsolatom lehet, mint egy velem egyidőssel, hiszen majdhogynem egy évtizeddel fiatalabb nálam. Sokszor úgy érzem, hogy az ilyesfajta rajongás nem is az adott személynek, vagy a tartalomnak szól, amit hanem ahhoz hasonló, mint amikor ötödikben énekesekért meg színészekért voltunk oda, csak éppen velük nem találkozhattunk. Igen, tudom, nem csak gyerekek vannak a YouTube-on, de tény, hogy ők nyilvánulnak meg a leginkább, ők járnak eseményekre, ők kommentelnek, ők írnak privát üzenetet, és egyszerűen nem tehetném meg, hogy 15-16 év alatt akkor én nem foglalkozom senkivel, viszont továbbra sem tudnék mihez kezdeni a lényegi infót nem tartalmazó kommentekkel, az értelmetlen kérdéseket tartalmazó privát üzenetekkel, vagy azzal, hogy százával szeretnének tőlem autogramot vagy közös szelfit. Ezek pedig manapság kikerülhetetlen dolgok, elvárás, hogy interakcióba lépj a "rajongóiddal", vegyél részt közönségtalálkozón, válaszolj a kommentekre akkor is, ha nem tudsz mit, meg úgy általában, építsd a közö(n)sséged. Én az ilyesmitől kellemetlenül érezném magam, frusztrálna a dolog, én nem szeretnék rajongókat. Nem egy alkalommal találkoztam már olyan esettel, hogy xy összvideós esemény után xy videósnak mocskolódó kommenteket írtak - "beképzelt lettél", és hasonlók - mert az adott személy épp sietett valahova (lehet, hogy éppen wc-re, ki tudja), és ezért nem állt meg autogramot osztogatni és beszélgetni. Ha egy embernek megáll, akkor perceken belül még ötven körbeveszi, és sosem jut el oda, ahova kéne, nevetséges ezt beképzeltségként aposztrofálni. Nemrég kitört a botrány, hogy a Hello World nevű videósok által szervezett rendezvényen nem mindenki tudott találkozni a kedvencével - holott ez nem egy "meet & greet" eseményként lett megszervezve. Ma már nincs ilyen, hogy "ez nem egy meet & greet, hanem csak érezzétek jól magatokat, és mi (videósok) is ott leszünk". Nyilvánvalóan mindenki velük akar találkozni, ha lehet, nem "szimplán" jól érezni magát. 
Igen, töredelmesen bevallom, én nem tudnék mit kezdeni azzal, ha valaki kijelentené nekem, hogy én vagyok a példaképe. Csak annyit tudnék kérdezni, hogy miért is? Ugyanolyan ember vagyok, mint mindenki más. Ugyanúgy van véleményem, mint bárkinek, csak éppen azt az utat választottam, hogy kifejezem egy internetes platformon, ettől viszont még nem vagyok több másoknál, és én is tévedhetek. Élvezem, hogy a blogomat nagyrészt 18 éven felettiek olvassák, és nem ritka akár anyukám korosztálya is, így igazán jó hangulatú, informatív és értelmes beszélgetés tud kialakulni a posztok alatti kommentekben, vagy a Facebook oldalon, esetleg az Instagram live-okban. 

