Teszt | L'Oréal Botanicals Strength Cure sampon

A L'Oréal Botanicals hajápoló termékcsaládja már akkor felkeltette az érdeklődésem, amikor még csak hírek voltak arról, hogy kapható lesz, majd amikor tavasszal végre elérhetővé vált, szinte azonnal megvettem a korianderes vonal samponját, de csak nyár elején jutottam el odáig, hogy végre ki is próbáljam. Semmilyen különösebb elvárásom nem volt, nem is olvastam véleményeket, csak reménykedtem, hogy szeretni fogom.

A pumpás adagolási mód hihetetlenül praktikus, pláne, hogy a teteje lecsavarható, így vagy teljesen tisztára lehet mosni, és mehet a szelektívbe, vagy újratölthetjük. Az illata valószínűleg megosztó lehet, mert kifejezetten korianderes-gyógynövényes - milyen meglepő -, ami használat közben elég intenzív, viszont száradás után már szinte egyáltalán nem érezhető. Maga a termék átlátszó, kissé zselés állagú, és jól habzik, nekem általában egy samponozás alkalmával hármat-négyet kell pumpálnom belőle.

Ez eddig mind igaz bármelyik másik samponra, na de a hatása! Ami számomra a legnagyobb pozitívum, hogy korábban a mosás utáni második napon már szárazsamponoztam, de amióta ezt használom, ez az időintervallum egy nappal kitolódott, mindezt pedig úgy éri el, hogy nem szárítja és irritálja a fejbőrömet, vagy a hajamat, és nem is korpásodom tőle. Ezt eddig szinte egyik általam próbált sampon sem tudta hosszú távon, szóval igencsak meggyőzött. A hajam általános állapotán nem változtatott, viszont úgy vettem észre, hogy kevésbé gubancolódik, és könnyebben kezelhető, de nem merek megesküdni rá, hogy ez csak a sampon műve. 

Nem tartalmaz szilikont, illetve parabéneket, és bár az összetevőlista vége felé kétféle alkohol is van benne, ezeknek a negatív hatását - mint már említettem - szerencsére egyáltalán nem tapasztalom, de persze mindig használok balzsamot vagy pakolást. A teljes összetevőlistát egyébként ide kattintva olvashatjátok el. 

Én Notinoról rendeltem, de a Müllerben és a DM-ben is kapható 2300-2500 forintos áron, ami elsőre drágának tűnhet, viszont amíg egy átlag sampon 200-250 ml terméket tartalmaz, addig ez 400 ml-s kiszerelésű. A termékcsaládban található egyébként balzsam, hajmaszk, illetve egy öblítést nem igénylő elixir is.

Összességében tehát elégedett vagyok, örülök, hogy rátaláltam egy olyan samponra, amihez mindig visszatérhetek, és bátran próbáljátok ki, ha szeretnétek, és ezek után valószínűleg a márka többi termékét is igyekszem majd beszerezni. 

Anti-kívánságlista #3: termékek, amiket nem vennék meg

Ismét sikerült összegyűjtenem néhány olyan terméket, amiket nem vennék meg, és az a helyzet, hogy amilyen nehezen ment ez az elején, annyira gyakran futok bele mostanában az interneten olyasmibe, ami vagy nem is érdekel, vagy szerintem nem érné meg beszereznem, és furcsa, de egyre jobban is élvezem ezeknek a felderítését. 

