Mi van a táskámban? #4 - Sziget minimál edition

Az elmúlt két Sziget alkalmával elkövettem azt a hibát, hogy rengeteg holmit hurcoltam magammal, és abban a hitben éltem, hogy a hátizsák erre a legmegfelelőbb - tévedtem. Idén megreformáltam a dolgot, és minimálisra csökkentettem a felszerelést: mindössze a fotós táskámat vittem magammal, amiben a hely nagy részét természetesen a fényképezőgép foglalta el, a maradékot pedig praktikusan kellett kitöltenem.

Az első napból tanulva mindig volt nálam egy Decathlonos esőkabát, amit a táska első zsebébe hajtogattam, így nem foglalta feleslegesen a helyet. A belső rész aljába a legtöbb nap egy sálat is tettem, mert korábban legtöbbször elfelejtettem, pedig szükség lett volna rá esténként. A pénztárcámat lecseréltem egy kisebbre, ami vízhatlan. Bent nem lehet készpénzzel fizetni, csak fesztiválkártyával vagy paypassos bankkártyával, ezért csak némi aprót vittem magammal. Mindig kint veszünk pogácsát, vagy valami péksütit, mert azt be lehet vinni, és így nem a helyszínen kell méregdrágán enni. Ugyanez vonatkozik az innivalóra, ásványvizet, meg még talán néhány alkoholmentes italt szintén beengednek, aminek elvileg bontatlannak kéne lenni, de gyakorlatilag nem foglalkoznak vele, maximum kinyitják és megszagolják. A powerbank elengedhetetlen, mert én a fesztiválozni is az okostelefonommal megyek, így pedig biztos lehetek benne, hogy nem merül le a nap közepén. Végre sikerült rászoktatnom magam, hogy a fülhallgatómat az eBay-ről rendelt tokjában tartsam, megnövelve így az élettartamát, ez is mindig nálam van, bárhova megyek. Ja, és iratok, kulcs, de ezt nem kell magyaráznom.

A legnagyobb csoda, hogy a neszeszeremet sikerült úgy összerakni, hogy tényleg semmi felesleges ne kerüljön bele, mert egyébként képes vagyok a hajlakktól kezdve a vattakorongon át a micellás vízig mindent magammal vinni. Belekerült a szokásos Catrice Prime & Fine púder egy kabuki ecsettel, ezen kívül pedig csak az aktuális rúzsomat vittem még magammal - bár egy korrektor néha nem ártott volna. Mini hajgumi, telefonzsinór hajgumi, hullámcsat - akinek akkora a haja, mint az enyém, az tudhatja, hogy fesztiválon vagy koncerten semmilyen szempontból nem előnyös a kibontott haj, és bár én legtöbbször mégis úgy hordtam, mindegyikre szükségem volt valamikor. A sebtapasznak és fájdalomcsillapítónak hálistennek nem vettem hasznát, az orrspraynek viszont annál inkább, mert már második nap megtámadott a Sziget-betegség, ami egyébként csak utána szokott kijönni rajtam. A kis fehér pirula pedig laktáz, ehhez sincs különösebb hozzáfűznivalóm. 

Még csak tegnap lett vége, de már most hiányzik, a beszámoló pedig hamarosan érkezik, mert mint mindig, bőven lesz mit mesélnem :) 

(356 nap maradt a következőig!)