Júliusi kedvencek | 2024

Ezt a bejegyzést már a hónap elején megírtam, de aztán jött a Sziget és a beszámolók között nem szerettem volna random kitenni, ezért most a szokásosnál később érkezik, de olyan jó termékekre sikerült rátalálnom júliusban, hogy nem szerettem volna kihagyni. 

Évekkel ezelőtt már használtam a Davines Love hajbalzsamot, elégedett is voltam vele, de aztán nem vettem újra. Remrég viszont elfogyott itthon minden balzsamom és pakolásom, és eszembe jutott, hogy mennyire jót tett anno a hajammal, ismét megrendeltem, és milyen jól tettem! Selymessé és hidratálttá teszi a hajam, és a sűrű állagának köszönhetően ott is marad a hatóidő alatt, ahol kell. Egyedül az állatát nem szeretem, intenzív virágos (talán ibolya?), de már kezdek megbarátkozni vele.

Legutóbb mutattam a Shaveology borotváltkozó krémet, mint a kedvenc termékemet a márkától, júliusban viszont a borotválkozás utáni hidratálót még többet használtam, mert a melegben sokszor testápoló helyett is előkerült. Főbb hatóanyagai az aloe vera, marula olaj és cica (ázsiai gázló), nagyon könnyed, és pillanatok alatt beszívódik anélkül, hogy érezhető réteget hagyna. A hónap legnagyobb kedvencee egyértelműen az Elyn's Lab Sunsqueen SPF50 fényvédő, elképesztően vártam, hogy végre kapható legyen, mivel már tavasszal, még a tesztfázisban lehetőségem volt kipróbálni és megírni előzetesen a tapasztalataimat Evelinnek, a márka tulajdonosának. Már akkor tudtam, hogy az örök kedvenc fényvédőim közé kerül majd, Instagramon írtam is róla egy posztban hosszabban, hogy miért szeretem annyira. 

Sosem gondoltam volna, hogy egy folyékony bronzosító valaha a kedvenceim közé kerül, mert tudom magamról, hogy hadilábon állok a krémes állagú arcra való termékekkel, egyedül a pirosítókat sikerült többé-kevésbé beépíteni a rutinomba. A Bell Hypoallergenic Liquid Bronze termékét kipróbálásra kaptam, és amivel igazán megfogott, hogy hideg, kicsit olívás tónusa van, ennek köszönhetően pedig nem lesz sárgás a bőrön. Kontúrozáshoz használom leginkább, és számomra egyáltalán nem zavaró, hogy nem egy stick, hanem csőrös kialakítású, így is precízen fel tudom vinni. Pár hónapja egy ingyenes szállításos akciónál le tudtam csapni a Twilight kollekcióban megjelent Colourpop Team Jacob Lux ajakolajra, ami igen, fekete, és az ajkaknak is ad egy minimális füstös, szürkés fényt, nekem nagyon bejön a végeredmény, hétköznapokon is simán felkenem. Mostanra már az Essence és a Catrice is kijött hasonlóval, viszont mindkettőben van chili kivonat, én pedig nem kedvelem a most népszerű csípős, bizsergető ajaktermékeket. 

Nem-beauty kategóriákban nem igazán voltak kedvenceim júliusban, de majd bepótolom augusztusban. 🙃

Beszámoló | Sziget Fesztivál 2024 #3 - Augusztus 11-12.

Olyan gyorsan telik az idő a Szigeten, hogy mire igazán belejöttünk, már csak két nap volt hátra a fesztiválból, meglehetősen zsúfolt és változatos menetrenddel. 

A vasárnapot Joesef nyitotta a nagyszínpadon, akinek a számaira el lehetett táncikálni, meg egyébként aranyos és nagyon hálásnak tűnt, hogy itt lehet, de magamtól nem fogom hallgatni. Megnéztük a Pip Blomot is, egy feltörekvő holland zenekart - ez az énekesnő neve is -, akik előzetesen kiposztolták Instagramra, hogy a Sziget Revolut színpada a legnagyobb, amin eddig valaha játszottak, és szerintem szuperül megugották a dolgot, és külön értékeltem, hogy minimális, de látványos vizuált is hoztak a hátsó kivetítőre, amit sok náluk nagyobb előadó sem tesz meg, számomra pedig anélkül iszonyat unalmasak tudnak lenni a fotók, pláne, ha nagyrészt "egy helyben állós" zenéről van szó. 

