2017. február 3., péntek

Személyes | Három éves a blog + gondolataim a bloggerlétről

A születésnapokon általában örülünk, elcsodálkozunk, hogy ismét eltelt egy év, és ezalatt hova jutottunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt tele az elmúlt évem keserűséggel, és ezektől egyszerűen képtelen vagyok elvonatkoztatni. Még mindig feleslegesnek érzek minden alkalommal kipakolós, szemrehányós, csalódott bejegyzéseket írni, mert egyrészt sokan mindössze polgárpukkasztásnak és követőhajhászásnak tartanák, netán azt gondolnák, hogy egyszerűen irigy vagyok, ezért igyekeztem mindebből felétek semmit sem közvetíteni. Történetesen abból, hogy nyár óta gyakran a blog bezárásán gondolkodom. Úgy érzem, a születésnap alkalmából most azért megosztom veletek, mi zajlik a fejemben egy ideje.


Biztosan tudjátok, hogy nem vagyok egy érdekből mindenkivel haverkodó ember. De még csak egyszerűen haverkodó sem, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem ismerem el a jót vagy hogy nem tudok lelkesedni valami iránt. Egyszerűen csak nem vagyok olyan, mint amilyennek egy bloggernek manapság lennie kell: könnyen eladható, de ezt vállalom. Szociológiát tanulok, és az egyetem megváltoztatta a gondolkodásmódom: egyre többször veszem észre, és egyre kevésbé tűröm magam körül az igazságtalanságot. Meg azt, hogy ennek jelenléte valahogy senkit sem érdekel. Nevesítem: zavar, hogy a kisebb, mégis végtelenül igényes blogok alig jutnak lehetőséghez, míg mások, akik esetleg elértek egy bizonyos kört, bármit megkaphatnak, elég hozzá egyetlen szó - vagy még annyi sem. Általánosságban beszélek, mert az egyetem arra is megtanított, hogy társadalmi szinten gondolkodjak. Nem csak személyes tapasztalat, de én is hallottam már a "ha lenne rá lehetőségem, segítenék" jellegű mondatokat másoktól, aztán amint módjuk adódna rá, egyszerűen eszükbe sem jut a dolog. Szó sincs arról, hogy elvárnám a mások általi ajánlgatást, vagy hogy sajnálatból elvigyenek egy eseményre, csak legalább ne mondjunk olyat, amit nem gondolunk komolyan. Tisztában vagyok vele, hogy nagyon erős értékrenddel, elvekkel és kialakult stílussal rendelkezem, és lehetséges, hogy ezek mellett nem túl szerencsés egy ilyen szférában mozogni, de ha annak érdekében, hogy valakit érdekeljen a mondanivalóm, ebből lejjebb kell adnom, akkor inkább kiszállok, mert ez tesz azzá, aki vagyok. Az alapvető személyiségjegyek és gondolkodásmód annak érdekében való megváltoztatása, hogy valakit érdekeljen a munkám (vagy én magam) számomra nem azt jelenti, hogy áldozatot hozok, hanem hogy az a valaki a saját képére akar formálni. Nem fogok szépíteni, ha valami nem jött be, nem fogom elkamuzni az élesben való termékhasználatot, és csak összehordani valami sablon dumát, és azt is le fogom írni, ha például valami árban a lélektani határomon kívül esik, és nem venném meg annyiért. Úgy veszem észre, hogy itthon még mindig az van köztudatban, hogy a negatív véleménynyilvánítás a márka vagy termékcsoport abszolút leszólása, holott ez közel sincs így. Számtalan márkát említhetnék, akiknek a termékeiért alapból odavagyok, mégis van olyan a szortimentben, ami csalódást okozott. Természetesen nem arról beszélek, amikor valakinek semmi nem felel meg, vagy csupán az árcimke alapján azonnal leszaroz valamit, mert ez nem a helyes viselkedés, de ilyen tudomásom szerint nálam sosem fordult elő. 
Imádom az olvasóimat, titeket, és hiszem, miattatok nem dobtam be a törölközőt. Rendkívül jól esik, hogy Facebookon beszélgetünk egy poszt alatt, hogy véleményt alkottok, hogy jelzitek, ha valami tetszik, és azt is, ha nem. Számomra még mindig az a legnagyobb dicséret, ha valaki megbízik a szavamban annyira, hogy valamit az ajánlásomra megvásároljon - vagy éppen ne - és amikor azt írjátok, hogy átfogó és tartalmas posztot sikerült összehoznom. Ennek ellenére viszont azért ha a szívemre teszem a kezem és körülnézek, látom, hogy az enyémmel egyidős vagy fiatalabb blogok - hozzáteszem, gyakran kevesebb követővel és eléréssel - hova jutottak, én pedig valahol félúton lemaradtam, ez pedig gyakran elkeserít. Nem azért, mert irigy vagyok, hanem mert nem tudom, hol rontottam el. Érdektelen lennék? Netán unalmas? Túl kevesen követnek? Túl kevés a tartalom? Egy időben már szinte a hátam mögött folyó összeesküvéseket és mesterkedéseket feltételeztem.
Én úgy gondolom, jó, amit csinálok, és a visszajelzések alapján nem csak szerintem van így. Nyilván nem tökéletes, de mindent beleadok, amire jelenleg képes vagyok. Sokszor mondták már az elmúlt év során, hogy vegyem kevésbé komolyan. A helyzet az, hogy nem tudom kevésbé komolyan venni, mert valamit vagy teljes erőmből csinálok, vagy sehogy, főleg, ha nem csak a saját kedvtelésemre történik, hanem mások javára. Igyekszem mindenről időben tudni, hogy aztán a megszerzett információt - legyen az egy új márka megjelenése, egy új termék, vagy bármi más - átadhassam nektek. A gond csupán az, hogy sokszor nem jutok hozzá, mert nem vagyok olyan pozícióban. Innen már nem nehéz kitalálni, mire gondolok. Felesleges mentegetőznöm, mert aki ismer, az úgyis érti, mire gondolok, de azért a biztonság kedvéért: egyáltalán nem arról van szó, hogy sajnálom a pénzt, és azt szeretném, hogy mindent elküldjenek nekem, ami érdekel. Persze nem tudok annyit és olyan sűrűn újdonságokra szert tenni, mint azok, akik az összeset kézhez kapják, de idővel megvásárolom, amit szeretnék, és ez akkor is így lenne, ha nem blogolnék. Tudom, hiszen jóval a blog elindítása előtt kezdtem el sminkelni és szépségápolással foglalkozni. Kérdés, hogyha a cégek nem tartanak méltónak arra, hogy együtt dolgozzunk, akkor végeredményben hasznos és értékes-e, amit csinálok. Mert bizony három - és fél - év után (a külső szemlélő számára is) mérce már, hogy úgy tűnik, nem tudom felkelteni azon márkák érdeklődését, amelyek termékeit napi szinten használom és szeretem, újakról nem is szólva. A blog nem a munkám, de elsődlegesen másoknak írom. Itt emelném ki, hogy azzal a pár céggel, akikkel az évek során alkalmam nyílt együttműködni, kivétel nélkül problémamentes a kapcsolatom, és hálás vagyok nekik. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy véleményvezér vagy internetes híresség szeretnék lenni, mert ha valami, ez aztán tényleg távol áll tőlem - sőt, kifejezetten rosszul vagyok a sztárkultusztól - csupán egyre növő esélyegyenlőtlenséget érzek, néha teljesen indokolatlanul. A másik, amitől rettegek, hogy szemmel láthatóan leáldozóban van az írott blogok ideje, hiszen egyre többen vannak, akik már csak videókat néznek, és elszomorít, amikor látom, hogy sokan már teljesen elszoktak a blogolvasástól. Én viszont nem szeretnék és nem is fogok videózni, ennek pedig milliónyi oka van, amit most nem fejtenék ki.
Vannak napok, amikor sikerül mindezeket elengednem, de sajnos olyanok is - és egyre több -, amikor mérhetetlenül dühít. Hiába mondják nekem, és hiába fogom fel agyban, hogy nem csak ez számít, mégis hat rám. A szünetnek kevés értelmét látom, mert tudom, hogyha utána "visszatérnék", már nem lenne ugyanolyan. Próbáltam és továbbra is próbálom kizárni a személyes problémáimat és dilemmáimat, mert ez nem egy személyes blog, és voltaképp a reggel használt termékek száma független az aktuális hangulatomtól. Igen ám, de én sajnos sokakkal ellentétben a nehéz helyzetekkor nem a blogba menekülök, hanem inkább el innen. Mindezeket ellensúlyozandó a napokban láttam egy videót, amit a hét elején Facebookra is kiposztoltam, és nagyon arról szól, amit jelenleg érzek, ugyanakkor szeretném hinni, hogy az utolsó mondata igaz: "If you're feeling bad about what you're making, if you feel like it's not good enough, that is okay. It will pass if you can get through it, it will make you stronger when you get to the end." (Nagyjábóli fordítás: "Ha rosszul érzed magad attól, amit csinálsz és úgy érzed, nem elég jó, az teljesen rendben van. Elmúlik majd, ha túljutsz rajta, és a végén erősebbé tesz.")

