Szeptemberben mutattam meg utoljára, hogy hogyan állok, és így másfél hónappal az év vége előtt már nem fogok új termékeket behozni az elhasználtak helyére, hanem arra fogok fókuszálni, hogy minél többet sikerüljön elfogyasztani addig ezek közül.
2026. november 17., kedd
Project pan 2026 - novemberi állás | 26 termék, amit el szeretnék használni 2026-ban
2026. október 18., vasárnap
Szeptemberi kedvencek | 2026
Szeptemberben szinte csak sminktermékek között lettek új és visszatérő kedvenceim, a többi kategóriában project pan keretében igyekszem inkább elhasználni, mint újdonságokat kipróbálni.
A Seoul 1988 retinal szérumot még egy rendezvényen kaptam korábban, és miután elfogyott az előző retinal szérumom, úgy kezdtem el használni, hogy egyáltalán nem is olvastam utána. Ritkán csinálok ilyet, főleg, ha aktív hatóanyagos arcápolókról van szó, de szerencsére nagyon pozitívak vele a tapasztalataim. Legjobban az állagát szeretem, könnyed, géles, mégsem veszik össze a többi arcápolómmal, ezért kedvem is van rendszeresen használni.
Bár még egészen meleg van napközben, azért már érzem, hogy az arcbőröm jobban igényli a hidratálást, pláne smink alá, úgyhogy elő is vettem a MAC Studio Radiance primert, amiből anno egy minta elhasználása után döntöttem úgy, hogy a teljes méretet is megveszem. Intenzíven hidratál, mégsem tocsog tőle az arcom, és kicsit a Bobbi Brown Vitamin Enriched Face Base-re emlékeztet egyébként így, hogy huzamosabb ideje használom.
Az Erborian CC Red Correct CC krém nem alaptalanul annyira felkapott, egy teljes nap viselés után is úgy néz ki rajtam, mintha egyáltalán nem sminkeltem volna, és valóban látványosan kiüti a pirosságot. Sötétebb bőrön nem tudom, hogy mennyire működik, mert a tubusból kinyomva még zöld színű, és abból vált át egy semleges árnyalatba eldolgozáskor, ami szerencsére az én bőrszínemhez tökéletesen passzol, pedig féltem tőle, hogy túl sötét lesz. A fedése is egész jó, a héköznapokon esetleg egy kis korrektorral nincs szükségem többre. (Nekem az utazó kiszerelés van meg belőle.)
A Rimmel Oh My Gloss Slip Stick rúzst Cappucino árnyalatban kipróbálásra kaptam, és ez végre egy olyan barnás árnyalatú ajaktermék, ami nem úgy néz ki rajtam, mintha kakaós maradt volna a szám. Nagyon puha, krémes állaga van, szép, de nem túlzó fényt ad, pigmentált, az egyetlen negatívum, hogy nem túl tartós, bár szerintem az ilyen jellegű rúzsoktól nem is lehet ezt elvárni.
2026. szeptember 23., szerda
Project pan 2026 - 7. és 8. frissítés | 26 termék, amit el szeretnék használni 2026-ban
2026. augusztus 28., péntek
Internetes pénzkeresés vásárlás naplózással | YouGov Shopper
Ezúttal nem egy kérdőíves oldalt vagy appot ajánlok, hanem egy olyan piackutatási közösséget, ahol egy applikáción keresztül a mindennapi vásárlások adatainak megosztásáért cserébe pontokat kap az ember, amelyeket utána ajándékkártyákra, termékekre vagy egyéb jutalmakra lehet beváltani.
2026. augusztus 23., vasárnap
Beszámoló #2 | Sziget Fesztivál 2026 - Augusztus 13-14.
Csütörtökön Paris Palomával indult a nagyszínpad programja, akit my bad, de egészen eddig nem ismertem, de azonnal a szívembe zártam, amint arról kezdett el énekelni, hogy mennyire elege van a mesterséges intelligenciával kreált "művészetből". A nap főfellépője ugyebár ezen a napon a Florence + The Machine volt, és stílusában mind zeneileg, mind performanszban eléggé Florence Welch-re emlékeztetett engem, ami nem meglepő, ugyanis az Everybody Scream turné tavaszi állomásain Paris volt az előzenekar, Berlinben egy szám erejéig közösen is felléptek.
