2017. június 29., csütörtök

Beszámoló | VOLT Fesztivál 2017 - 0. nap (2017.06.27.)

Amikor tavaly télen megtudtam, hogy a 2017-es VOLT Fesztivál 0. napi fellépője a Linkin Park lesz, kétség sem fért hozzá, hogy ott a helyem. Nem akarom én is lenyomni ugyanazt a dumát, hogy tizenéve várok arra, hogy végre fellépjenek itthon, de lényegében így van, szóval amint megnyitották az elővételt, már vettem is a jegyet, kedden pedig nyakunkba is vettük Sopront, pontosabban a Lővéreket.


Viszonylag korán, egy óra után nem sokkal indultunk vonattal, amivel azon kívül, hogy időnként beütött a szauna effekt nem volt semmi gond, majdhogynem teljesen időben is értünk le. Buszra fel, amivel még a csigatempó ellenére is kevesebb, mint fél óra alatt fent voltunk a helyszínen, ahol én már láttam lelki szemeim előtt a hatalmas, kivárhatatlan sorokat. Legutóbb szakmai jegyem volt, amit külön kapunál kell beváltani, ezért csak másoktól hallott infókból tudtam táplálkozni, de ahhoz képest alig álltak sorban egyszerre, és az mindenféleképpen profi szervezésre vall, hogy nem hagyták feltorlódni az érkezőket. (Később mondjuk nem tudom mi volt, de láttam én már napközben is kilométeres sort fesztiválon, nem-teltházas napon.) Amit elsőre sikerült megállapítanom - bár már voltam itt korábban, de most hatványozottan igaz volt -, hogy a VOLT tipikusan az a fesztivál, ahol az összes kedves vagy nemkedves ismerősöddel össze fogsz futni, akár akarod, akár nem, ezt én is testközelből tapasztaltam az egész nap folyamán. Egyébként például a Szigethez képest kifejezetten családias hangulatú, bár nekem annak az elrendezése tetszett mindig is a legjobban. Ha egy mondattal kéne összefoglalnom a napot amúgy, akkor csak egy mosdóban hallott mondatot idéznék: "mindenkin Linkin Parkos póló van, bazdmeg".
Hétig így-úgy elütöttük az időt, akkor kezdett a Subscribe, amivel kapcsolatban annyit fűznék hozzá, hogy ez a dupla színpados megoldás zseniális és borzasztó is egyben. Ugyanis sok fesztiváltól eltérően itt az előzenekar nem a nagyszínpadon kapott helyet, hanem attól párszáz méterre egy külön színpadon, így nem kellett a koncertek között megvárni az átpakolást, hanem amint véget ér az egyik, kezdődhet is a következő. Sok pozitívuma van ennek az időtényezőn kívül, például hogy így nem kell végignyomorogni az előzenekart is, ha valaki nem kíváncsi rá testközelből, nyilvánvaló negatívuma viszont, hogy aki mindkettőre kíváncsi, és jó helyet szeretne, annak bizony trükköznie kell. (Tapasztalat.) Pozitívumként említeném az elhelyezkedéssel kapcsolatban azt is, hogy a fő placc mindkét oldalán viszonylag elérhető közelségben van mosdó, és bár ki tud alakulni egy hosszabb sor, még mindig jobb ez így, mintha a világ végére kéne elzarándokolni, és emiatt esetleg legkésni a koncert felét. 
Na de Subscribe! Tudvalevő, hogy a zenekar 2015 végén szünetre vonult, és ez a koncert is csak egy kivétel, de többször elhangzott, hogy bár még nem tudják mikor, vissza fognak térni. Jobb előzenekart szerintem nem is választhattak volna a szervezők, mert szünet ide, vagy oda, hihetetlenül odatették magukat a fiúk, a koncert minden percéből sugárzott az odaadás, miközben letépték a közönség fejét. Na meg arról se feledkezzünk meg, hogy egy szám erejéig Koszi Janka is közreműködött, aki anélkül hozott színt a zúzásba, hogy megtörte volna a hangulatot. Számok tekintetében egyet hiányoltam, méghozzá a The Weight Of Oneness-t, azon kívül viszont szuper volt az összeállítás, megmondom őszintén, meg is könnyeztem néhol a dolgot. Hihetetlen jó érzés volt ismét színpadon látni a zenekart attól függetlenül, hogy egyébként nem mentek ők sehova, már ha a különböző egyéni projekteket vesszük.