Kövezzetek meg, de habár sok pozitívumot olvastam róla, én még mindig szkeptikus vagyok a Bio-Oillal kapcsolatban, pláne, mert szerintem egyrészt drága, másrészt mint tudjuk, a már kialakult striákat semmi nem fogja eltüntetni, ráadásul a "bio" jelzőt sem értem a nevében. Hegekre állítólag valóban jó, de erre számtalan más termék is van a piacon, ezért én ezt passzolom. A NYX Honey Dew Me Up primerről sok videót megnéztem, és csak elvétve találtam olyan embert, akinek bevált volna, meg úgy igazából a koncepciót sem értem, úgyhogy szintén passzolnám. A Maybelline Velvet Dream alapozóra hihetetlenül kíváncsi voltam egészen addig, amíg el nem kezdtem róla véleményeket olvasni, amik sajnos eléggé negatívak voltak, úgyhogy nem hiszem, hogy valaha meg fogom venni. A Rimmel Insta Conceal & Correct palettával elsősorban praktikussági gondjaim vannak, mert bár tök jól néz ki, hogy a három szín egyben van, de sajnos biztos, hogy mindig külön emlékeztetnem kéne rá magam, hogy használjam, ráadásul sok ilyen paletta esetében hallottam már, hogy a bennük levő korrektorok túl krémesek és nem fednek megfelelően. 

A Morphe ecsetek szépek, de ha "profibb" ecsetekre vágynék, inkább vennék Real Techniques-t, vagy Zoevát. Ráadásul mostanában a márka körül úgy általánosságban van egy kisebb balhé főleg YouTube-os körökben, nézzetek utána, most nem fejteném ki, ezért bár némelyik palettájuk például nagyon tetszik, inkább elkerülöm őket, mert nem tetszik az üzletpolitikájuk. A MAC Fluidline szemhéjtus az a kategória, ami egészen biztos, hogy megromlana, vagy beszáradna, mielőtt el tudnám használni, mert hatalmas kiszerelés, és még napi használattal is így jártam néhány korábbi zselés szemhéjtusommal. Emellett ugyebár nem is két forintba kerül, nem érné meg megvennem. A Too Faced Sweethearts pirosítók, meg úgy általában a hasonló csomagolású hasonmásaik szerintem csakúgy, mint a Rimmel paletta esetében, egyáltalán nem praktikusak. Bumszlik, és nem gondolom, hogy bárki is a neszeszerében tartaná, vagy elvinné magával utazni, és aranyosan néz ki, meg minden, de mit ér ez, ha állandóan szenvednék vele. Végül pedig a Revlon Colorburst Lip Butterek, amik körül néhány éve volt igazán nagy hype, de már akkor sem igazán érdekeltek, mert nem szeretem az ilyen színezett ajakbalzsam típusú termékeket, ha választani kéne, akkor inkább a Matte Balm ceruzákat próbálnám ki a márkától. 

Ennyi lett volna most, írjátok meg, ha ebből valamelyiket próbáltátok, vagy ha szintén nem vennétek meg ti sem, vagy bármit :)

Pakolósdi | Sziget Fesztivál 2017 túlélőkészlet

Már tavaly is minimál cuccot vittem a Szigetre, és azt gondoltam, hogy idén is ugyanúgy fogok bepakolni, ami részben igaz, de azért eszközöltem némi változtatást. Fényképezőgép természetesen ismét lesz nálam, és mivel nem egy könnyű dolog, ezért fontos, hogy a mellette levő dolgok ne nyomjanak tíz mázsát. 

Az egyik újítás, hogy idén nem viszek magammal pénztárcát, mivel bent úgyis csak kártyával lehet fizetni, az pedig bőven elfér az irataim mellett. Némi apró lesz nálam azért, mert leginkább kint fogok még ennivalót venni, de ez lényegeseb kevesebb helyet foglal, mint egy komplett pénztárca. A napszemüveg fontos, mert még esős időben is lehet olyan napsütés, hogy kiveri az ember szemét, és most viszonylag sokat leszek kint naplemente előtt is. Papírzsepi és külső akksi a telefonomhoz, azt hiszem, nem kell magyaráznom. A Garnier SkinActive Hydra Bomb fényvédő permetnek nagy hasznát vettem a nyár folyamán többször is. Arra tökéletes, hogy némi plusz védelmet nyújtson, mert leégni a lehető legkevésbé szeretnék. Ami a képről lemaradt, de mindenképpen szükséges, az az esőkabát, illetve a Tangle Teezer Compact Styler fésűm, ugyanis EFOTT-on miután leöntöttek valamivel, nagyon jól jött, hogy azonnal ki tudtam fésülni a hajam, ugyanis ha megvártam volna, mire hazaérek, azon már csak az olló segített volna, annyira összeragadt. 