A negatív dolgok után azért megemlíteném, hogy az elmúlt év során rengetegen lettünk, ezúton is szeretném köszönteni az újakat, remélem minél tovább velem maradtok :) Semmi sem fog változni, mert ahogy mondtam, a fentebb említettekkel nekem kell kezdenem valamit, de úgy éreztem, jobb, ha tiszta vizet öntök a pohárba. 

47 megjegyzés :

  1. Kedves Kami!
    Nagyon sajnálom, hogy így érzed. :( Én pont azért látogatom épp a Te blogodat is rendszeresen, mert nagyon tetszik a tartalom, amit kapok. Soha nem láttam még Tőled olyan írást, hogy azt éreztem volna, csak "letudtad" a kötelességed a cég felé. Elkeserítőnek tartom, hogy időszakonként a legtöbb blogon csak ugyanozokról a termékekről lehet olvasni, ami persze mindenkinek nagyon bevált. Kicsit sem feltűnő, hogy a közelmúltban küldözgethette szét a cég a terméket a bloggerek között. Már el sem olvasom ezeket az írásokat, mert hiányzik belőlük az egyediség. Pontosan az veszik el így, ami miatt megkedveltem az adott blogot.
    Sokan elkezdtek videózni is, pedig nem kellene mindenkinek. Egyszerűen van, akinek ez nem áll jól. Írásban rengeteg blogot követtem, de van, akinek egyszerűen nem bírom megnézni a vlogjait. Egyébként is imádok olvasni, nekem sokkal nagyobb kikapcsolódást nyújt csendben elolvasni egy bejegyzést.
    Sajnos egyre több olyan bloger hagyja abba az írást, akik tényleg igényes tartalmat közvetítenek. Remélem, Te nem leszel köztük.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik, amit csinálok! :) Igen, ebből a szempontból nem szerencsés ez az egész, mert magamon is észreveszem, hogy már nem olvasom el ugyanarról a termékről az ötvenedik bejegyzést, hanem kiválasztok egy lányt, akinek a stílusát a legjobban szeretem az adott kategóriában, nála rákattintok, a többin pedig átsiklik a szemem. Okosabban kéne ezt csinálni, de persze erre meg mondhatnák, hogy a cégeknek sem feladata mindenkinek személyre szólóan termékeket küldeni, meg ez nem így működik.
      A videózással kapcsolatban ugyanezt érzem, én is tudom, hogy nem lennék videókompatibilis, szimplán azért meg, hogy többen kövessenek, nem fogok olyasmit csinálni, amiben én sem érzem kényelmesen magam. Persze könnyebb lenne néhány hosszabb hangvételű bejegyzést, mondjuk az elfogyottakat és kedvenceket videó formájában közzétenni, mert ezeket megírni sokszor napokba telik, de inkább maradok csak a blogon.
      Nyár óta nem sikerült igazából rávennem magam, hogy tényleg lehúzzam a rolót, és remélem, hogy miután most kiírtam magamból a dolgokat, visszatér az eredeti lelkesedésem, aztán majd meglátjuk mi lesz, de szeretném elkerülni, hogy valóban abba akarjam hagyni :)

      Törlés
  2. Egyrészt „pacsi”, ugyanezek időről időre bennem is lejátszódnak, másrészt pedig abba ne hagyd, kérlek! Azon blogok közé tartozol, ahol érdemes mindig körbenézni, mert értelmes és hasznos a szöveg, és alaposak a tesztek. Szóval tessék maradni, a többit meg majd remélhetőleg szóban megbeszéljük a legközelebbi találkozón. :-)

    A negatív véleményekkel kapcsolatban pedig elmondanám, hogy van olyan cég, amellyel évek óta együttműködöm, annak ellenére, hogy voltak nem bevált termékeik, tehát az igényeseket szerintem nem zavarja az ilyesmi. Emellett volt olyan cég, amelyik kihangsúlyozta, hogy őszinte véleményt kér, akkor is, ha negatív, mert számára fontos az is, hogy tudja, hol kell fejlődnie. Harmadik esetnek pedig azt írnám le, hogy volt, hogy nem fogadtam el tesztelhető terméket, mert olyan termékkategóriába tartozott, amelyből már amúgy is rengeteg állt a polcon, és így nem tudtam volna emberi időn belül nekiállni a tesztelésnek, és bizony ezt is nagyon nagyra értékelte az érintett cég. Szóval nem is értem azokat, akik nem merik leírni a negatív dolgokat. Az én tapasztalataim szerint a cégeknek nincs ezzel problémájuk.

    Egyébként pedig: BOLDOG BLOGSZÜLETÉSNAPOT <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaaaj, tőled esik a legjobban a szövegre való reflektálás <3
      Na ez a jó hozzáállás, ilyen esetben eredményes szerintem csak egy együttműködés, ettől függetlenül egy csomó helyről hallom, hogy azért nem kerestek bloggereket az első alkalom után többet, mert nem csak jókat írtak a termékekről, meg hasonlók...
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  3. Teljesen igaz az idézet. :) Ez sosem könnyű, de nem szabad feladni. Párszor már meg tettem, és bántam utólag, szóval tarts ki!
    Téged olvaslak a legszívesebben, utólag is vissza szoktam nézni a posztokat. Te vagy az én Krémmániám!


    A cégek elég furán választják ki kik legyenek a tesztelők, mintha nem is akarnának új embereket felfedezni. Nekem eddig csak a Realash volt, akikben már akkor csalódtam, amikor a termék még nálam sem volt, szóval visszautasítottam őket utólag. Bár ők kb mindenkivel dolgoznak, akit meg látnak, úgyhogy nem számítanak. A másik inkább munka volt, de a körülmények nem engedték, hogy elfogadjam, kb életem lehetőségét mondtam vissza.
    A harmadik meg instán talált rám, és nem is érdeklik, hogy blogolok meg videózok. :D Eddig ők a leglazábbak, ezért is fogadtam el, de ők nem magyar cég.