És most rengeteg kép következik:















Szerencsére a nagyszínpad bal oldalát úgy tűnik, továbbra sem nagyon ismerik az emberek, így sikerült viszonylag jó helyet találni még fél órával a Linkin Park hivatalos kezdése előtt is. Én nagyban mondtam, hogy tuti nem lesz csúszás, de azért Chesterék megváratták a közönséget egy 15-20 perccel, ami egyébként számomra belefér, bár én türelmes koncertező vagyok. Ide most beszúrhatnék ismét egy fél órás kiselőadást arról, hogy hogyan kéne egy fesztiválon és / vagy koncerten viselkedni, mert tapasztaltam egy s mást, pedig ennyi év után már azért nehéz kiakasztani. Sajnos azt kell mondjam, hogy a koncertek közbeni folyamatos problémázás és balhézás tipikus magyar dolog, és amíg én a 160 centimmel szinte sehonnan sem látok, de nem szólok be a nálam magasabbaknak, hogy miért állnak elém, addig egy 190+ centis srác simán ráüvölt a másikra, aki esetleg be mer menni előre mellette. Nem megáll, és nem is előtte, hanem mellette próbál előre menni. Na de mindegy, térjünk a lényegre: azt kell mondjam, hogy ez a koncert összességében csodás volt, és ezt mindenfajta elfogultság nélkül jelentem ki, ugyanis bármennyire szeretem például az Arctic Monkeys-t, a pár évvel ezelőtti koncertjük élmény szempontjából meg sem közelítette ezt. Rendkívül jó húzás volt, hogy az első magyarországi koncerten az új album promózása helyett inkább a régi dalokat vették elő, azok közül is a legütősebbeket és a legismertebbeket. (Persze nekem még így is volt hiányérzetem, például Somewhere I Belong, Powerless, I'll Be Gone, Pushing Me Away, de mindig azok a számok a kedvenceim, amiket nem igazán játszanak koncerten.) Jó volt a közönséggel való kapcsolatteremtés, az első pár szám után a hangulat is beindult, és lehet, hogy csak marketing, meg az évek, de tényleg hihető volt, hogy le sem akarnak jönni a színpadról. Megemlíteném még, hogy a világítás fantasztikus volt fotós szempontból is, habár a füstgépet továbbra is utálom, plusz kapucniban meg napszemüvegben végigtolni az első etapot sem volt éppen jó ötlet - a sajtósok csak az első 3 szám erejéig dolgozhatnak a kordon mögött, annyi idő alatt kell a legtöbb jó felvételt összehozni -, de ez már nem a technikai csapat hibája. Egy biztos: ezek után nem valószínű, hogy újabb 15 évet kell várnunk egy hazai koncertre.

Újabb sok-sok kép:





















Végül pedig megemlékeznék a sok lehúzós cikkről, amit az elmúlt két napban olvastam különböző portálokon, és amiknek többségével nem igazán értek egyet. Nyilván vannak a Linkin Parknál "keményebb" zenekarok is, senki sem állította, hogy itt most majd hűdehatalmas színpadszéttépés lesz, de azért a Justin Bieberezést meg a Backstreet Boysozást nem igazán értem. Gyanítom, hogy a sajtósok többségét csak odaküldték, hogy hozzátok le az anyagot, azoknak meg már a töke tele volt azzal, hogy ennyire nagy dolog lett ebből a koncertből, egy része meg még életében nem volt jó bulin, vagy én nem tudom, de nevetséges túlzásokat írnak le néhol. Biztosan akad köztük olyan, aki soha nem volt nagy rajongó, viszont azt nem gondolom, hogy rajongás nélkül ez az este unalmas és fiúbandás lett volna. Ebben az esetben abszolút kijön az, hogy ugyanúgy, ahogy egy rajongó véleménye sem feltétlenül elfogult, egy "kívülálló" véleménye sem mindig objektív. Én úgy vagyok vele, hogy a Linkin Park azon kevés zenekarok egyike, amit nemtől és kortól függetlenül szinte minden rétegből és szubkultúrából szeretnek és szerethetnek az emberek, éppen ezért nem lehet csak egy zenei műfajba beletuszakolni, de nem is kell.