Ezután jött Loyle Carner, aki néhány évvel ezelőtt még a Revolut sátorban kapott helyet, én is akkor ismertem meg, és szerintem abban a kicsit bensőségesebb környezetben jobban működtek a dalai, már csak azért is, mivel abszolút minimál vizuállal és zenekarral lép fel, tényleg az érzelmek és a szöveg van fókuszban.
Meglepődtem, hogy mennyien voltak kíváncsiak Lewis Capaldira, szinte megtelt a nagyszínpad előtti tér, teljesen el is engedtem, hogy bemenjek a közönségbe fotózni, ezért inkább tettem egy nagy kört, amire az előző napokon nem igazán volt időm, amihez tökéletes háttérzenét biztosított a skót énekes. Nem tudom, hogy máskor is ennyire közvetlen-e a koncertjein, de végig poénkodott, minden dalhoz hozzáfűzött egy rövid történetet, néha még önironikus megjegyzéseket is tett, mindez viszont abszolút nem ment a zene rovására, fantasztikus a hangja élőben is. Sétálgatás közben kívülről sikerült csak megnéznem a Geek & Gorgeous kitelepülését, mert addigra már bezártak, de idén bizony ők is szponzorai voltak a fesztiválnak, ami elképesztően menő, na meg az is, hogy giga flakon Zero Feel fényvédőkkel készültek.
Az előző bejegyzést azzal zártam, hogy minden maradék energiámra szükség volt ezen a napon, ennek oka pedig, hogy már hét elején kiderült, hogy a Florence + The Machine koncertje alatt senki sem fotózhat az árokból, én pedig tudtam, hogy a lehető legközelebb szeretnék kerülni a színpadhoz, ahogy a korábbi három alkalommal is tettem. Ez részben sikerült is, ráadásul Florence Welch ezúttal is teljesen kihasználta a rendelkezésére álló teret. A mostani turnén táncosok és egyben vokalisták is csatlakoztak hozzá, akik még külön nevet is kaptak: ők a Witch Choir. A setlist jelentős része megegyezett a korábbi koncertekével, de azért új elemekből sem volt hiány. Számomra továbbra is felfoghatatlan, hogy Florence Welchnek honnan van ennyi energiája, én a koncert végére már azt sem tudtam, hogyan fogok hazajutni, annyira elfáradtam, míg ő végigénekelte és táncolta az egészet az utolsó percig. De még úgy is, hogy meghaltam, simán a top 3 koncert között volt számomra a hét folyamán.
Pont amiatt, mert már alig álltam a lábamon, nem maradtam Parcelsra, de a többiek beszámolója alapján nem volt annyira jó, mint amennyire az internet és mások beharangozták, szóval kevésbé bánom, hogy végül kimaradt.
Életem első LAZARVS, pontosabban akkor még Apey & The Pea koncertje még 2018-ban volt szintén a Szigeten, amikor a Nagy-Szín-Pad! tehetségkutató győzteseként felléphettek a nagyszínpadon, azóta pedig előszeretettel hallgatom őket és Áron Andrást szólóban is, úgyhogy nem volt kérdés, hogy csütörtökön ott a helyem ismét, amikor játszanak. Jó bemelegítés volt azoknak is, akik az aznap esti headliner Bring Me The Horizonra érkeztek, szoktuk kicsit a (spoiler) tüzet a színpadon.
Ezután délután nagyrészt olyan előadókat néztem meg, akik teljesen ismeretlenek voltak számomra, mint például a brazil Karen Dió (aki tisztában volt vele, hogy a vezetéknevének Magyarországon jelentése van 😄), a Nation of Language (akiknek az énekese, Ian Richard Devaney elképesztően szórakoztató a színpadon), Rose Gray vagy Naïka.


.png)
.png)
.png)



.png)

.png)
.png)
.png)





























































