    Néha én is úgy érzem, hogy több lehetőséget érdemelnék, és ezen nehéz túl jutni, de nem lehetetlen. Több idő marad bár azokra a cégekre, akikkel jó dolgozni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nemár, elpirulok, de komolyan :D
      Ők engem is megkerestek, de visszautasítottam, mert nem éreztem volna tisztességesnek, hogy ugyanilyen kategóriában ismerek egy hatszor olcsóbb, és hatásos terméket (Alverde), mégis egy több ezer forintosat ajánlanék. Ez az utolsó tök jól hangzik, még nem is találkoztam ilyesmivel, hogy valakire Instán találnak rá :D

      Törlés
  4. Sokat gondolkodtam, hogy miként szóljak hozzá ehhez a bejegyzéshez, mert egyrészt nagyon kedvellek és nagyon örülök neki, hogy személyesen is megismerhettelek, ahogy sok más lányt is és ezt pont a blogolásnak köszönhetem.
    Másrészt mindig elszomorít, amikor ilyet olvasok tőled, mert emiatt picit úgy érzem, hogy ez a blogolás dolog nálad inkább a keserűség forrása, mint sem kikapcsolódás. Amit bevallom nem nagyon értek, mert én nagyon szívesen olvaslak, a blogod nagyon igényes, változatos és szerintem sokan gondolják ugyanezt.
    Én több mint hat éve kezdtem el a blogomat, előtte már volt blogom, igaz nem ilyen témában. Nekem is voltak kifakadásaim, de inkább amiatt, hogy sokszor napokat-órákat fektettem egy-egy bejegyzés elkészítésére, ami néha olvasói kérésre készült és nem kaptam semmilyen visszajelzést. Úgy éreztem, hogy csak magamnak blogolok.
    Számomra a blogolás mindig hobbi volt. Kikapcsolódás, egy mód, hogy tanulhassak és megoszthassam az emberekkel a tapasztalataimat.A legjobb érzés az volt, hogy barátokat szereztem vele és visszajelzést kaptam, hogy amit csinálok az hasznos. Az, hogy 4 év után elkezdtem cégekkel dolgozni, csak egy plusz. Aki nem blogol, nem érti meg, hogy szponzorok nélkül a magyar kereset mellett egyszerűen nem lehet követni a megjelenéseket anyagilag. Én nem vagyok hardcore blogger. Az élet úgy hozta, hogy amikor lehetőségem lett volna egy drágább fényképezőgépet venni, inkább mosógépet vettem. Mert az igazi életem fontosabb, mint a virtuális, pedig tudom, hogy ha jobb képeket, esetleg videókat tudnék készíteni, akkor lehet, hogy a blogom is sikeresebb lenne. De egyszerűen nem azért csinálom, hogy hasznom legyen belőle, hanem mert élvezem. Azt, hogy mennyi kommentár érkezik, már rég elengedtem. Azért csinálom, mert kikapcsol.
    És bevallom, sosem értettem ezt a frusztrációt, hogy xy kapott csomagot, én meg nem. Vagy, hogy ki mit kap. Néha ledöbbenek, amikor bloggerek, pár hónapos jelenlét után, viszonylag kevés olvasóval kifakadnak, hogy hol vannak a cégek. Vagy épp tippeket várnak, hogy hogyan lehet a cégekhez eljutni.
    Én, mivel Győr mellett lakom és 8 órában dolgozom, gyakran hétvégén is, szinte semmilyen rendezvényre nem tudok eljutni, emiatt sok cég nem is keres. Pont ezért tudom, hogy az enyémből soha nem is lesz "profi-blog".
    Szerintem nem kellene ennyire rágörcsölnöd erre. Csináld azért, mert szereted és ne mérd magad állandóan másokhoz. Szerintem nagyon tehetséges vagy és nekem mindig felcsillan a szemem, ha látom a hírfolyamban, hogy Kaminál új bejegyzés van. :) Szóval Boldog Blogszülinapot és még legalább ennyit! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annával értek egyet teljesen. :)
      És mondanám, hogy tekints rá hobbiként, meg vedd lazán, de annyiszor mondtam már, hogy úgyis tudom a válaszod. :D <3

      Törlés
    2. Rami, tudom :D <3
      Anna: igen, tény, hogy mostanában inkább idegeskedem rajta, minthogy élvezném. Baromi maximalista vagyok, és nem szeretnék segget csinálni a számból, hogy én papolok mindig az igényességről meg a minőségről, miközben bárki beleköthet az én munkámba is ilyen téren, éppen ezért érzem sértőnek, amikor valaki megkérdőjelezi a belefektetett munkámat, és kábé elhord a fenébe, hogy neki sokkal kevesebb ideje van és mégis többre képes. (Ez most csak egy kitérő volt.) A pár hónapos blogokat nem értem, de azért sokaknak eléggé bejön a dolog.
      A hobbi dologgal kapcsolatban mindig is az volt a véleményem, hogyha valamit közönségnek csinálunk, az már nem lehet csak és kizárólag hobbi. Versenyszerűen sportoltam és zenéltem tizenévekig, mindkettő hobbinak indult, de idővel felmerült mindkét esetben bennem, hogy szeretnék ebből többet kihozni, ugyanez történt a bloggal is. Igen, engem sem a haszon érdekel, hanem az, hogy elvárják az embertől, hogy mindig készüljön új poszt lehetőleg az új dolgokról, de ezek sokszor elég nagy kiadások.
      Azt nem értem, hogy miért kell az eseményeket feltétlenül hétköznapra tenni, még mi pestiek is gyakran dolgozunk vagy suliban vagyunk olyankor, és bár ebből a szempontból szerencsém van, miattatok sokszor rosszul érzem magam, amikor látom, hogy valamit megint hétköznap reggelre tettek, amikor a vidékiek egészen biztosan nem tudnak ott lenni.
      A dicséreteket köszönöm szépen, aranyos vagy <3

      Törlés
  5. Olvasóként nem értem a problémádat (egyébként persze igen)... Nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb vagy az általad megvásárolt termékekkel, mintha reklámfelületként működnél a kötelező tesztekkel. Nagyjából a kezdetektől követlek, nagyon szeretem, ahogy írsz és amikről írsz. Sokkal jobban szeretem az ilyen blogokat, mint azokat, akiknél annyira lejön, hogy szinte a szájukba rágott szöveget írják le egy adott termékről. Egyszerűen nem hiteles. Nagyon sok blogot olvasok, az egészen népszerűektől a kevésbé sikeresekig, és szerintem Te igen is a legjobbak közt vagy! Ha elkeseredsz, gondolj ránk olvasókra, akik szeretik amit csinálsz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó ég, a kezdetektől? Na az sem most volt, örülök, hogy kitartottál :D
      Én is sokkal szívesebben írok valamiről, amire vágytam, és nagyon szerettem volna kipróbálni, éppen ezért természetesen a megkeresések közül is azt vállalnám, amiről tudom, hogy szívből tudnám bemutatni. Látod, sok bloggernek tök pozitív a tapasztalata a cégekkel, szabad kezet kapnak minden esetben azzal kapcsolatban, hogy mit írnak, az olvasók számára mégis sokszor az jön le, hogy a szájukba lett adva a szöveg. Hozzáteszem, sokszor ez inkább a blogger, mintsem a cég hibája, mert valószínűleg annyira szeretne megfelelni, hogy inkább csak ír valami ajnározós sablon szöveget, vagy éppen csak úgy elfogadta a terméket, és ki sem próbálta érdemben.