Eltekintve attól, hogy az út kegyetlen hosszú volt, főleg hazafelé kocsival, összességében szuper volt a keddi nap, és bár számomra magyar fesztiválok közül még mindig a Sziget az abszolút favorit, a VOLT felhozatala is évről évre egyre ígéretesebb, megéri kilátogatni, ha éppen fellép az egyik kedvencetek :)

6 megjegyzés :

  1. Nagyon szuperek a képeid :). Amúgy az a Subscribe egész jó volt, még nem hallottam őket élőben korábban.
    Amit a Linkin Park lenyomott, hát életem legjobb élménye volt. Én nem is tudom mi lesz velem, ha nem láthatom őket élőben. De legközelebb ügyesebb leszek, pont mellettem jöttek ki az LPU-sok,akik találkozhattak a fiúkkal a fellépés előtt. Én meg tökre elfelejtettem, hogy ez létezik. Ráadásul tök szomorú voltam, hogy Chestert nem tapizhattam meg, hülyén hangzik, de ő volt az első szerelmem :D De tényleg.
    Olvastam a cikkeket és éppen most is az olasz koncertet hallgatom, valóban voltak hamis hangok, de azért több, mint 20 éve énekel és elég sok koncertet lenyomtak én csodálkozom, hogy így 40 felett ilyen jól bírják még a tempót. De hát kit érdekel, mert minden hibával ez volt a világ legeslegjobb koncertje. Örültem, hogy ott lehettem. Még sírtam is egy kicsit :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :) Nekem már az életem legjobb élménye foglalt a Coldplay miatt, sajnos nem cserélhetem le őket :DDD

      Törlés
  2. További jó szórakozást! Nekem legjobb koncertélményem Anna Netrebko volt, de hát ő operaénekes, teljesen más kategória :)
    Popzene (vagy inkább rock) kategóriában egyértelműen a Muse koncertje viszi a pálmát nálam, bár egy Coldplayre én is beneveznék.


    Á, visszavonok mindent (na jó, nem), és életem legjobbja mégis inkább a 2Cellos koncertje volt :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem szeretem a Muse-t, viszont a Szigetes koncertjüket végighallgattam, és az nem volt rossz, simán kibírtam, sőt, néha még élveztem is :D

      Törlés
  3. Én Ellie koncertjére lettem volna kíváncsi, biztos szuper volt az is, bár annyira ez a fesztiválozás nem hiszem, hogy az én műfajom lenne. El sem tudom képzelni, hogy nap közben az emberek ott hogy nem halnak ki 40 fokban, én még itthon a szobában is vergődtem napokig a melegtől, a kb. nulla vérnyomásommal. Na meg én nem is vagyok egy türelmes típus, mire kiállnám a sort, meg bent is a tömeg, már el is menne a kedvem tőle valószínűleg. De ettől függetlenül egyszer egy napra, fél napra, egy érdekesebb koncert estére kipróbálnám, ha fellépne valaki olyan, akinél úgy érzem nem hagyhatom ki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én arról egy live-ot néztem, de voltam már egyébként Szigeten koncertjén, szóval annyira nem volt extra :D Egyébként vicces módon kint sokkal kibírhatóbb a meleg, szerintem nem is igazán volt még olyan fesztiválozós napom, ahol tényleg szanaszét sültünk volna, pedig nem egyszer volt 40 fok. Jó, mondjuk bent a tömegben tényleg durva azért :D

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...