Szereplési vágy hiánya: nem érzem igényét, hogy videós formában kitegyem magamat az internetre, és / vagy megmutassam az életem. Itt a blogon elsősorban nem én vagyok a lényeg, hanem az álláspontom, a véleményem bizonyos dolgokról - leginkább termékekről -, amik persze, részét képezik a személyiségemnek, de mégsem az a fő fókusz. Sokkal többet ér számomra, ha valaki egy posztom alapján saját maga belegondol olyasmibe, amibe azelőtt esetleg nem, vagy éppen rátalál egy olyan termékre, filmre, sorozatra, ami más esetben elkerülte volna a figyelmét. Valakinek biztos az imponál, ha százával kapja az ajnározó kommenteket az aktuális róla készült képre Instagramon, vagy a dicséreteket, hogy milyen jó a stílusa, milyen szép az íróasztala, vagy milyen "különleges", én viszont ezt felszínesnek érzem. Nálam is vannak személyes tartalmak, ezeket viszont mindig igyekszem úgy közölni, hogy ne szimplán az jöjjön le belőle, hogy nekem milyen csodás, vagy éppen szar, hanem gondolatébresztő módon, amihez mindenki hozzáteheti a sajátját. Tudom, emberi igény, hogy belelássunk a másik életébe, megtudjuk, hogy kivel jár, milyen betegsége van, mennyit keres, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézek napi vloggereket, de akiket nézek, azokról mind elmondható, hogy nem csak azért teszem, mert jó kukkolni. (A "hangulatblogok" sem kötnek le, én információt és gondolatokat szeretnék, nem szép képeket és három szépen megszerkesztett mondatot, arra ott az Instagram.) A YouTube esetében legtöbbször nem is igazán a tartalom, hanem annak gyártója van előtérben, ami számomra egyáltalán nem vonzó. Nem szeretek szerepelni, és néha azt is bánom, hogy egyáltalán feltűntem másoknál.  (Hasonló okok miatt nem láttok egyébként az Instagramomon sem túl sok képet és szelfit rólam.) 

Technikai felszereltség hiánya: van egy jó kamerám, tudom is használni, hát hol itt a probléma? Nos, a videózás ma már lényegesen több felszerelést igényel, mint azt bárki gondolná. Fények, állvány, mikrofon, igényes háttér, vágóprogram, vágáshoz megfelelő számítógép, objektívek, és most csak azokról az "alapvetésekről" beszéltem, ami lassan szinte mindenkinek van. Sajnos túlzás az az állítás, hogy akár egy telefonnal is elkezdheted, mert nem a minőség számít, mert beszélhetsz bármilyen jól, lehetnek szuper ötleteid, de mivel a YouTube alapvetően egy vizuális platform, a kutyát sem fogod érdekelni, ha egy idő után nem fejlesztesz. Belehallatszik az utca / a mosógép / anyukád zaja, zavar a kanapé a háttérben, szemcsés a kép, nem elég éles a kép, ferde a kép, sötét a kép, túl világos a kép, remeg a kép, a fókusz miatt nézhetetlen, miért hagytad benne az őőő-zést, túl sok a vágás...oldalakat tudnék teleírni azokkal a nézők által különféle videók alatt hagyott kommentekkel, amik szimplán az audio/vizuális élményt kritizálják - még akár vlogok esetében is. Nem egyedül élek, nem Pinterestről szedtem a szobám, és jelenleg nincs anyagi keretem egy olyan laptopra, amivel meg tudnék nyitni egy vágóprogramot. (Update 2018-ból: azóta már van laptopom, de továbbra sem érdekelnek a vágóprogramok.) Ha saját magam szórakoztatására gyártanám csak a videókat, akkor felvenném, és tárolnám a winchesteren. Mindenkinek, aki nyilvánossá teszi a videóit célja egy kicsit, hogy nézettséget, feliratkozókat szerezzen, ez pedig nem megy anélkül, hogy az adott tartalom (potenciális) fogyasztóira nem hallgatunk, ha mást nem, legalább olyan tekintetben, hogy ők mit és hogyan néznek szívesen. 

Nem érdekel más preferenciája: ez részben összefügg az előző ponttal, és ez a fajta hozzáállás nagyrészt magyarázza azt is, hogy miért nem vagyok "topblogger". Olyan tartalmat gyártok, ami nekem tetszik, és nem igazán érdekel, hogy mi a trend, és mi "fancy". Ha én nem értem a "mi van a telefonomon" videók létjogosultságát, akkor kérheti bárki, és lehet akármilyen népszerű, nem fogok olyat csinálni. A blogon is előfordult már, hogy valamilyen bejegyzést rengetegen kértek, aztán amikor megcsináltam és kikerült, alig kattintottak rá. Valamilyen tekintetben igyekszünk kiszolgálni az igényeket, de ahogy a blogon sem fogom a képeim és a sablonom stílusát a jelenlegi divathoz alakítani, addig egy videóban sem kennék fel másik rúzst azért, mert valakinek az előző nem tetszett rajtam. 