      Törlés
  6. Kitartás!!!! Ha ez megnyugtat, nem csak te küzdesz ilyen 'blogger betegséggel', ha nem pl én is ;) Mostanában nagyon sokszor éreztem azt, hogy van-e értelme ennek az egésznek, amit csinálok? Plusz ott a munka, hetente 2-3 alkalommal edzés, hullafáradtan esek haza esténként, pont nincsen kedvem még a 8-9 óra laptop előtti meló után otthon leülni a sajátom elé és nekiesni egy posztnak vagy a millió kép megszerkesztésének. Aztán eszembe jut, hogy nem, nem hagyhatom cserben az olvasókat, a barátokat, akiket a blogomnak köszönhetek, a partnereket, akikkel évek óta együttműködök és mint embereket is nagyra tartok. Lehet, hogy nincs 10ezer insta követőm, vagy 20ezer lájkolóm a fészbúkon, videózni sem fogok, mert a félprofi felszerelés is sokba kerül, szar munkát meg nem akarnék kiadni a kezeim közül, de az a közösség, ami az évek során összegyűlt nálam pont elég. Nem lehet egyébként sem mindenki csilli-villi hipermenő blogger/vlogger, mert ezekkel lássuk be, hogy nem igazán lehet a legtöbb esetben azonosulni. Meg egyébként is sokkal menőbb egyedinek és kívülállónak lenni ;).

    Még sok-sok évet és posztot kívánok neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan dilemmázunk ezen, tudom, de most már végképp nem tudtam magamban tartani. Igen egyébként, hiába lenne tökre kedvem posztot írni, van, hogy épp időm vagy energiám nincs, ami meg megöli a dolgot. Főleg, amikor azt hallom, hogy xy naponta tartalmat kell feltölteni, hogy fenntartsd azt érdeklődést, és a többi, teljesen olyan, mint valami kötelező feladat, és máris ott vagyok, hogy stresszelek és agyfaszom van. Na igen, általánosban még gáz volt, ha az ember nem volt pont ugyanolyan, mint a többiek, felnőttként ez már inkább a menő kategória :D
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
    2. Nagyon szívesen :) Én ezt az xy naponta posztolni kell dolgot azzal váltottam fel, hogy az Instára és a fészre igyeksze naponta valami újdonságról írni, ami egy egész posztot úgysem érne meg, aztán heti 2-3 alkalommal megy a blogra is valami :) Ez szerintem simán elég, pláne, ha abból indulok ki, hogy biztosan másoknak is sok a dolguk, olvasni is kevesebb idejük van, lehet, hogy heti 7-9 posztot nem néznének meg...

      Törlés
    3. Igen, most én is beizzítottam a Facebookot, tök jó néha posztolgatni random dolgokat, Insta ugyanez :D Úgyis mindenki azokon lóg, a tartalmasabb dolgok meg maradnak itt :)

      Törlés
  7. Az egyetértő véleményemet már Facebook-on megírtam. Most fent említett Realash-t (magamat?) védem, de én örültem a megkeresésüknek, be is vált a cucc, sokkal jobban mint eddig bármi más. De egyébként sem szeretek akár általam megvásárolt, akár kapott termékről rosszakat írni, mert lehet másnak beválik, ami nekem nem jön be. Ettől függetlenül inkább pozitív tulajdonságokat emelek ki, ahogy próbálom a való életemben is a jó dolgokatn nézni. Ez a profi blogolás meg: van, akinek az Instán posztolós-ittott-magamutogatós dolgokból áll az élete. Szerencsére (néha sajnos) az enyém sokkal valósabb, és nem cserélném el három bloggerday-ért sem. :) Fel a fejjel, bár már alig olvasom mások blogjait, de te, Katy, Rami, Betty, Ildie (bocsi akit kihagytam) mindig a valódiak maradtok nekem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, feljebb írtam Eszternek, hogy engem is megkerestek, de visszautasítottam, mert hiába tudtam, hogy működik, etikátlannak tartottam volna, ha egy sokkal olcsóbb terméket ajánlok helyette, ami végeredményben ugyanazt csinálja, csak hát kedvezőbb áron.
      Az Instás magamutogatás a halálom, tudom, hogy azzal lehet jó sok követőt szerezni, ha valaki napi öt szelfit tol magáról, én viszont egyébként sem fotózgatom magam túl gyakran, meg aztán nem hiszem, hogy sokan azért követtek be, hogy folyamatosan a fejemet nézzék. Egyszerűen kapacitásom sincs arra, hogy az összes szósölmédia oldalamat percenként ötször csekkoljam, és mindent megosszak, ahhoz kéne még legalább 24 óra a napomba :D

      Törlés
    2. Nekem nem volt bajom a Realash-el, pont menzán olvastam el a megkeresésüket, alig bírtam ki visítozás nélkül, de így is pislogtak az emberek. Csaj maga ül az ablakban és kegyetlen vigyorog. A teljes sztori az lenne, hogy miután írták, hogy a termék a napokban fel lesz adva, és egy hónap múlva sem érkezett meg, írtam nekik, hogy mi történt, ne haragudjanak, hogy zaklatom őket, de ha már együtt működünk, az esetleges gondokról szeretnék tudni. Tudom, hogy nem egyszerű átküldeni a határon a dolgokat, még úgy sem, hogy a futárszolgálatnak, akikkel dolgoznak Szerbiában is vannak összeköttetéseik. Semmilyen üzenetet nem kaptam, majd Facebook-on jeleztem nekik, hogy nem tudom mi a gond, de szeretnék kiszállni, és kértem, hogy töröljék az adataimat. Majd megint egy közel egy hónap múlva kaptam egy választ -miután persze a saját Facebook oldalamon leszóltam őket-, hogy munkaerő probléma volt, vagy mi, de most már minden rendben, továbbra is kitartok-e amellett, hogy kilépek. Persze, hogy kitartok. Nem éreztem magam volna jól, hogyha azt mondom, hogy na küldjétek a motyót. Nem tudom mi volt az igazi probléma, de másfél-két hónap alatt nem tudtak találni egy embert, aki értesít? Nem akadtam volna ki. Így viszont úgy gondolom, hogy a cég megbízhatatlan, és egy magasabb árkategóriás márka nem lehet hanyag. Legyünk kedvesek, ne hibáztassuk az egész céget. Egyszerűen csak engem nem tiszteltek kb. semennyire.

      Mivel magát a terméket végül nem próbáltam ki, így azt egy rossz szóval sem illettem soha, de ahogy Kami is említette az Alverde szempillanövesztőt, így nekem is azt kell, ugyanis én is azt használom, és nem vágyok drágábbra, és miután elfogyott volna a Realash, ebben az életbe újra nem vettem volna, folytattam volna az Alverde-vel. Úgyhogy végül is nem bánom, hogy ez megtörtént, nem lett volna hiteles, márpedig nekem az fontos. :)

      Tőlem nem kell megvédeni a terméküket, se a blogger programjukat, mert az én esetem egyedi, de attól még negatív, és ez nem miattam történt.
      Ne haragudj barking Blondie, ha megsértettelek, nagyon örülök, hogy neked sikeres volt ez az együttműködés. :)

      Törlés
    3. Először is, nem bírom ki, hogy ne említsem meg: menza!!! Amióta elballagtam általánosból, nem hallottam ezt a szót :D Én amúgy annyira gázul érzem mindig magam, ha egy csomagra sokat kell várnom, mert itt nálunk híresen pocsék a posta, és sosem tudom, hogy feladták-e, csak nem érkezett meg, vagy még fel sem adták, rákérdezni meg olyan rámenős dolog :D
      Egy dolgot nagyon utálok, és az pont ez, amikor bárkinek bármilyen problémával írsz, és hetekig-hónapokig, vagy soha nem válaszolnak. Anya is olyan munkakörben dolgozik, ahol napi több száz e-mailt kap, és záros határidőn belül reagálnia kell mindenkinek egyedileg, úgyhogy ha abból indulok ki, gáz, hogy ennyi ideig semmi sem történt. Tényleg baromi idegesítő, amikor csak ül az ember, és várja a választ. Aztán lehet, hogy csak én vagyok olyan, hogy amint jön egy e-mail, addig inkább meg sem nyitom, amíg nem tudok rá válaszolni, de pár perc után már stresszelem magam, hogy ott az olvasatlan levél :D

      Törlés
    4. „te, Katy, Rami, Betty, Ildie (bocsi akit kihagytam) mindig a valódiak maradtok nekem.”