Aztán jött az egyik legjobban várt koncert a listámon, az Editors. A kilenc év alatt soha nem láttam még ennyi fotóst egy helyen, pedig este 7 előtt voltunk nem sokkal, nem is a nagyszínpadon, mégis mindenki ott szeretett volna lenni, és ezen egyáltalán nem vagyok meglepődve, nehéz szavakkal leírni, hogy mennyire jó volt, simán működnének a nagyszínpadon is, bár kétségtelen, hogy a sátor atmoszférája csak hozzátesz a zenekarra jellemző füstös, sötét hangulathoz. 

Janelle Monáe olyan produkciót nyomott le Sam Smith előtt, amivel simán headlinernek is beillett volna, egy másodpercig sem lehetett unatkozni közben, amiről nem csak ő, de a táncosai és a zenekara is gondoskodott. Buli és fesztivál ide vagy oda, tőle nem meglepő módon előkerültek azért a komolyabb témák is, mint a nők jogai, az LMBTQ+ közösség helyzete vagy jelenleg zajló háborúk, a közönség pedig kifejezetten pozitívan fogadta ezeket is.

Tettünk némi kitérőt az Ibis x ALL presents The Buzz színpadhoz, ahol egy olasz rapper srác, Naska lépett fel, aki becsületesen megmozgatta a nem kis létszámú olasz közönséget - fotós és újságíró is rengeteg érkezett idén Olaszországból, és rendszeresen külön bocsánatot kértek, ha túl hangosak 😄 Bár egyetlen szót sem értettem a számaiból, az így is átjött, hogy mennyire értékeli a helyiek figyelmét, hogy eljöttek meghallgatni, és fotózni is abszolút jó élmény volt. 

A Fontaines D.C.-ről legutóbb lemaradtam, pedig mindenki áradozott róluk, de most sikerült bepótolni. Én ennél a kicsit dallamosabb post-punkot szeretem, mindenesetre értem a hype-ot, engem kicsit a régi Arctic Monkeys-ra is emlékeztet - ami nem is annyira meglepő, tudván, hogy turnéztak is együtt. 

Hétfőn durrantották el a Skrillex - Fred again.. - Four Tet hármast, és szerintem senkit sem lep meg, ha azt mondom, hogy ez érdekelt az egész héten a legkevésbé, szóval az utolsó napot eléggé lazára vettem. Ritkán veszem útba a Colosseumot, négytől viszont a Victoria De Angelis, a Maneskin basszusgitárosa pakolta a talpalávalót, mivel önálló projektként dj-zik is. A minimum 37 fokra a szervezők stílusosan reagáltak, slaggal locsolták közben az egész táncteret. 

A Wednesday egy viszonylag fiatal, amerikai zenekar, de korábban rájuk kerestem és nagyon tetszett, amit csinálnak, úgyhogy őket is megnéztük. Talán mintha kicsit meg lettek volna illetődve az elején, de egyáltalán nem tudom őket hibáztatni ezért. 

Végül az egész fesztivált zene tekintetében szintén a Revolut sátorban zártam a Yard Act és a Big Thief koncertjeivel - két teljesen eltérő zenekar, valószínűleg a képekből ez eléggé átjön. Itt már az árokban is megfogyatkoztunk, mert a legtöbben szerettek volna elcsípni egy-egy jó pillanatot Skrillex bulijából. A fénypont viszont csak ezután jött el, és nem is én vettem észre, hanem egy másik fotós, hogy bizony ott virít a fotóm Liam Gallagher Instagram profilján. Az a fotó, amiért a hét legsuttyóbb közönségét is végigálltam. Az a fotó, amit majdnem ki sem tettem, mert annyira nem tetszett. Nyilván a többiek is arra vágytak, hogy ez velük történjen meg, mégis mindannyian együtt örültek velem, már-már zavarbaejtően lelkesen, és tudták, hogy mennyire szükségem volt erre akkor. (Történt pár nem annyira pozitív dolog kint, amit nem fogok kifejteni, de maradjunk annyiban, hogy hiába a multikulti, sokszor le se tagadhatnánk, hogy Magyarországon vagyunk.) Az elmúlt két év után egy nagyon összetartó, nemzetközi közösség alakult ki a fotósok egy része között, év közben is tartjuk a kapcsolatot, és már nem csak a zene és az élmény miatt járok vissza, hanem miattuk is. 

Fred again alatt már csak a sajtóirodában beszélgettünk, aztán a korábbi évekhez képest viszonylag korán, még a nagy tömeg előtt búcsút intettünk a szigetnek és a kivilágított K-hídnak, ami talán, remélhetőleg jövőre már felújítva vár majd minket vissza. 

Jövőre nagy változásokat terveznek a fesztivál szervezői, nekem pedig a 10. Szigetem lesz, úgyhogy kíváncsian várom, mit tartogat 2025. augusztusa.