De legfőképp nem vonz: néha-néha eszembe jut, hogy mennyivel egyszerűbb lenne egy kedvences vagy elfogyott termékes posztot videó formájában rögzíteni, mint fotózgatni és szöveget írni hozzá, de aztán ez a gondolat gyorsan szertefoszlik, és rájövök, hogy valójában a fent említett okok miatt, és azokon kívül sem igazán vonz ez az egész. Ahogy a fotózás esetében, itt is inkább a kamera másik oldalán szeretek állni, és szívesebben ötletelek másoknál.

Persze van még ezer másik ok, ami miatt ez a világ nem nekem való, és innentől kezdve ha valaki felteszi nekem az ominózus kérdést, elég lesz megmutatnom neki ezt a posztot. Nem állítom, hogy életem végéig ezen az állásponton leszek, mert mint ahogy már fentebb említettem, én is ember vagyok, változhatnak a preferenciáim, de jelenleg úgy érzem, hogy mivel ez az egész YouTube dolog egyre nagyobb méreteket ölt, nekem nincs helyem benne. Hogy megérné-e kipróbálni, azt nem tudom, de jelenleg nem is foglalkoztat a gondolat.

24 megjegyzés:

  1. Maximálisan egyetértek minden szóval, én magam is hasonló okok miatt nem vágtam bele soha.
    Mondjuk nekem mostanában az is problémát jelent, hogy a hétvégén tudjak időút szakítani a bejegyzések megírására és fotózásra. A videózásra végképp nem lenne időm.

    Velem is előfordult már, hogy felismertek, mindegyik alkalommal iszonyúan zavarba jöttem. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az meg a másik, "hobbiként" állás mellett nyomni rendesen megterhelő, és tényleg csak akkor éri meg, ha valaki imádja csinálni.

      Törlés
  2. annyira jó, hogy van még ember a Földön, aki így gondolkodik! MO-n eleve a youtube-ozás kicsit más, mint külföldön. én 99%ban külföldieket követek, de ott sem érdekelnek a napi vlogok meg hasonlók. én jobban szeretem a tutorial videókat, legyen az smink vagy lakberendezés, bármi. meg bizonyos kihívás videókat is, de csak kereteken belül. Pl. egész arc csak gyereksminkekkel, ecset nélküli kihívás stb. hangsúlyozom, külföldi youtube-osoknál van ez. a magyaroknál, hát......... :D őszinte leszek, az én szememben a 99%-a a videóknak /(videósoknak) csak bohóckodás. és mivel senki sem hülye, tudja mindenki, hogy pénzt kapnak érte, néha nem is keveset. oké, ha ő ezt választotta, legyen. érthetetlen számomra, hogy egy ~22-25 év közötti lány/nő, mint a magyar youtube-os közönség krémje, miért teszi magát nevetségessé. ennyire számítanak a "rajongók"? akik valóban, tegyük hozzá jobbára 9 éves kislányok, akik néha írni sem tudnak. :DDDDDD de instán is egyre több youtubeosnak akad rajongói oldala.. wtf? nem, énszerintem Magyarországon ennek nincs akkora értelme és "súlya", mint külföldön. egyre kevesebb a normális videó. plusz, egyre több olyan youtube-os van, akinek nincs is blogja, csak elkezdett nyávogni a videóiban, és a semmiből lett is egy 9-11 éves korosztályból álló rajongótábora (Pallagi Alexa, nem szerettem volna neveket felhozni, de számomra ő a pöcegödör legalja ;( ) akad ugyan 1-2 blog, aki még így is többet posztol írásban, mint videókat, és a videói is ÉRTELMESEK, legyen az egy nagyobb zsákmány haul vagy smink. nem "tömjünk egyszerre 15 pillecukrot a szánkba xy-al kihívás". :D de a másik, ami elszomorít, hogy a gyerekek is ezt a példát követik, és ők is próbálkoznak a videózással. egyszer a vonaton ülve hallottam beszélgetést két kis általános iskolás ~10 éves lányka között, hogy videót fognak csinálni, és az egyik kislány anyja segít majd megvágni meg zenét alárakni nekik, és hasonlók. :D döbbenet, döbbenet és döbbenet.........