      Lara, ez rendkívül sokat jelent nekem. Köszönöm Neked! <3

      Törlés
    5. Köszönöm szépen :)

      Törlés
  8. Boldog blogszülinapot!!
    Sajnos egyre kevesebb blogot tudok olvasni, mert sorban abbahagyják vagy videózásra váltanak, ez már az új generáció.
    A céges dolgokba nem látok bele, tény, hogy nem lehet mindent saját pénzből megvenni, pláne elhasználni. Az olvasók sem fognak mindent megvenni.
    Szerintem remek a blogod, a szöveg mindig igényes helyesírásra, mondanivalója is van, a képek szépek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :)
      Igen, igen, csak helyeselni tudok mindenre, jól összefoglaltad a lényeget, amit nekem ötszáz oldalban sikerült csak megfogalmazni :D

      Törlés
  9. Az utolsó bekezdésig azt hittem, hogy búcsúzol. Nagy kő esett le a szívemről amikor láttam,hogy mégsem :D.
    Remélem mielőbb átesel ezen az időszakon. Én szorítok Neked és Veled vagyok, hisz imádom a bejegyzéseidet. :D
    Üdv, Bogi :-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézus, tényleg úgy jött le? :D Na hát nem volt szándékos :D
      Köszönöm szépen <3

      Törlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. nem vagyok kommenthuszár, de azért néhány mondatot én is hozzáfűznék: kb. 1 éve fedeztem fel a blogodat, és szeretem is. az ilyen blogokat szeretem, mint a tiéd, és még alig 1-2 lányé: ami nem reklámfelület. hiszen nincs baj a terméktesztekkel, amíg van mérték. csak egy másik lány blogján írt kommentáromat ismételhetem: 2 pinterestképes bejegyzés közé egy (ingyen kapott) avon rúzst tesztelős (értsd: felkenni a kézfejre) posztot biggyeszteni nem hiteles - nekem. Hiszen ilyenkor a legtöbb esetben az van, hogy írnak 10 mondatot a termékről, betesznek róla 5 képet különböző szögekben fotózva, és ennyi. sok blogról leiratkoztam már, volt, amit évek óta követtem, de mára kiveszett az egyediség belőle, és már csak a tesztcuccok és pinterest képes baromságok lepték el az egészet. a tiéd az egyik olyan kis ritkaság, ami egyedi, és éppen ezért szeretem. illetve persze, 23 éves lévén nem az az első dolgom, hogy szaladjak a macbe, és minden fizetésemet ott verjem el. szeretem, mikor a bloggerinák az olcsóbb kategóriákat is megcélozzák, és nálad is sok sok termék van, ami nem a csillagos egeket veri árban - és ez is jó. tehát.. nekem nem hitelesek a reklámos blogok. jók a tesztet, de túlzásba is lehet vinni. nálad szerencsére nincs ez. :) remélem ilyen marad a blogod! :) {biztos mindenkinek van a szeme előtt 1-2 olyan lány, akik már MINDENHOL ott vannak, és egyértelmű, hogy ebből élnek. de ne akarja velem elhitetni senki, hogy egy ~70 ezer ft értékű hajvasalót ajánlgatni az amúgy 9-20 éves nézőközönségnek normális lenne. az ilyen "ex-bloggerinák" már egyértelmű, hogy csak reklámfelületek, nulla hitelességgel. }

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, engem is zavar, hogy sokaknál a tartalmas termékteszt kimerül abban, hogy van 3 kép, amin a lényeg pont nem látszik, meg 5 mondat. Örülök, hogy úgy látod, hogy nem sok a teszt, igyekszem mindig figyelni, hogy 1-2 után legyen valami más téma is.
      Néha-néha persze azért én is meglepem magam valami drágább dologgal, de alapvetően mindig az olcsó, de jó dolgokat keresem, és szerencsére sokaktól hallottam már, hogy pont ezt szeretik, hiába olvasom néha, hogy haszontalan egy Essence vagy Catrice termékről írni. Biztos jó a 70 ezres hajvasaló, csak azt ne próbálnák meg elhitetni, hogy csak úgy megvennék maguknak bármikor...szerintem gyakran még azok sem adnak ki ilyen összegeket termékekre, akik megtehetik.