A neszeszerem tartalma is a legfontosabbakra koncentrálódik, habár lehet, hogy a púder nem mindenkinek fontos, de nekem igen. Hajgumit és hajcsatot mindenhova viszek mert nincs is annál idegesítőbb, amikor ott motoszkál az ember fejében, hogy valamit kéne csinálni a hajával, csak éppen nincs nála semmi ilyesmit, és ugyanez a ragtapasszal, ha mondjuk feltöri a lábamat a cipő. Fájdalomcsillapítót is mindenképpen viszek, meg laktázt, hátha eszembe jut valami olyasmit enni kint, amihez kéne. Idén beszereztem Notinoról egy Bath & Body Works Sparkling Limoncello kézfertőtlenítőt, plusz néhány fertőtlenítő kendőt is bepakolok, mert bár nem vagyok híve az ilyesmiknek, ilyen esetekben azért mégiscsak elkél. Ennek a kézfertőtlenítőnek amúgy isteni az illata, és a korábban próbáltakkal ellentétben nem is szárít, ezért valószínűleg ettől a márkától fogok majd választani máskor is.

Ennyi lenne tehát, és ha ti is jöttök a Szigetre, vagy mentek még a nyáron bármilyen fesztiválra, akkor jó szórakozást kívánok! :)

Beszámoló | Villámnyaralás: Salzburg, Bécs

Mivel idén semmilyen előre betervezett nyaralásra nem készültem, viszont mégis bennem volt, hogy szeretnék valahova kiruccanni, úgy döntöttem, hogy 2 napra Salzburgba, illetve Bécsbe utazom. Bécsben már rengetegszer voltam, Salzburgban viszont még csak egyszer sok évvel ezelőtt, de emlékeztem rá, hogy akkor mennyire tetszett, így mindenképpen szerettem volna visszamenni.

Vonattal, azon belül is Railjettel utaztam, szerintem Ausztria viszonylatában ez a legkényelmesebb és legpraktikusabb mód, mert gyakran jár, nagyon kulturáltak és tiszták a szerelvények, plusz légkondi és wifi is van. Nem volt különösebb terv arra vonatkozóan, hogy mit szeretnék megnézni, vagy hova szeretnék elmenni a városon belül, éppen ezért sok mindent mesélni sem tudok a látottakról, mert mentem, amerre épp kedvem volt, viszont az biztos, hogy nem feltétlenül kell buszra vagy villamosra szállni, néhány óra alatt a város nagy részét be lehet járni gyalog is, de egyébként a napijegy sem drága, 4 euróba kerül. Amit már korábban is tapasztaltam, hogy Ausztriában általánosságban minden üzlet, de még a vendéglátóhelyek is nagyon korán zárnak, boltot hétköznap este 7 után szinte biztos, hogy nem fogtok nyitva találni, vasárnap majdnem minden zárva, reggel pedig legkorábban 7-fél 8 körül nyitnak, úgyhogy ezzel érdemes számolni, ha arrafelé utaznátok. Bárhol voltam, mindenhol beszéltek angolul, ez egy elég nagy pluszpont. Másik észrevételem, hogy gyorséttermet nem nagyon találni a városon belül, egyedül McDonald's-ból van több is a városban, de azokat sem annyira könnyű megtalálni. Szállást egyébként Booking.com-on keresztül foglaltam, ahogy tavaly is, és ha ezen a linken keresztül foglaltok, akkor kijelentkezés után 15 dollár jóváírást kaptok a megadott számlátokra. Ez nem szponzorált poszt, vagy hasonló, csak kaptam e-mailben egy ilyen linket a foglalás után, és gondoltam, megosztom veletek, hátha haszontokra válik.
És akkor jöjjön a brutál képmennyiség:

Kicsit sok a troli a belvárosban

Tudom, hogy Ausztria nem egy tipikus nyaralós úticél, de ettől függetlenül szerintem érdemes olyan városoknak utánanézni, mint Bregenz, Hallstatt, Zell am See, vagy Klagenfurt, nagyon szépek ezek is, csakúgy, mint Salzburg :)

Júliusi kedvencek

Általában júliusban jön ki rajtam leginkább, hogy mennyire nem szeretem a nyarat, és hónap végére már minden bajom van, most viszont érdekes módon viszonylag jól bírom, bár amikor ezt a posztot kiteszem, épp a Szaharából érkező forró és száraz léghullámok alakítják hazánk időjárását, de nyugi, befejeztem az időjárásjelentést. Sok kedvencem is volt, inkább térjünk át azokra. 

Szerintem még talán sosem mutattam ilyesmit korábban, de mostanában szeretek kicsit különlegesebb illatú kézmosókat venni itthonra, amilyen ez a Radox Feel Uplifted is, amit Notinoról rendeltem, mivel pink grapefruitos és bazsalikomos illata van. Engem leginkább valamilyen szénsavas üdítőre emlékeztet, emellett frissítő és gyümölcsös, szívesen használom, ráadásul már említettem korábban, hogy a Radox márka gyerekkoromban itthon is kapható volt, és örülök, hogy most online rátaláltam. (Update: sajnos ez a termék már nem kapható.) Elővettem az Original Source mentás-teafás tusfürdőmet is, ami a jelenlegi közel 40 fokokban hűsítő hatása miatt a legjobb választás, csak ajánlani tudom. Emellett legtöbbször a The Body Shop Pinita Colada tusit használtam, aminek nem az a tipikus erőteljes kókuszos-ananászos illata van, hanem annál krémesebb, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak. Nagyon eltalálták szerintem ezt a kollekciót, és olyannyira népszerű volt egyébként, hogy bár ez alapvetően tavaly nyári kiadás volt, de a nagy érdeklődésre való tekintettel idén is visszahozták. A Clinique-kel közös Pixibox kiadásban volt egy mini kiszerelésű habzó arctisztító, ezt eléggé megszerettem júliusban. Az állaga elég érdekes, mivel kifejezetten krémes habot képez, és csikorgósan tiszta lesz utána a bőr - nem tartalmaz egyébként alkoholt -, ami tudom, nem jó, de nyáron néha igényelem ezt az érzést, és utána mindig hidratálok. Elkezdtem beépíteni a bőrápolási rutinomba a nemrég vásárolt The Ordinary Niacinamide 10% + Zinc 1% szérumot, eddig nagyon szeretem, mert pillanatok alatt felszívódik, jól lehet rá rétegezni, és már a hatását is látom, de érkezik majd a The Ordinary termékeimről egy külön poszt, ha úgy érzem, hogy eléggé kitapasztaltam őket. 

A legnagyobb melegekben már nem, de azért  a hűvösebb nyári napokon szoktam arcsminket hordani, és most újra elővettem egy nagy kedvencem, a L'oreal Infallible 24H Matte alapozót, ami nem csak szinte egy teljes napon át valóban matton tartja a bőröm, emellett pedig jó a fedése, és tartós is, kombinált bőrűeknek csak ajánlani tudom. Az IsaDora Face Glow highlighter palettáról írtam már, és azóta is sokat használom, pedig tudjátok, hogy nem vagyok egy highlighter fanatikus. A theBalm Bahama Mama bronzosítóról szintén volt teszt, azóta sem lehet leszoktatni róla, és szerintem még jó ideig a rutinomban marad. A Catrice Fixing Brow Wax színezett szemöldökformázóját azért szerettem, mert waxos állagának köszönhetően egész nap helyén tartja a szemöldököm, ráadásul valóban vízálló. A Colourpop Ultra Satin Lip folyékony rúzs So Wavy árnyalatban már nem új kedvenc, amióta megrendeltem, azóta szinte mindenhez ezt kenném fel, a profilfotómon is ezt viselem. 