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne is mondd, az instás rajongói profilok rendesen megijesztenek, rólam készülne ilyen, tuti kiakadnék. Remélem, hogy ez csak egy múló hóbort a mai tinik körében, de azt gyanítom, hogy ennél már csak rosszabb lesz. Hasznos dolog a youtube, de nem ilyen formában, és ilyen keretek között.

      Törlés
    2. Én pont emiatt nézek kb. 3 magyar videóst, de ők is az idősebb korosztályból vannak. Fanninak nagyon igaza van, hogy itt gazából 9-11 évesek döntenek "életről halálról" és rajtuk múlik, hogy kiből lesz "sztár". És sajnos ezáltal eléjük került egy nem épp követendő példa és életcél is, mert manapság mindenki influencer meg vlogger akar lenni. bezzeg a régi szép időkben, mikor még csak valóságshow sztár... :D

      Törlés
  3. Néha én is elgondolkodom, mennyivel egyszerűbb lenne videóban elsorolni a kedvenceket, a szerzeményeket, vagy az elfogyasztott termékeket, nem pedig mindent századszorra is lefotózni, ás főleg ősztől kezdve hónapokon keresztül várni az olyan délelőttökre, amikor van némi természetes fény és még időm is van rá, de valami mindig eltántorít tőle. Alapból sem vagyok soha én egy társaság középpontjában, inkább szótlan típus vagyok, ország-világ előtt videóban beszélni valamiről, hát, enyhén szólva idegen terep. Én sem szeretném, ha tizenévesek döntenének a karrieremről, egyrészt, 10-15 évvel idősebb vagyok a többségüknél, másrészt megvan a véleményem arról a korosztályról és mindig jön valami, ami miatt csak rosszabbodik.
    Attól mondjuk nem félek, hogy megterhelő lenne az ismertség, mivel vidéken élek, bár igaz, hogy nyáron a füredi szállodában felismertek páran, de ott nem volt idő leállni beszélgetni a vendégekkel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tökéletesen megfogtad a lényegét, pont az a korosztály kommentel, aki még azt hiszi, hogy mindenben az ő véleménye számít, muszáj mindent kifejtenie, és a tartalomgyártó csakis az ő kiszolgálására van, nekem pedig sem időm, sem energiám nem lenne viaskodni az ilyenekkel nap, mint nap. A kommenteket ugyanakkor nem tilthatom le, vagy nem tehetem meg, hogy nem reagálok rájuk, mert akkor meg amiatt kapnám az ívet. Szerintem ügyeletes oltógéppé válnék az ilyenektől rövid időn belül, ami ismét nem szerencsés.

      Törlés
  4. De fura ezt olvasni, mintha a közönséged tenne azzal szívességet, hogy olvas. Nagyon visszájára fordult az évek során a blogger-olvasó viszony, főleg a videó előretörésével. Sok blogger először csak írt, alig tudta az olvasó, hogy ki is valójában, most meg már ahogy egyre többet tudunk meg róluk, mondhatni elszemtelenednek az olvasók, elvész a tisztelet a másik ember magánszférája iránt, mintha te köteles lennél azt csinálni, amit ő akar. Rémes. Bevallom, egyre kevesebb videót nézek, nem néztem soha sokat, nincs rá 20 percem, olvasni gyorsabban olvasok. Teljesen igazad van. Azt meg sosem értettem, hogy megkérdezi a blogger, miről olvasnának az olvasók, milyen legyen a blogja. Hát az övé, legyen, amilyet ő akar :) Sok olvasónak úgysem lehet megfelelni, mert akkor jön a szamár-apa-fia eset :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anyukám is pont ezt mondta, hogy nem is érti a videózás mániát, mert ő pl. sokkal szívesebben olvas, aztán mondtam neki, hogy viszont mások meg takarítás vagy főzés közben hallgatják a videót. Na azt sem értette, mert ő nézni akarja, nem csak hallgatni :D

      Törlés
    2. Az érdekes lehet, sminkvideót hallgatni :) Igen, tényleg én is olvastam, hogy sokan hallgatják a videót, de akkor pont a lényeg veszik el, meg hát ha valaki már fáradt a videóval, akkor ne háttérzajjá fokozzuk le a munkáját. Ha régi, sokszor látott filmet "nézek", na akkor szoktam mást csinálni közben, egyébként odaégne a kaja.