      Törlés
  12. Elég összetett probléma ez, de szerintem a legnagyobb gikszerek a következők: mély szakadék a bloggerek között. És itt nem arról van szó, hogy elégedetlen lennék, csak szerintem pl. sokkal többeknek járna igényes elismerés a munkáját illetően, mert igényesek a képei és van tartalom amögött amit leír. Sok bloggernél én már csak azt látom, hogy elért X ezer feliratkozót, és automatikusan mennek a csomagok. A számok számítanak, az nem, hogy hiába vesz valaki 10 ezer lájkot, ha abból 3 embert mozgat meg az írása, és 3 tartja hitelesnek. Míg, akinek van 2 ezer követője, azt 1990 hitelesnek tartja, a maradék meg szimplán jónak. Van különbség szerintem, és aki ezt nem érzi, az buta mint a föld, menjen kapálni a rétre. Lehet több embert elérhet a másik, de ha mindenki legyint az adott bloggerre, akkor inkább visszatetsző lehet az adott márka. Van olyan márka a részemről is, akikkel semmilyen körülmények között nem dolgoznék együtt, mert olyan embereket támogatnak, akikhez nem szeretném ha bármilyen közöm lenne. Még ha fizetnének, akkor sem.
    A másik probléma az, hogy ugyan mindenki tudja, hogy vannak hiteltelen emberek, de senki sem dorgálja meg őket (vagy valaki nagyon jól moderál khm...:)), mi több, én inkább azt látom, hogy ők vannak túlságosan is kiemelve. De ezen, csak a látogatói elismerés, vélemény tudna segíteni igazán. Mert akkor a közösség erejére egy kicsit talán ráéreznének a cégek is, nem csak a számokat látnák, hanem egy kicsit mögé is néznének a dolgoknak. Mert szerintem, nagyon nincs rendben az, ha valakinek egyik hétről a másikra lesz 20 ezer lájkja, tele van idegen követőkkel, de csak magyarul ír a blogján. Nyilván valós adatokat közvetít mindenki felé. Ja nem. Ennek ellenére azt gondolom, mindkét dolog fontos: a cégeknek is el kellene ismerni az új belépőket, és igenis az olvasók is lehetnének nyitottabbak a hozzászólások terén. Erre tudom mi az ellenválasz: a blogger vissza sem ír. Velem is előfordult már, hogy írtam valahova, legalább 5x, és sohasem válaszolt az illető, ezután érthető ha feladtam. De ezzel csak az adott személynél hagytam fel, nem egyöntetűen mindenkit általánosítva elítélek. Ebből következik a harmadik nagy probléma, ami nagyon mélyen gyökerezik itthon: az általánosítás. Mert, ha valaki blogger és mer írni havi 3 bejegyzést, amiben kapott termékeket szerepeltet, akkor biztosan kamuzik, nem baj, ha mellette 6-8 ezerért vesz másik 3-5 kozmetikumot. És szerintem, ember legyen a talpán, aki ennek az egésznek a finanszírozását, bármilyen kapott termék nélkül bírná, több éven keresztül. Arról nem is beszélve, hogy pár helyen láttam már azt az általánosítást, hogy na a bloggerek, csak az ingyen cuccra repülnek. El kell mondanom, hogy saját tapasztalatomból tudom, hogy bizony az olvasók is ugyanúgy repülnek az ingyen cuccokra, még jobban, mint a bloggerek, sőt, pofátlanabbul is. Amikor tart az ember egy játékot, és kiírja, hogy 1 hetet kérne összegezni a játékosokat, de már második nap visít a levelesláda, csupa nagybetűvel: mikor lesz már eredményhirdetés, nem igaz, hogy ennyit kell rá várni- és akkor ez még egy nagyon SZOLID eset volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ellenben, én sem mondom azt, minden egyes ilyen megtörtént eset után, hogy na: minden olvasó ilyen. Miért is mondanám? Ismerek mindenkit? Nem hiszem. Csak, ha ez odafele elvárás, úgy gondolom, hogyha valamit nyerhet egy olvasói csoportból 1-2 ember, akkor azért hálásnak kellene lenni mindenkinek, nem pedig követelőzni. Mert követelőzni, elvárni mindenki tud. De valahogy, a saját háza táján való sepregetés nem megy mindenkinek. A csalásokról nem is beszélve, hogy igyekszem kiiktatni őket, míg másnál tudom, hogy fele ennyit nem törődik, csak kisorsol valakit, és ami a legfelháborítóbb: el sem küldi a nyereményt, hanem letiltja az olvasót, ennek ellenére sikeres. Őszintén megmondom, ezek is bosszantó dolgok és igenis, együtt lehet(ne) tenni ellene. De amíg mindenki csak sipákol, ficánkol, kifogásokat keres/gyárt/hümmög, hogy jaj ez de igaz, addig nem fog változni semmi. Van egy olyan mondás, hogy a hozzáállást kell megváltoztatni és akkor változni fog minden- azt érzem, itthon ez hatványozottan igaz.
      És bocsánat, de belőlem is kijön azért évek alatt sok minden. Arról nem is beszélve, hogy tartja magát az a tévképzet, hogy egy blogger ne panaszkodjon. Annyiszor láttam, hogy az olvasók ezt elítélik, és jön a fenyegetőzés, hogy hát ő ide kikapcsolódni járna. Egy évben egyszer miért ne panaszkodhatna bárki is? A folyamatos sipánkodás gáz, tudom, egyet is értek vele, hogy aki tonnástul önti ki magából a rosszat, napról-napra ott baj van. De ez, hogy tartja magát ez a felfogás, hogy aki negatívkodni mer itthon, az rossz blogger, ez bloggernek "az a dolga", hogy a felületén kikapcsolja az embereket, nonszensz. És ilyenkor elgondolkodok, hogy vajon, ha otthon gond van, ilyenkor az illető hogyan viselkedhet a szeretteivel? "Rossz napod volt drágám? Nem érdekel,az a dolgod, hogy boldoggá tegyél, mehetsz amerre látsz!" Kissé kisarkítva, de ez lehet a helyzet? :D Tudom, velük szorosabb a kapcsolat- erre meg ez a kifogás érkezik. De azért, ha egy bloggert valaki huzamosabb ideig olvas, ott is kialakul valami, barátnőjének tekintheti, vagy egy jó tanácsadónak, mert a mindennapjait képezi, olvassa, vele örül. Akkor a bánatot miért nem élné meg vele? Miért nem biztatja, ahelyett, hogy lehordaná a sárga földig? Ez az, amit nem értek.
      Összegezve: egymást jobban meg kellene becsülni, mindenkinek. Bloggernek is az olvasót és az olvasóknak is a normálisabb bloggereket.

      Törlés
    2. Engem az csesz fel, amikor valaki teljesen nyilvánvalóan átbassza a követőit, és úgy ferdít dolgokról, hogy közben körülötte mindenki számára nyilvánvaló, hogy kamu, amit előad. Ha már saját magával, az életével és a tetteivel kapcsolatban sem tud igazat mondani, hogy gondoljam, hogy majd a terméktesztekben őszinte lesz?
      Azzal teljes mértékben egyetértek, és az én fejemben is megfogalmazódott már, hogy annál, ha valakinek rengeteg feliratkozója van, akik közben mégsem vesznek a hatására semmit sokkal többet ér, ha valakit kevesebben követnek, de hitelesnek tartják a véleményét, így bátran vásárolnak az ajánlására. Szerintem.
      Az ingyen cuccokról meg csak annyit, hogy baromi vicces, hogyha kiteszem bárhova, hogy esetleg kaptam valamit, sokkal, de sokkal több like-ot kapok rá, mintha csak megmutattam volna egy vásárlásomat.

      Törlés
  13. Kamilla nagyon gratulálok a blogodhoz, az egyik kedvencem! :) Imádom a terméktesztjeidet, abszolút megbízom bennük, többször is vásároltam már terméket a cikkeid hatására!
    Engem sokszor visszataszít az, ha cégek által támogatott bejegyzést , videót láthatok. Nem irigység miatt, nem erről van szó, hanem arról, hogy egyszerűen nem bízom ezekben a tesztekben. Régebben több blogot olvastam, mára alig maradt egy-kettő amit folyamatosan követek. Ez a szponzorálásnak is köszönhető.. számomra elveszítették a hitelességüket.Természetesen ez alól bőven van kivétel, csak rossz látni hogy anno kedvenc videósaim, bloggereim mennyire megváltoztak. Rosszul vagyok attól, ha például megnyitok egy számomra érdekesnek tűnő videót ami alapjában nem egy termék bemutatására készülne, de közben mégis "belecsempészik" a szponzorált termék ajánlását ami annyira sablonos és mű. Ezért van az, hogy hazai beauty youtubosokat már nem követek. Nem akarom, hogy úgy tűnjön, hogy alapjáraton elítélem a cégek támogatását, főleg hazai szinten szükségesnek érzem ezt a támogatást. Tényleg van ennek pozitív példája is, de számomra ez elenyésző.
    Visszatérve a blogodhoz tényleg nagyon szeretem! Szeretem, hogy nem kifejezetten beauty témákról, hanem pl. élménybeszámolókról is írsz. Azt is nagyon imádom, hogy a havi kedvenceknél leírod a leghallgatottabb zenéket. Szeretem a precíz, rendesen megszerkesztett cikkeid és a fotóid (és a humorod is :D )!
    A poszt olvasása közben nagyon megijedtem, hogy abba akarod hagyni a blogolást. Remélem ez soha nem fog bekövetkezni, mert nagyon ritka az ilyen igényes blog mint a Tiéd! Abban is biztos vagyok, hogyha a cégek végre megkeresnének téged és szponzorált posztok lennének, akkor is hiteles maradnál és úgy gondolom ez a legfontosabb.