Aliz, aki a Japánspecialista csatornát csinálja, rengeteg olyan dologról mesél az országgal és a kultúrával kapcsolatban, amiket máshonnan nem igazán lehetne megtudni. Ebben a hónapban indult csatorna az Early Birds Vlog, amit Zsófi és Dani csinál a mindennapjaikról. Zsófi egy kedves ismerősöm Twitterről, elég hasonló a gondolkodásunk az tweetváltásaink (?) alapján, úgyhogy rögtön tudtam, hogy a vlogjaik is tetszeni fognak majd. A végére pedig az egyetlen külföldi személy a felsorolásból Katrin Berndt, aki egy svéd lány, Svédországban is él, de a csatornáját angolul csinálja. Sokan szerintem leginkább a tetkós tartalmai miatt ismerik, de rengeteg egyéb más témát is feldolgoz, a svéd nyelvvel kapcsolatos videóit különösen ajánlom, én hihetetlen sokat nevettem rajtuk. Egyáltalán nem az a tipikus fenszi videós, aki rövid időn belül elkezdi irritálni az embert, és valóban őszintén beszél dolgokról, nem a megmondóemberkedést és az alpári viselkedést próbálja ezzel az őszinte jelzővel eladni.

A hónap közepén kezdtem el nézni a 12 Monkeys-t, ami az azonos című film sorozat változata. Elég elborult, van benne időutazás, rejtély, nyomozás, de annyira elragadó a stílusa, hogy az első évadot egy nap alatt végig is néztem. Ez nem az a sorozat, ami mellett telefonozni, vagy számítógépezni lehet, eléggé elveszi az ember figyelmét, mert sok szálon fut, de akit ez nem zavar, annak ajánlom, hogy nézzen bele.

Facebookon már említettem, hogy egy napot kint voltam EFOTT-on, jól éreztem magam, tetszett a Hurts koncertje, és bár hajnalban hazafelé már az egész világot utáltam, annyira fáradt voltam, de megérte kilátogatni. Természetesen nem is én lennék, ha nem említeném meg a vizes vb-t, ami egyértelműen uralta a július második felét nálam. Nagyon szeretem a vizes sportokat a műugrástól kezdve a szinkronúszáson át az úszásig, többször kint is voltam a margitszigeti szurkolói zónában, és az elmúlt két hétben körülbelül minden programomat úgy időzítettem, hogy a versenyeket mindenképp meg tudjam nézni. (Elvetemült sportrajongó vagyok, tudom.) Hihetetlenül sajnálom, hogy vége, de szerencsére augusztusban még jön a Masters, és ott tervezek néhány versenyt élőben is megnézni.

Kedvenc dalok: (némi Szigetre hangolódás nyomokban megtalálható)

Illenium & Kerli - Sound of Walking Away

Hurts - Blind

The Paper Kites - Tenenbaum

Coldplay - A L I E N S

Dua Lipa - New Rules (abszolút nem az én stílusom, és továbbra sem az, de ha valamit, ezt érdemes meghallgatni a populárisabb R&B dalok közül)

Birdy - Keeping Your Head Up

Birdy - Wild Horses

Birdy - Words

Passenger - In The End

Passenger - Walls

Passenger - Simple Song

The Vaccines - Want You So Bad

The Courteneers - Take Over The World

The Strypes - Great Expectations

Összességében tehát fogjuk rá, hogy július egy viszonylag okés hónap volt, de még most jön a java, ugyanis jövő héttől Sziget, remélhetőleg elviselhetőbb időjárással.