      Törlés
  5. Engem egyáltalán nem vonz a videózás, fényképezni és írni viszont szeretek, szóval tökéletesen megfelel nekem a blogolás világa. A dőlt betűs rész előtti utolsó bekezdést viszont mintha én írtam volna :) nem mondom, hogy sosem jutott eszembe a videózás, pont az elfogytak bejegyzéske kapcsán fordult meg a fejemben, hogy ezt mennyyivel könnyebb lenne levideózni, mint fotózni, de nem, egyáltalán nem nekem való ez a platform, szóval erről ennyit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De amúgy a valóságban tuti az sem olyan egyszerű, háromezerszer kéne újravennem egy-egy részt, felvétel után jönnék rá hogy az egész videó rossz lett, aztán meg kell vágni, jaj, elszállt a vágóprogram...biztos rájönnék egy idő után, hogy egy posztot megírni gyorsabb :D

      Törlés
    2. Persze, nem alábecsülöm a videózást, hogy könnyebb, csak abból a szempontból, hogy nem kell megkomponálni egy képet :D

      Törlés
  6. Hű, mindenkivel egyet értek itt, illetve én is hasonlóan gondolkodok erről a kérdéskörről. Szívesen csinálnék 1-2 videót is néha, de nem éri meg az erőfeszítést. Mindig azt mondom, hogy így legalább csak az jön a blogomra, aki képes összetett mondatokat értelmezni. :D
    (Tudomanyosszepseg.wordpress.com voltam)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez utóbbi igencsak nagy előny azért :D

      Törlés
    2. Szerintem az én videóimhoz is szükség van az összetettmondat-elemzési képességre, nem csak a bejegyzésekhez :-D

      Törlés
    3. Örülj neki, valószínűleg ezért kerülnek el nagyrészt a "lányomlehetne" életkorúak :D

      Törlés
    4. Igen, és ezért olyan értelmesek a fiatalabbak is, akik írnak, vagy esetleg felismernek jártamban-keltemben. A komolyabb hozzáállásúak élvezik, hogy én nem üveghangon sikítozva örülök a termékeknek, hanem értelmes véleményt alkotok róluk :-D

      Törlés
  7. Én is szoktam háttérzaj lenni, körömlakkozás és sminkelés alá, és azt is többen mondták már, hogy egy-egy videómat számtalanszor megnézik. Ez mondjuk fura nekem, de örülök, hogy sokak számára megnyugtató a hangom, és szívesen hallgatják ugyanazt akár többször is :-)

    Egyébként pedig igen, teljes állás mellett ezt csinálni nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen. Szívesen készítenék akár heti 2-3 videót is, de van magánéletem, munkám, állatkáim, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy a meglévő nézőközönség is megérti ezt, és szeretettel várnak vissza, amikor épp időm adódik a videókészítésre.

    A kedvences videók pedig sok-sok szerkesztést igényelnek, úgyhogy igazából nem tudom, melyik vesz több időt igénybe: a videó-e vagy a bejegyzés, de én valahogy az audiovizuális formában találtam magamra ebben a témában :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sok videót sminkelés közben nézek egyébként, de az is inkább nézés, mint hallgatás, mert a laptop elé teszem közvetlenül a tükröt :D
      Most suli mellett sem tudom igazából elképzelni, hogy ennél több tartalmat kipréseljek magamból, mert posztot írni még lehet esténként lefekvés előtt, de videót felvenni? Kevésbé :/