    Boldog blogszületésnapot kívánok! Fel a fejjel, számítunk Rád! :)

    Krisztina

    ui.: Nagyon örülnék neki, ha készítenél fényképezéssel kapcsolatos posztokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is, köszönöm szépen, és örülök, hogy szereted a blogot, nagyon sokat jelent! :)
      Igen, nagyon sok esetben hallani, hogyha az olvasó bármi jelét látja, hogy úgymond szponzorált az adott tartalom, rögtön kételkedni kezd, és az az igazság, hogy igenis találkozni ilyennel, emiatt pedig nem tudom azt mondani, hogy alaptalan a félelem. Engem is kifejezetten zavar, amikor valahol teljesen nyilvánvaló, hogy támogatott videóról, vagy posztról van szó, mégis úgy van beállítva, mintha nem az lenne. Valahol a pofábamászó tv reklám kategória, és a sunyiság között kéne húzódnia az arany középútnak, magyar videósok között Szirmai Gergő abszolút profin kezeli ezt, az ő szponzorált videóiról példát lehet venni! Én elsősorban magamnak okoznék csalódást, és magamat érezném rosszul, ha egy cég kedvéért szépítenék, vagy más véleményt írnék le, mint amit gondolok.
      Mindig olyan jó olvasni, amikor valaki a havi kedvences zenéket említi, mert néha tök haszontalannak érzem, hogy ott vannak, aztán néha jön egy-egy komment, hogy valaki tényleg rákattint :D
      A fotós posztokon egy időben gondolkodtam, de hogy őszinte legyek, én is mindent az internetről, meg saját próbálkozásból tanultam baromi házibarkács módon, és szerintem ha egy ténylegesen hozzáértő meglátná, amit leművelek, sírva fakadna :D El sem tudom igazából mondani, hogy mit csinálok, mert csak úgy jön, de ha valamire kifejezetten kíváncsi vagy, írd meg, és meglátom, mit tehetek! :) Termékfotózással kapcsolatban mondjuk egészen biztosan nem én vagyok a megfelelő ember, mert az tényleg olyan nálam, hogy leteszem a terméket, megfogom a gépet, és lefotózom, nincs semmi csicsa :D

      Törlés
  14. Köszönöm, hogy te képes voltál megfogalmazni azokat a dolgokat, amik egy ideje bennem is kérdésként vetődtek fel. Ennyi év után sokszor eszembe jut, mit ronthattam el, hogy jelenleg csak egy helyben toporog a blogom? Ráadásul igen, most a videózás van feltörekvőben, ami abszolút távol áll tőlem - én írni szeretek, meg fényképezni. Aztán valahogy mindig erőt veszek magamon és lelkesen gyártom a bejegyzéseket. Szóval ez ilyen periodikus nálam.
    Mindenesetre én nagyon szeretem az írásaidat, a stílusodat, úgyhogy nagyon remélem, folytatni fogod a blogolást! De örülök, hogy mindezt leírtad nekünk. Nem utolsó sorban pedig boldog blogszülinapot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A te esetedet végképp nem értem, mert kifejezetten szeretem olvasni a blogod, és abszolút nem tucat meg sablon. Durva olvasni egyébként, hogy mennyien gondolkodnak ezen, és nem csak rám jött az ötperc.
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
    2. Köszönöm! Én mostanában főleg az olvasói visszajelzést hiányolom leginkább :(

      Törlés
  15. szia Kami, én is nagyon szeretem a blogod, többek között azért mert nem tucat :) számomra hasznosak a bejegyzéseid, mert látszik rajtuk hogy tényleg a saját véleményedet tükrözik, nem egy sablon pr szöveg amiben minden "imádnivaló, nagyon bevált, csak ajánlani tudom". egyébként nekem is nemrég lett sok egy-két blog, tartottam egy szelektálást, több yt-csatornáról is leiratkoztam, mert egy ideje már csak átugrottam a bejegyzéseket-videókat.
    teljesen megértem, hogy volt egy ilyen periódusod, de én nagyon várom a további bejegyzéseket :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, igyekszem! :)
      Én is egyébként, mert azon kaptam magam, hogy több dologra nem kattintok már rá szinte, mint amire igen...

      Törlés
  16. Boldog születésnapot Kami!
    Nagyon hosszan tudnék írni a témáról, nem is blogolok már, hasonló vívódások miatt, aztán azóta kiépítettem magamban egy olyan hozzáállást a blogolással kapcsolatban, hogy akár folytathatnám is, de az élet közbeszólt és most nem bírnám se idővel, se pénzzel. Ettől függetlenül nem tartom kizártnak, hogy majd egyszer, több hozzáértéssel és jobban kialakított koncepcióval folytassam. Ennyit rólam.
    Tehát nagyon röviden annyit mondanék, hogy trendek jöhetnek, trendek mehetnek, de ha felállítottál magadnak egy mércét és értékrendet akkor igen is érdemes kitartanod és kifizetődő lesz a sok munka és energia. Az is egyfajta érték, hogy nagyon sok embert szólítasz meg és jó reklámfelület vagy, de az is, ha ugyan nem a nagy számok határoznak meg, de van egy biztos és hűséges olvasótáborod, jól érzed magad a blogolás közben, mert igényes tartalommal szolgálsz és ki tudod fejezni az egyedi látásmódod. Szerintem az utóbbi hosszútávon kifizetődőbb, de ez mindenki máshogy ítéli meg. Mostanában azt látom, hogy a számszerűsítés mindent felülír, és olyanon is megkérdőjelezik emiatt a tehetségüket, akik pedig kiemelkedően jók. A népszerűség/felkapottság/tredniség mellett még annyi, de annyi tényező van, ami miatt van létjogosultsága az adott blognak. Úgy gondolom, hogy egyre ritkább az, hogy a jó reklámfelületet jelentő blogok mögött tartalom is legyen, adjon valami pluszt. De nem is kell feltétlenül így lennie, ehhez is kell tehetség, ehhez is kell munka, erre is van igény, ez is tudás, amit lehet kamatoztatni, (mostanában ezek nagyon mennek úgy látom), de jól megférnek a kevésbé népszerű, de annál tartalmasabb blogok mellett, amelyek más motivációval íródnak, de akár tartalmasabbak. Nem mondom, hogy a két tényező között biztos összefüggés van és ez minden esetben igaz. Azt sem mondom, hogy ennyire fekete-fehér a helyzet, de a kulcs szerintem sok esetben a blogger motivációja, célja és értékrendje, illetve az ezek között felállított prioritások. Aztán emellett a bloggernek persze át kell gondolnia, hogy mik a belső és külső motivációi közötti különbségek, mik a pontos céljai, kinek akar megfelelni, ezek pedig mennyire összegeztethetők a külvilág elvárásaival. Össze kell-e egyeztetni? Mennyiben lehet így sikeres? Mi számít neki sikernek?
    Na látod mégis jó sokat írtam. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Már, hogy blogszületésnapot persze! :D

      Törlés
    2. Köszönöm szépen! :) Nagyon durva, hogy én még emlékszem a blogodra, szerettem is nagyon, úgyhogy ha újrakezded, tuti olvasni foglak :D
      Igen, kaptam olyan kommentet, hogy a blogolás hatására az ember elvárásai magasabbak lesznek, meg megváltozik, hogy mit tekint jónak, és mit nem. Hát, én ezt nem veszem észre magamon, nem szeretnék több drága dolgot venni attól még, hogy blogolok, vagy bármi ilyesmi. Pontosan ezzel van a probléma, hogy számszerűsítenek, de szerintem sok esetben nem mutat valós képet, ha már mindenképpen számokat szeretnénk figyelni, akkor aktivitást kéne mérni, nem pedig követőket. Az itteni visszajelzések alapján is az jön le, hogy az emberek az igényes tartalmat, tartalmas mondanivalót szeretik, meg azt, hogyha az adott emberhez tudnak kötődni és ad számukra valami pluszt, ahogy te is említetted. Továbbra is úgy gondolom, hogy ez a jó irány, de tényleg meglep, hogy mennyire nem jönnek össze ezek a fajta igények, meg az, hogy mi alapján válogatnak esetleg a cégek. Én nem tanultam marketinget, de akik körülöttem igen, nem blogger szférában, és hallanak az itteni sztorikról, meg szoktak lepődni, néha meg egyenesen felháborodni, hogy ez komolyan így működik? Elgondolkodtató...