      Törlés
  8. Nahát, ezt a 9-11 éves életkort azért most döbbenten olvasom! A nagyobbik fiam 9 és fél éves, és nincs sem telefonja, sem tablete, nem szokott netezni. Az én telefonomon van egy játék (vonatos), azt szokták megkapni, ha pl. a gyerekorvosnál várni kell. De otthon nem szokták megkapni. Igaz, nem is igénylik. A nagy nemrég kérdezte, hogy neki mikor lesz okostelefonja, mondtam, hogy mondjuk kap majd a 12. születésnapjára. De nem tudom, kihúzzuk-e addig, mert azt sem szeretném, ha esetleg emiatt piszkálnák az osztálytársai, mert neki még nincs. Azt tudom, hogy a legtöbbnek már van.
    Múltkor meséltem neki, hogy mikor én gyerek voltam, még nem volt mobiltelefon. Megkérdezte, hogy de akkor én iskola után hogyan beszélgettem az barátommal, mondtam, hogy elmentem hozzá :)

    Na mindegy: a lényeg. Én mindkét műfajt kedvelem, de csak ha igényes. Ha írott akkor jól van megírva, és jók a képek (itt elsősorban arra gondolok, hogy a termék/swatch jól látható, nem a körítésre). Videóknál kimondottan idegesít a nyávogás, cukiskodás, megjátszás. Igaz, csak néhány videóst nézek, ők is közelebb vannak a harminchoz, mint a húszhoz. Az, hogy ki, hogyan él, mit csinál, viszont egyáltalán nem érdekel :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért veszélyes szerintem, hogy ilyen "korán" kezdik, mert mi is pont ilyen kis hülyegyerekek voltunk akkoriban, mint most a 9-13 éves korosztály, viszont nem tettük ki az internetre. Rajongtunk énekesekért, meg színészekért, de nem jutott el odáig, hogy zaklassuk őket a neten, vagy hogy minden agymenésünket bekommenteljük helyekre, veszekedjünk egymással névtelenül, olyan videókat meg képeket tegyünk fel, amit utólag mondjuk baromira szégyellünk, és emlékszem, amikor 11-12 évesen bejött az, hogy internet, meg közösségi oldalak - akkor még myvip meg iwiw -, akkor rendesen műveltünk olyan dolgokat azért, amit ma már brutálisan károsnak és szégyellnivalónak gondolok. De az egész online térnek igazából ez a legnagyobb veszélye, hogy amíg régen maximum az osztálytársaid tudtak a kis gyerekkori agymenéseidről, aztán pár év múlva már nem emlékeznek rá, addig ma minden ott van az interneten, és simán visszakereshető.
      Igen, írott formában szerintem is a termék és a swatch a fontos, aztán közben ott vannak azok a "tesztek", ahol egy szempillaspirálnak csak a keféjét látom, felkenve meg sem mutatja, vagy van ötven kép egy szép naptárról KÍVÜLRŐL, de ki nem nyitná az illető, de jaj, imádjuk, mert mennyire hangulatosak a képek a borítóról. Rohadtul nem érdekel, mennyire hangulatos, meg milyen szép a körítés, ha a lényeget nem látom...de úgy tűnik, ez manapság már nem fontos.

      Törlés
  9. Én egyik héten imádok videózni, a másikon meg utálok, de ha nem csinálnám, akkor meg az lenne a bajom, úgyhogy jól van ez így, de egyet értek a pontokkal.
    Talán annyi észrevételem van, hogy 11-12 év fölött azért akit érdekelnek ezek a dolgok, az tud érdemben is hozzászólni, nem csak rajongani, de az idősebbek közt is van olyan hülye, hogy nem szabadna telefont adni a kezébe.
    Az viszont elég idegesítő, hogy ilyen Youtuber Meme és hasonló oldalak folyton jelölgetik a privát instámat. Nem tudom mit gondolnak mi van ott.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Engem még a privát Facebookomon is jelölgetnek néha kislányok, őszintén nem értem, miért gondolják, hogy vissza fogom jelölni őket :D

      Törlés