      Törlés
    3. Ez nagyon jól esett most, köszönöm! Pedig látom ám, hogy milyen gyerekbetegségei voltak a blognak, és bőven lenne mit rajta változtatni, de hát valahogy el kellett kezdeni. :)
      Kicsit félreérthetően fogalmaztam azt hiszem. Nem feltétlenül kell megváltoznia, annak, hogy mit tekintesz jónak. Pont azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy mindenkinek más célja lehet a blogjával és ez nem is feltétlenül baj, amíg ezt magában el tudja rendezni az ember. Meg (és most szélsőségesen meg kicsit bulvárosan fogalmazok), amíg vannak kiüresedett, kizárólag reklámfelületet jelentő blogok, meg tartalmas, igényes blogok, és minden célközönség megtalálja, amit keres a palettán, addig nincsen semmi baj. Aztán meg hátha változnak a trendek és helyrebillen a népszerűség-tartalmasság megítélésnek egyensúlya. De hát nem tudom, én egy csomó mindenben azt tapasztalom mostanában, hogy a szakmaiság nem érték, nem az számít mit adsz, hanem hogyan adod, aztán, hogy van-e mögötte valami, ami tényleges tartalommal bír az más kérdés...
      De teljesen egyetértek veled abban, hogy hogyan kéne ezt vizsgálni, meg persze jó lenne, ha változna a cégek stratégiája, kommunikációja, stb. is. Valahol reménykedem benne, hogy ezek a furcsaságok csak azért vannak, mert azért még mindig elég új dolog itthon ez a fajta együttműködés és jelenlét, aztán még nem tudott kialakulni ennek az ideálishoz közelítő protokollja. (A pénz alatt arra gondoltam, hogy sajnos a technikai feltételeim nem adottak már, fejleszteni meg nem tudom őket, meg mások lettek a prioritások. Nem arra, vásárlásmániásnak tartom a bloggereket, vagy én is azt voltam és most nem áldozok erre.)

      Törlés
    4. Ó, jó, rendben értem már! :D Na igen, én jelenleg azt látom, hogy hiába az az általános vélekedés, hogy jaj, a mű életeket utáljuk, meg fúj, ha szponzorált, mégis azok a lányok a legnépszerűbbek, akik a legjobban adják elő magukat, és akik a leginkább fel vannak kapva. Kicsit visszás, hogy elvileg az ilyet senki sem nézi, aztán hoppá, mégis megy a szekér. Én is azt remélem, hogy idővel, ha már jobban kialakul egy protokoll, akkor "igazságosabb" lesz a dolog, csak győzzük kivárni ugye.
      Igen, sokan írták, hogy a drágább kamera, meg egyéb dolgok helyett inkább másra költik a pénzt, én abból a szempontból vagyok "szerencsés", hogy kvázi fotózással foglalkozom, így már a blog elindításakor is volt egy alap felszerelésem, meg azóta is fejlesztem a dolgokat, de azért van, amire jelenleg nem költenék tízezreket, más szerint meg fontos egy bloghoz: pl. "profi" webdesign, logó, akármik.

      Törlés
  17. Persze kitörlődött az előző kommentem. Na mindegy, a lényeg, hogy elhiszem, hogy nem esik jól, hogy nem támogatnak a cégek. Szerintem viszont ne bánkódj, mert megkíméled magad a felesleges felhalmozástól. Látom, hogy sokan kapnak millió csomagocskát ilyen-olyan cuccokkal, plusz vásárolják maguknak a termékeket és szerintem nincs ember, aki ennyi mindent el tud használni. Még nálam is állnak a cuccok, pedig én veszem őket, nem kapom és képtelenség lejárati időn belül elhasználni őket. Jó, tudom, sokan elajándékozzák a termékeket, amiket kaptak/vettek és vmi miatt nem felel meg, én is tettem ilyet, de szerintem a barátnőim se használják el. Szóval legalább kíméled a környezeted, nem kell annyira sok mindent kidobnod vagy elajándékoznod. Szerintem ez is lehet egy jó oldala a dolognak. Sok boldog blogszülinapot még!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is kaptam róla értesítést először, hogy jött volna komment tőled, úgyhogy köszönjük szépen Blogger, megint volt valami gikszer ezek szerint.
      Igen, még így is néha elgondolkodom, hogy jó ég, mennyi cuccom van, sosem fogom őket elhasználni, hát még ha dögivel kapnám az újdonságokat. Mi is szoktunk egymás között csereberélni, szerencsére sok minden van, ami a másiknak beválik, úgyhogy pocsékba sem megy.
      Köszönöm szépen! :)

      Törlés
  18. Kedves Kami! Többször beszélgettünk már erről személyes találkozásaink során és bennem is megfordultak ezek a gondolatok, főként akkor, amikor még videóztam. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyesek "mire képesek" csak azért, hogy növeljék a nézőközönségük számát. Eleinte irigykedve és egyfajta keserűséggel néztem, hogy nekik bejött az élet, nekem meg ehhez képest sehol sem tarta a csatornám. Aztán belegondoltam, hogy mindez mindek köszönhető és utána már nem idegesítettem magam annyira rajta. Persze igazságtalan, ezzel teljesen egyetértek, ahogy az egész élet és az egész világ működése is az. Sajnos én ezt a munkámban és az élet egyéb területein is tapasztalom, nem csak a blogok világában. Mégis azt gondolom, hogy inkább fekszem le nyugodt lelkiismerettel, mint x termékkel, olvasóval vagy forinttal többel a tarsolyomban. Ha megnézed, egyes nagynevű blogokhoz a kutya sem szól hozzá, csak azért tart ott, ahol tart, mert a megfelelő közegben mozog. Ez sajnos szomorú, de mindenhol ez megy. Engem is hihetetlenül bosszant az igazsgátalanság, mégis amikor valaki azt mondja, hogy azért szereti a blogomat, mert őszinte vagyok és ez ritka manapság, az nagyon jólesik és többet ér minden megkeresésnél. Azt gondolom, hogy a mai világban nagyon kevés ember képvisel igazi értékeket, és szerintem Te is ilyen vagy. Ha mérlegre teszed, hogy mi a fontosabb, akkor azt hiszem nem is kell ezen sokat gondolkodni. Kitartás, mi nagyon szeretünk! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, sajnos ez már tényleg az élet minden területén jelen van lassan, és nyilván mindig a lelkiismeretes emberek borulnak ki, akik pedig pofátlanok, azok sokszor észre sem veszik magukat egyáltalán. Pont ezaz, hogy elvileg ők a népszerűek, én mégis azt látom, mintha szinte senkit sem érdekelnének.
      Köszönöm szépen, nagyon igaz <3

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...